Dr. Michael Laitman

Iránytű a spirituális ösvényhez

A Zohár Könyve,  “Naso,” fejezet No. 93: Amikor a jó és a gonosz fája uralkodik, ami a hétköznapok megtisztulása, és a  bölcsek szerint , akik összehasonlították a Shabbatot és az ünnepeket, amikben nincs semmi más, mint amit a hétköznapok adnak nekik. A Shabbaton sincs egyéb, mint a hétköznapok korrekciója. 

Az ember önmaga által, a saját alapjait tekintve csak egy pont. A teljes “testét,” azaz a vágyait a környezetétől kapta, a Reformáló Fény által. Ez a test ki van töltve Fénnyel, a Teremtővel amely ilyen módon tárul fel benne.

Ezért a kabbalisták leírták, hogy a vágy/Kellim milyen módon szerezhető meg a környezettől, miközben az ember minden pillanatban felfedezi a Teremtőt. Minden, amit a Zohár leír, a feltárulás fokozatai tulajdonképpen, amely abban a vágyban nyilvánul meg, mit mi a környezetünktől megszerzünk.

A Teremtő a vágyakon belül tárul fel, a környezeten belül, egyazon helyen mindenki számára.  A Zohar leírja ennek a feltárulásnak a fokozatait, mind a gonosz, mind a jó oldala felől, ellentétes módon, mivel lehetetlen úgy megkóstolni valamit, hogy ne érezzük, hogy édes, sós, vagy egyéb ízű.

Ezért visz át minket A Zohar különböző megtapasztalásokon. Azonban mi nem tudunk semmit, nem tárunk fel semmit, kivéve a Teremtőt. A környezeti elv  és a különleges részletei az érzékelésnek eltűnnek, és mindez egyre jobban összekapcsolttá válik abban a mondatban, “hogy nincs más Rajta kívül.” Végezetül egyetlen, közös vágyat fedezünk fel, és ezen belül magát a Teremtőt. Semmi mást.

Ezért ha az ember sóvárog a Teremtő nagysága után, hogy csak ez álljon szemtől szemben vele, akkor ez megfelelően fogja őt a helyes irányba állítani.

2o.12.2012, A Napi Kabbala lecke 2.részéből “A Zohár Könyve”

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,710 seconds.