Amikor a cél nem fontos
Kérdés:
Mit tegyünk, ha hiányzik a cél fontossága? Mindig ez történik: az emberek bejönnek az osztályterembe, és aztán álomba merülnek. Szóval milyen módszert képes egy csoport alkalmazni, hogy felemelkedjen a Teremtő nagyszerűségéhez és a cél fontosságához?
Válasz:
Az nem baj, ha valaki álomba merül, ez megtörténik alkalmanként. Összeszedi maradék erejét, eljön a leckére és végül elalszik. Ilyenkor mi van? Mit tehetünk ellene? Hogyan ébreszthetjük fel, ha ő “halott”?
Ebben a pillanatban ő nem egy emberi lény, inkább csak egy “növény”. Nem tudod inspirálni őt ilyenkor. Az embereknek szükségük van alvásra, táplálkozásra, valamint természetes szükségleteik vannak. Nem tehetsz ez ellen semmit sem, ezt egyszerűen számításba kell venni. Nem kérhetsz semmit sem a barátaidtól, ha nem alszik 5-6 órát és nem eszik néhányszor egy nap.
Kérdés:
Oké, ez világos. Azonban az még mindig nem egyértelmű számomra, hogy a csoport hogyan képes a cél növekvő fontosságát megóvni.
Válasz:
A csoportnak ezt a dolgot rendszeresen felügyelnie kell, de nem úgy, hogy unalmas szlogeneket mondanak egymásnak, amit az emberek már unnak hallgatni. Azt kell látnunk, hogy az egyének ezt az ügyet “a csontjaikban érzik”.
Hogyan tegyük meg mindezt? Csak meg kell próbálni! Gondolj erre állandóan. Ha elkezdesz gondolkodni ezen, meg lesz az eredménye.
Ez a munkánk, és nem menekülhetünk el előle. Az egoizmus által vagyunk vezérelve. Ebben mi ellentétesek vagyunk a Teremtőtől.
Amikor mi a következő szint felé haladunk, a spirituális munka teljesen eltérő és igazán nehéz körülményeivel foglalkozunk: gyűlölet, zavarok, süllyedések.
Mindezek a Teremtőtől származnak! Ezeket meg kell értenünk, máskülönben “egy lyukat fúr a személy a csónak falába”, amely ártalmas lehet a spirituális munkánkra. Ebben az esetben, nekünk jogunkban áll ezt a személyt kirakni a csónakból, kiutasítani őt a csoportból. Azonban, ha elalszik, egy párnát kell tenni a feje alá, mint ahogy a kis fiadnak tennéd.
08.12.2012, Novosibirski Kongresszus 4.leckéből
SzL
