Eső a mezőn
Kérdés:
Hogyan tudok valamit adni, ami nekem sincs, hogyha én teljes egészében a fizikai világban létezem?
Válasz:
Az embernek nem kell adnia semmit! Csak azt kell tudnia, hogy hogy töltheti ki önmagát. Nem szükséges adni semmit amivel nem rendelkezünk. Ehelyett mondva van: “Szeresd felebarátodat, mint önmagad”, de nem az van előírva hogy éreznünk kell ezt a szeretetet, hanem az van előírva, hogy meg kell, hogy értsük, hogy milyen engedélyezett módon tudjuk kitölteni magunkat.
A probléma az, hogy nagyon sok cselekedetet a nem megfelelő helyen hajtunk végre. Olyan ez, mint amikor az eső a sivatagban esik, ahelyett hogy valamilyen termőföldet öntözne. Mindennek a saját helyén kell megtörténnie. Hogy ha valaki a magokat a megfelelő helyre ülteti termékeny talajba, amely öntözve van, akkor a palánta növekedni fog. Ha azonban a sivatag homokjának közepére ültetik a magot, akkor semmi nem fog kinőni belőle.
A 90%-át az erőfeszítésünknek az életünkben hiába való dolgokra fecséreljük. Ezekre rá sem kéne pillatanunk, nemhogy megtennünk őket… Tehát,z a probléma nem az, hogy nincs elég erőnk, hanem az, hogy hiú ábrándokra fecséreljük, rossz helyen. Ez a lényeg.
A hely ahol nekünk koncentrálnunk kell az erőfeszítéseinket – kivéve az alapvető a fizikai szükségleteinket (étel és család)- az a csoport. Ha az összes energiánkat a csoportba fektetjük be, akkor olyan gyorsan fogunk haladni, amennyire csak lehetséges. Azonban mi szétszórjuk az erőinket és ezer felé szakadunk. Tehát mi nem panaszkodhatunk ha nem érünk el semmilyen eredményt. Megvan az erőnk, nekünk csak fókuszálnunk kell a helyes irányban.
Tehát nincs mit panaszkodni, hogy nem sikerül elérni az eredményeket. Erőnk van, csak a helyes irányba kell irányítani őket.
2o12.12.23, Reggeli Lecke, a Tiz Szfíra Tanulmányából
BS
KA
