A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett
A valóságban nincsenek külön részek, és semmi nincs levágva, minden egy, de mi nem vagyunk képesek felfogni ezeket a dolgokat. Minden egyes rész integrálva van a környezettel, így erőket és támogatást kap a környezettől, hogy kitudja fejezni magát másokkal. Végül, a környezet ad neki erőket hogy csatlakozzon vele.
Minden egyes különálló rész meg kell kapja az összes többi részét, mint egy test, mert az egész valóság mint egy rendszer. Mivel létezik egy törvény: “Izrael, a Tóra és Teremtő, Egy”. A Teremtő nélkül nem tudná megkapni a valóságot egyként. Mert ha a Teremtő egy, akkor a valóságnak egy gyökere létezik, ami összeköt mindent egy teljessé, rajtam kívül.
Tehát, abban a mértékben hogy össze akarom kötni magam ezzel a valósággal, rajta keresztül erőt kapok a Teremtőtől és kapcsolatba lépek vele. Mindenkinek ebben a valóságban egy célja, és egy lehetősége van. Minden a személy megvalósításán múlik.
Ő végig kell menjen az összes állapotokon, és nem képes több felébredést kapni, mint amennyi erőfeszítést tesz a kapcsolat irányába. Máskülönben ez a felébredés nem válhat az övé, amelyet ő szerezett meg magának.
Ugyanez vonatkozik a tanulásra, és amennyit képes a tanár megmondani a diáknak. Minden a tanítvány edényétől függ, egyébként az jön ki, hogy a tanár elveszi a diáknak a szabad akaratát, és ellopja tőle a lehetőséget, hogy erőfeszítést tegyen. Ezt tilos tenni. Egyébként ez olyan mint egy kegyes anya aki megcsinálja a házi feladatot a gyermeke helyett. De ha ez a javára lesz? Végtére is, ő növekszik mint egy lyuk.
A spirituális munkába nem használhatjuk fel ezt a hazugságot, a hamis segítséget, mivel a személy erőfeszítésének megfelelően kapja meg a jutalmat. Az edény hozza el a Fényt, és az teszi a rejtett Fényt felfedetté.
2o12.12.23, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”
BS
