Dr. Michael Laitman

Tiszteljük mindenkit, aki erőfeszitést tesz ezen az úton

Tiszteljük mindenkit, aki erőfeszitést tesz ezen az úton

Báál HáSzulám, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”, 1o2 pont:

“Meg van írva, és mindazok akik a Tórát a “Lo lisma” módján tanulják, az ő Tórájuk a halál mérgévé válik”. Emellett, nem csak hogy nem emelkednek az Arc felfedezéséhez, mert az értelmüket nem a munkára és elérésre irányították, és a Tóra amit összegyűjtenek, az hatalmas rejtettséget okoz számukra, bezuhannak a “dupla rejtettségbe”, amely a “halál” szintje, teljesen leszakadva a gyökértől”.

Így történik, ha a személy nem tesz erőfeszítéseket a környezet által, a tanulás és rendelkezésre álló eszközök által, hogy elérje a Teremtő felfedezését, azaz, hogy megtalálja benne az adományozás és a szeretet tulajdonságát, mert a mások szeretete által éri el a Teremtő szeretetét. Mert úgy kell irányítania magát, hogy a tanulás eredménye legyen az adakozás tulajdonságának a felderítésére, a mások irányába, amennyire művinek és fölöslegesnek tűnik számára, a fordított természetével.

Eleinte nincsen kész hallani, és egyetérteni ezzel. De minden alkalommal, az összes akadályok ellenére, megint és megint visszatér, és végrehajtja az összes szükséges kérelmeket, és meghatározva a természet oldaláról , a Teremtő, a csoport, mint a válság oldaláról, és az összes többi feltételeket, amelyet felfedez, és akkor lassan beleegyezik, hogy a tanulás célja az , hogy elérje az önmegtagadást.

Ez egy nagyon különleges művelet, egyáltalán nem az ahogyan leírjuk magunknak az út elején. De a változások mértékének megfeleően ami történik bennünk az úton, mi mindig felfedezünk új fokozatokat: mit jelent a cimcum, többiek, kapcsolat, kölcsönös garancia, Teremtő, az adakozás és a szeretet tulajdonsága, és mások. Mi már elkezdjük megérteni, hogy mit jelent a “Halál mérge”, és az “Élet mérge”, és miért ad a Tóra ilyen ellentétes állapotokat. Így mi fokozatosan kezdjük letisztázni az irányt és a helyes utat.

Sokszor a személy olyan állapotokba zuhan, amikor nem látja, hogy mennyire tévedett. De “Amit az elme nem végez, elvégez az idő”. Az egyetlen módja az előrehaladásnak, hogy folytassa “Mint egy ökör az igára és szamár a teherre” a tanulását nap nap után, ahogy mondani szokás, “Bármit, csak ne menekülj el!”. Végül is, ő nem érti mi történik, az ő egóját felülről adták, és a feltételek is léteznek, minden a Felső erő által van megformálva.

Ő erőfeszítést tesz, csinál valamit, de eddig nem értette mi történik. A legfontosabb dolog, hogy ne meneküljön el és legalább a legegyszerűbb mechanikus feladatot végezze el. Ha valahogy folytatni tudja, akkor legyen boldog, hogy legalább ezt megtartja.

Tehát, tiszteletben kell tartani minden egyes személyt aki erőfeszitéseket tesz, eljön minden nap és részt vesz akkora mértékben képes, amennyire megadják neki felülről. Ez alapvető fontosságú: jönni erre a helyre, ebbe az állapotba. És azon túl már elkezdődik a vizsgálat: miért, minek, mit ad ez nekem, miért veszek részt benne, mi a kívánt eredmény.

Példát kell kapjunk a Rabbi Simon diákjaitól, mert mi egyesülni akarunk és olyanná válni mint ők, közöttük akarunk ülni. Azt érezzük amit ők éreztek, akár a gyülőletbe, akár a szeretetbe. Ezeket az ellentmondó állapotokat kell elérjünk.

2o12.12.28, A napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,134 seconds.