Dr. Michael Laitman

Egy ajándék kettős gombbal

Báál HáSzulám, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”. Az oka annak, hogy bár ez a szeretet kizárólag az ajándék megkapásának következménye, még mindig sokkal fontosabb, mint az ajándék maga. Hasonlóan egy nagy királyhoz, aki ad valamilyen nem túl értékes tárgyat valakinek. Bár az ajándék maga értéktelen, a király figyelmessége és szeretete minden határon túl mutat értékben. Ezáltal ez teljesen elválik az ajándék anyagától, azaz  beszélhetünk a Fényről és az ajándékról, mint két különböző dologról, és az a mód, ahogy a munkából, és a jutalmából kizárólag a szeretet elérése marad meg és vésődik bele a szívbe, miközben maga az ajándék egyszerűen elfelejtődik. Ezért a bölcsességnek ezt az aspektusát “a formatív kabbalának nevezzük. Valóban ez a rész azonban a legfontosabb a bölcsességen belül.  

A Kabbala Bölcsességéről van tehát szó, amely által letisztázhatom és ellenőrizhetem a Teremtő irányultságát felém, és ennek megfelelően alakíthatom ki a saját hozzáállásomat az Ő irányába.

A Király nagyon ravasz: Ad nekem egy ajándékot, és mindent úgy rendez el, hogy ebben az ajándékban érezzem azt, hogy hogyan áll hozzám, és érezhessem ennek eredményeképpen a szégyent, mivel egyébként nem éreznék ilyesmit az Ő irányába. Gondoskodik arról, hogy helyesen fejthessem meg ezt, hogy miközben “olvasok” a helyzetből, és nem tudom eltörölni a szégyent önmagamban, ez a szégyen inkább segítsen az Ő képét kialakítani bennem. Amikor szeretet kapok Tőle, megérzem a szakadékot az Ő hozzámállása és az én, felé való hozzáállásom között, a szégyenérzeten keresztül, és annak ellenére köszönetet mondok neki, hogy a szégyen tűzként lobog bennem, mert érzem, hogy ez az érzés segít nekem felépíteni engem.

Tény, hogy a szégyen a helyes hiányba fordulhat. Ha nem akarom eltörölni, akkor ez már valamilyen módon a helyes attitűd, hozzáállás, és ezen hiány felett, ki kell építenem a saját irányultságomat a Teremtő felé. Azaz, ennek a szégyennek nem szabad eltűnnie. Éppen ellenkezőleg, növekednie kell, és nekem meg kell próbálnom benne maradnom, nem kitakarnom, takargatnom, hanem szeretetbe kell fordítanom, amelyet a Teremtőtől is érzek áramlani, sőt még ezt a szintjét is meg kell haladnom a szeretetnek.

Mit jelent hogy még ezt is meg kell haladnom? Mivel a szeretet a növekvő egóm által jelenik meg. Mindenkinek szeretnie kell engem. Ha kapok egy 20 dolláros ajándékot, egy pillanat múlva el is felejtkezem róla. Ha valaki elvesz tőlem 20 dollárt, úgy élem meg, mintha 200 000 dollárt vesztettem volna. Ez az egoista megközelítés lényege, mindig elvárom az ajándékokat, azonban bármilyen nekem okozott kár, elképzelhetetlen a számomra. Ha valaki mond valami jót rólam, elégedett leszek, addig, ameddig el nem felejtem az egészet. De ha valaki mond rólam valami rosszat, nem nyugszom addig, ameddig nem fizetek meg neki ezért.

Tehát a Teremtővel szembeni szégyen érzete megkettőzi a szeretetet és segít nekem kiépíteni az adakozás edényét, amely megfelel az egómnak. Máskülönben meg kell látnom, hogy csak kizárólag a szeretet ajándéka a Teremtőtől az egóm számára már nem elegendő. Egyszerűen muszáj szégyent éreznem, az erőre, amely megkettőzi a szeretet erejét és ezáltal biztosítja a számomra a nagyobb hiány kifejlesztését, amely az adakozásra irányul, és ilyen módon kell beteljesednie.

2012.12.16, A napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,115 seconds.