Az adakozásról és a megszerzésről
Baal HaSulam, “Cikk a Zohár befejezésére”: “Tudnunk kell, hogy a spirituális világ nem olyan, mint a fizikai világ, ahol az (a fentről érkező) adott dolog és ennek a megkapása azonos időben érkezik. A spiritualitásban az adott dolog és ennek megkapásának ideje, különbözik. Ez azért van, mert először a Teremtő megadja azt dolgot annak, aki kapja, de ebben az “odaadott dologban”, csak a lehetőségét adja meg annak, hogy kapjon teremtmény, de az elején gyakorlatilag a teremtmény nem kap semmi kézzel foghatót. Csak akkor kapja meg a Teremtő ajándékát a Teremtmény, amikor megtisztult és felszentelte magát arra ami érkezik. Így a teremtő által adott és a teremtmény által ténylegesen megkapott dolog között sok idő telhet el”.
Kérdés:
Miert van különbség az adakozás és a megszerzés ideje között?
Válasz:
A Teremtő adakozása előkészíti bennünk az “edényeket”, a befogadásra (megszerzésre). A spiritualitásban az “idő” fogalma nem létezik, de amikor a Teremtő által adni kívánt dolog az “anyagi” térhez ér, azaz a megszerzési vágyhoz, a Felső adakozás nem tud kapcsolatba lépni vele. Mert köztük van a “klipa”(héj), amely fenntart egyfajta kettősséget, dualizmust a kapcsolatukban – leválasztást és kölcsön kapcsolatot.
És hogyan ér a Fény az edényhez? Hogy létezhet egy kapcsolat a két ellentétes tulajdonság között? A mi világunkban nem létezhet hasonló példa erre. Amikor a tűz és a víz érintkeznek egymással, az egyik megsemmisíti a másikat. De mindkettő egy világhoz tartozik és bennük el van rejtve egy belső természetünk, amely a feltárásra van irányozva.
Másrészt, amikor a spirituális erő elérkezik a fizikai erőhöz, ők nem tudnak érintkezésbe kerülni, mert ellentétesek egymással és ezért nem “ismerhetik fel” egymást.
Az első érintkezés próbálkozása, felébreszthet bennük egyfajta megsemmisülés érzését. A Fizikában ismert az ilyen jelenség. Az ellentétek közötti érintkezés egyszerűen lehetetlen.
Emiatt a jelenség miatt létezik a “klipa”(héj) rendszere, amely egy erős, teljes és nagyon komplex rendszer ami az erőfeszítések során létre hozza a megfelelő kapcsolatot a “Szentség” (amely az adakozás tulajdonsága) és az egoista vágy között, amely kezdetben csak élvezetet akar kapni. A “klipa” életre hívja az “igaz hamisságát” és a “hazug igazságát”, “ami nem tárul fel a végső korrekcióig”, mint a korrigált állapotot a két pólus között, amelyeket nem lehet összekötni.
Ezért, ha valaki eléri az adakozás tulajdonságát az még csak a történet kezdete, mert az egész Teremtés lényege az idő beli különbség a megszerzés és az adakozás között.
A leereszkedés fentről lefelé egészen mi a világunkig, és a visszatérés terve alulról felfelé, azért jött létre, hogy elérjünk az A állapotból a C állapothoz és ezen különbségek képezik a Teremtő üzenetének a felfogását a teremtmény számára. Te magad is látod, hogy mennyi időt vesz igénybe “megemészteni” ezt a tudást, és reagálni is rá.
Kérdés:
Milyen képlet alapján jön létre a kapcsolat az ellentétek között? Hogyan történik a vonal leeresztése fentről lefelé?
Válasz:
Mi csak akkor beszélhetünk a kezdeményezésről, azaz adakozásról amely a Felsőtől érkezik, ha mi (az alsó) lenullázzuk magunkat, és befogadjuk(megszerezzük) a Ő (Teremtő) vágyát mint meghatározó vágyat, a saját vágyunk helyett. Ez a kapcsolat.
Ugyan ilyen technikai módon hozzuk érintkezésbe a csoporttagokat, összehasonlítjuk a belső értékeiket és a formaegyezés alapján létrehozzuk a kapcsolatot, a közös érdeklődés a “koordinátor” közöttük.
Létre kell hozni egy bizonyos helyet, ahol van formaegyezési szándék ez a Kabbala Bölcseletének közös tanulása.
Nekünk meg kell tervezni egy különleges “adaptert”, amelyet Jeshut-nak nevezünk vagy az árnyékok rendszerének.
Így vagy másképp, már kezdettől fogva a két rész (az adakozás és a megszerzés) feladata, hogy úgy kapcsolódjanak össze, hogy mindegyik letudja nullázni magát a kapcsolat érdekében. De amíg a Felső ezt képes megtenni az Ő tökéletes erejéből, addig az alsó csak akkor képes ezt megtenni, ha egy abszolút tökéletes Hissaron-nnal (hiánnyal, erős vággyal) rendelkezik, és abban a pillanatban amikor a kapcsolat elérkezik hozzá, az alsó eggyé is válik vele, azaz lenullázza magát a Felső előtt.
Egyszerű dolgokról van szó. A mindennapi életben mi állandóan felújítjuk a helyünket a kapcsolat skáláján és kommunikációban. A tömeges kommunikációban, az oktatásban, a kultúrában, a társaságban – a kapcsolat ösztönösen épült fel, önmagától. Ha én tényleg valamilyen kapcsolatba akarok lépni valaki mással, akkor nekem vissza kell fogjam a kompromisszumok nélküli hozzáállásomat és kilépve onnan el kell fogadjam a másik véleményét.
Kérdés:
Hogyan hozhatja magát az alsó olyan helyzetre hogy mindig befogadóképes legyen a Felső adakozási szándékára?
Válasz:
A Felső leereszkedik hozzá hogy megadja neki amit akar egy”üzenetben” . De ebben a csomagban, ebben az üzenetben lapul a belső erő, amely fejleszti az alsót.
Az csak “meg akarja tömni a gyomrát”. Nem érdekli őt a növekedés, és nem is tudja mi az. Jelképesen szólva: a Felső “tejében” azaz a “Hasadim Fényében” (Kegyelem Fényben) amit befogad, magáévá tesz “megiszik” az alsó, és már ott buzog a “vér” a”Hochma (Bölcsesség) Fénye” , amely az alsó keringésévé válva “felneveli (felnőtté) a kisgyereket” az alsóban. Az alsó nem tudna növekedni, ha nem lenne a “vér” (potenciálja)a “tejben”.
Eleinte, az Ibur (magzati állapot) alatt, az alsó lenullázza magát a Felső előtt, eggyé válik vele és megkap tőle mindent; kap “vért” – a Felső közvetlen adakozását. És azután az alsó függetlenebbé válik és a Felső szándékosan beleépít egy hasonló rendszert, amely a köztük levő adapter.
Ez pontosan a “tejjel” való etetés mechanizmusa, szoptatás mechanizmusa. Valójában ez ugyanaz a “vér”, a “Bölcsesség Fénye”, csak hogy ez a “vér” megkapja a “tej” álcáját azaz a “Kegyelem öltözetét”.
Így, az alsó lehetőséget kap, hogy összehasonlíthassa a Teremtő tipikus adakozási tulajdonságát, a teremtmény megszerzési tulajdonságával és ez által fejlődhet.
De ebben a szakaszban az alsó még mindig “kicsiny gyermek” állapotában van, mert lenullázza magát a “tej” (Kegyelem Fénye) előtt, befogadja azt amit kap a Felsőtől s bensőjében az “vérré” válik a Bölcsesség Fényévé…
2013.02.10, “Cikk a Zohár lezárására”
KN
