Dr. Michael Laitman

Az a pont, ahol az ima és hálaadás találkoznak

Az a pont, ahol az ima és hálaadás találkoznak

Két formája létezik a munkának: a hiányosság érzete és jóság érzete. Mivel mi egy olyan anyagból vagyunk felépítve, amelyből hiányzik minden. Ennélfogva, mi vonzódunk a kapcsolathoz a Teremtővel, aki teremtett minket, Ő mindennel rendelkezik, és nekünk hiányzik.

Ha mi össze gyűjtjük ezt a két erőt: a kapás erejét, amely az alaptermészetünk, és az adakozó erőt, amely kis „szikra” – ként létezik bennünk, és azt ki szeretnénk fejleszteni, annak érdekében hogy az győzedelmeskedjen a mi anyagunk fölött, így képesek leszünk két vizsgálatot tenni: egyiket a másikkal szemben. Az anyag oldaláról, meg kell vizsgálnunk a szikrát, és a szikra oldaláról az anyagot. Más szóval, a teremtmény oldaláról Teremtő felé.

Tehát, nekünk van munkánk, amely az hogy elkötelezzük magunkat a megszerzés iránti vágyban, és akkor a munkánk a kérésben, imában, és érezzük a templom pusztulását. Ha nem érezzük a nehézség állapotának a teljes súlyosságát, akkor nem tudjuk elérni a helyes imát, azaz egy olyan erős kérelmet, amely meghívja az adakozást a Fényt oldaláról.

Mivel a Fény csak a teljes vágyra van hatással. A teljes vágy mértéke az úgynevezett „spirituális szint”, és nekünk meg kell szereznünk legalább ezt a legkissebb szintet.
A második munka, hogy mi a teljességgel, a Teremtővel állunk szemben, aki teremtett minket, és aki felkészít, aki gondoz, aki korrigál minket, egészen a saját magassága és a tökéletessége szintjéig. Ez az a hála és az áldás munkája.

E két formája ellentétes és a személynek kell próbálnia dolgozni egy ilyen formán, hogy az egyik nem töröli el a másikat, inkább betejesítik egymást. Mindkét formára szükség van egy valódi teljességhez. Ezután a kettő közötti kapcsolódási ponton, megjelenik a Fény aktivizálása, ahol a személy, az egyik végét a „Keter” „és a másik végét a „Malchut” – á változtatja.Tehát a megszerzés iráni vágyon belül megjelenik az első „Tíz Szfira” szintje: a kérésekből, a könyörgésből, a megtört szívből, az áldásokból, amely a „Keter” pontja. Ez ahogyan haladunk előre.

A személy folyamatosan elfelejti ezeket a dolgokat, ő összezavarodik. Azt hiszi, hogy ez a zavar véletlen és az élet nehézségeiből erednek. Azt feltételezi, hogy ha egyedül élne egy lakatlan szigeten az óceán közepén, távol a mindennapi élet zavaraitól, akkor ő gyorsan haladna és sikeres lenne a spirituális útján. Neki több ezer különböző dologért kell aggódnia az életben, és  mindenféle problémákkal kell küzdenie, belsőleg és külsőleg.

De ez a vélemény nem helyes, mert minden egy rendszerhez tartozik. És nincsen semmi igazság abban, hogy más helyre költözzünk, vagy megpróbáljuk változtatni a külső körülményeket. A személynek, pontosan ott ahol van és ugyanazokkal a feltételekkel amelyekkel rendelkezik,  kell megpróbálnia, nem változtatni semmit külsőleg, hanem erő feszítést kell befektetnie, azért hogy maradjon minden egyes pillanatban a belső munkában. A környezeten keresztül amivel most rendelkezik, képes legyen elégedettséget adni a Teremtőnek.

Meg kell értenie, hogy ez a környezet, amelyet a Teremtő előkészített számára. És akkor a személy, meg fogja érteni, hogy ezek a feltételek a legalkalmasabbak az előrehaladására.

2013.02.10, Báál HáSzulám írásaiból 23. Levél

BS

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,165 seconds.