Vita alul, szeretet felül
Kérdés:
A Kabbala Bölcseletének terjesztésével foglalkozó üzem egy jó környezet a személy spirituális fejlődése szempontjából?
Válasz:
Mi az egész világ minden részén dolgozunk, és el kell hoznunk a korrekciót. Az üzemünk egy spirituális rendszer, ami közöttünk van felépítve, közöttünk és világ között, közöttünk és a Teremtő között. Így van néhány alapvető különbség.
Még akkor is, ha én a gyárban dolgozok, mely autókat gyárt, a spirituális fejlődéséhez fel tudom használni, azon keresztül, amilyen módon én az emberekkel kapcsolatba lépek, ahogy a munkához állok, a tulajdonoshoz, mindenhez. Azonban ha mi, együtt, a korrekció módszerének terjesztésével, vagyis a Kabbala Bölcseletének terjesztésével foglalkozó gyárban dolgozunk, akkor ezt hogy miért nem tekinthetjük ugyanannak? Az egyetlen dolgom, amire a gyárnak szüksége van, hogy az egyes tagok körültekintően járjon el tettei közben, mert először is, mi mászert fizetünk (tizedet), amit a világ minden tájáról összegyűjtünk.
Másodszor, itt mi a barátok és a szakértők közötti kapcsolatot ütköztetjük egymással és nekünk semmi sem fontosabb a másiknál. Ez azt jelenti “a barátom vagy, de az igazság ettől sokkal fontosabb”. Így, még ha a barátom is vagy, kifogással élhetek a véleményeddel ellen, amikor komoly döntéseket hozunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vagyunk barátok többé. A döntéseknek professzionálisaknak kell lenniük és az elkötelezettségünkön kell hogy alapuljon, amely hozzájárul, hogy a munkán a legeredményesebb módja legyen a világ korrekciójához.
Nekem személy szerint erről nincs kérdésem. Kiabálhatok a dolgozókkal, megrovást adhatok nekik, ha nem dolgoznak úgy ahogy kellene, de én mégis szeretem őket, nem számít milyen módon; ők az én kedves tanulóim, a gyermekeim. Egy dolognak semmi köze a többi dologhoz. Olyan ez, mint a fiaddal való bánásod: egyrészt néha megfenyíted őt, de másrészről szereted őt, mert ő a te fiad, gondoskodsz róla. Az egyik dolog nem zárja ki a másikat.
Ugyanez a helyzet a barátok között is: együtt teszünk valamiket, tanulunk, közelebb kerülünk egymáshoz, és mi együtt egy egészet alkotunk, ebben te most tévedsz – mondjuk egymásnak. “Tévedsz”, “Nem, tévedsz”. Gyakorlatilag harcolunk egymással, megpróbáljuk kideríteni, hogy kinek van igaza, ugyanakkor még mindig szeretve egymást. Meg kell szoknunk azt a tényt, hogy mindig létezni fog két szint: alább a vitatkozás, felette pedig a szeretet, “a szeretet befedi az összes bűnt”.
2013.01.27, Virtuális lecke
SzL
