“Boldogak akik az Úrat keresik”
Ahogy énekelve van a dalban: “Énekeljetek Neki, énekeljetek… boldogak akik az Urat keresik”. Minden munkánk attól függ, hogy mi képesek vagyunk-e magunkra vonni a vizsgálatot, önkritikát, a kellemetlen belső megértést, azért hogy magunkban, a mi erőnkből felfedezzük a gonoszt még mielőtt az szükségszerűen megjelenik a “maga idejében”, (Béito).
Ezt úgy fedezzük fel, hogy felgyorsítsuk a cselekedeteket, magunkra húzzuk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy ez a természetünkkel ellentétes, hogy felfedjük a gonoszt, és megtaláljuk a gyógyszert a csapás előtt.
Mert a gyógyszernek van méreg és kígyó része is, így nem lehet kellemes. Ha mi képesek vagyunk előre megtalálni a gyógyszert, akkor haladunk mint a Teremtő munkásai.
Tehát nem kell félni a gonosz felfedezésétől. A legfontosabb az, hogy helyesen lássuk ezt a felfedezést. Amíg az összes rossz és a hibák fel nem fedeződnek, addig nem jön el a jó, csak akkor, ha együtt fedezzük föl, és ha a helyes felkészüléssel fedezzük fel a betegséget, azért hogy meggyógyítsuk, korrigáljuk.
Mert semmi kétség, hogy a “gonosz” már létezik. Ha a személynek jön valami gondolata, vágya, nyomása, ez annak a jele, hogy már előbb létezett benne. De ha mi felfedezzük, előre felkészítjük magunkat, és kinyitjuk a “Pandora szelencéjét”, akkor gyorsan korrigáljuk a hibákat, amely az úgynevezett rövid és kellemes út. De ha nem vagyunk készen és nem akarjuk felfedezni, akkor egy hosszú, nehéz és fájdalmas úton haladunk, addig amíg végül felfedeződik.
Nem lehet teljesen elkerülni a fájdalmat, de ez a gyógyulás fájdalma, mint mikor a személy, aki a műtétre megy, egy seb, vagy fogászati kezelésére. Ez nem kellemes, de beleegyezünk, mert minden a felkészülésen múlik. Ha a megfelelő felkészüléssel haladunk, akkor a csoporton, a közösségen belül, és a világ csoporttal készen állunk arra, hogy meglássuk a gonoszt és “Boldogok akik a Teremtőt keresik”, és lesz miről énekeljenek.
2013.02.24, Felkészülés a reggeli leckéhez
BS
