A Program és a Programozó
Van egy “virtuális nyomtató” bennem, amely “kinyomtatja” a három dimenziós a világ képét nekem. Más szóval, bennem fut egy program amely működtet engem és kinyomtatja nekem ezt a világot. Valójában ez nem létezik, minden belül van, az érzéseimben, de ez a program ad egy magasabb “hatást”.
Kérdés:
Mi történik, ha mi összekapcsolódunk, és úgy döntünk, hogy összpontosítjuk a gondolatainkat, és ezzel létrehozunk egy valóságot és a kölcsönös kapcsolatot?
Válasz:
Ezt is a program teszi, hogy megmutatja nekem az a csoportot, ahol dolgozom. Csak úgy tűnik nekem, hogy emberek között vagyok, és együtt döntéseket hozunk. A belső tulajdonságaink kivetítenek bizonyos ábrákat és árnyékokat különböző formákban, de valójában ezek nem léteznek.
Ugyanígy, a kollektív döntést is és a belső ellenállásomat is, a program határozza meg. Egyetlen lehetőség van, hogy kijavítsuk ezt a programot: az ha tudatában vagyunk annak, hogy ez egy vetített valóság, és mi együtt az összes kivetített valóságot egyesítjük, összekapcsoljuk. Ebben az esetben, felemelkedhetünk a programozó szintjére és megérthetjük, hogy miért rendezte el ezt a programot így nekünk.
Egyrészt, kezdem megismerni a programot, másrészt, felismerem hogy milyen képeket “rajzol” a képzeletemben. Szóval, mikor korrigálok a programon, akkor a képzeletem segítségével, megtöröm, majd egyesítem újra a programot. Így átmegyek a különböző romlottságokon és javításokon, és végül felfedezem a programozó elméjét, a Teremtés Tervét. Mert ez a mechanizmus kívánt eredménye: hogy magamba foglaljam a Teremtést.
Kérdés:
Ez azt jelenti, hogy a programozó azt akarja, hogy állandóan a két világban legyünk: egy képzeletbeli és egy valóságos világban?
Válasz:
Nagyon fontos, hogy felfedezzük a Teremtés célját. Miért? Hogy tisztelettel viszonyuljunk hozzá.
Végtére is, az egóm húz engem lefelé, alvást kínál nekem, és eltereli a figyelmem. Ha fel akarom ébreszteni magam, akkor csak egy lehetőség van: használnom kell ezt a programot a környezetemben és mindenben amivel kapcsolatban vagyok, de csak azzal a feltétellel, ha a programozót tiszteletben tartom. Ezt úgy nevezik Kabbalában, hogy elégedettséget okozok Neki (a Teremtőnek).
Kérdés:
Szóval, hogyan kell integrálni a két rendszert ezekkel a feltételekkel?
Válasz:
Egyszerűen. Együtt kell lennünk a barátokkal akik most idegennek tűnnek, akikre kívülről tekintek. Később magamban fogom ezt a képet fogom: ők bennem vannak, ők hozzám tartoznak, a szeretteim, kölcsönösen össze vagyok velük kapcsolódva, és ők belém vannak foglaltatva. Majd ebben a köztünk lévő kapcsolatban elkezdem felfedezni a forrást, a Teremtőt. Mindez olyan lesz, mint egy teljes egész.
2013.03.19, A napi Kabbala lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”
ford: BS
lekt: KN
