Dr. Michael Laitman

Az élvonal a történelem színpadán

Az élvonal a történelem színpadán

Kérdés:

Ha nincs sóvárgás a spiritualitásra, akkor hogyan lehet azt felébreszteni?

Válasz:

Mi egy olyan helyzetben vagyunk, amelyben vagy felébresztjük magunkat a spiritualitás fejlődéshez, vagy a fejlődés ébreszt fel minket. Az történelem folyamán a “nagy robbanás”- tól, amelyből létrejött a világ egészen máig, a természeti erők által fejlődtünk, amely hajtott minket előre a szenvedések által. Ezt nevezzük fejlődésnek. Egyetlen alkalommal sem volt választási lehetőségünk. Mi elhagytuk az akkori helyzetünket, és haladtunk a következő állapotra, amely a legjobbnak tűnt számunkra. Ebben a legjobb állapotban mi fejlődtünk, addig amíg már elkezdtük érezni, hogy ez az állapot sem olyan jó, és áthaladtunk a következő állapotra, amely még jobbnak nézett ki.

Addig amíg nem érezzük, hogy a jelenlegi állapot elviselhetetlen, addig nem fogjuk elhagyni, mivel a mi egónk pihenésre törekszik. Miért kell változtatni valamit, ha jól érzem magam? Ha a karom jól érzi magát, akkor nem fogom elmozdítani a helyéről. De ha érzem, hogy egy másik helyzetben kényelmesebb lesz, akkor az erők mozgatni fognak engem.

Ez azt jelenti, hogy én soha nem mozgok a saját akaratomból, és mindig vannak erők, amelyek befolyásolnak és működtetnek engem. Melyek ezek az erők? A karom, az állati test része, rosszul érzi magát és ha az mozog egy kicsit akkor jobban érezi magát, így hát mozgatom.

Ugyanez történik az életben. Ez nem nem különbözik attól, ahogyan a szél fúj. Egyik irányból nyomás van, a másikból hiányosság, ez a vákum. Ezért a légtömegek mozognak egyik helyről a másikra. Mindig két erőnek kell lennie: egy tolóerőnek és egy húzóerőnek.

Így volt mindig a fejlődés az emberi társadalomban, amely már átment sok változáson, az egyik állapotból a másikba: a negatív erő tolta hátulról, és a pozitív erő, azaz a remény húzta elölről a jó felé.

Most egy nagyon különleges állapotban vagyunk. Ez különbözik az összes többi állapottól?

Régen volt első állapot (1) és második állapot (2). A második állapotban felfedeztem egy pluszt (+) és az első állapotban a mínuszt (-). Az első állapotban működött rajtam a taszító erő, és a második állapotban húzott a húzó erő. A két erő által átmentünk az egyik állapotból a másikhoz. Ez természetes a evolúció a szabad akarat nélkül.

Az élvonal a történelem színpadán

Ez a mostani állapotom, annyiban más, mint az előző, hogy szabad akaratom van. A jelenlegi állapotban felfedezek egy nagyon nagy mínuszt (-), de nem felfedeződik fel a negatív erő, amely így kicsi és nem nyom előre. És akkor felmerül bennem egy nagy kérdés. (?) Mi a szabad akarat állapota? Hogyan irányíthat itt, tudja-e merre kell mennem, mit kell csinálnom, és mi lesz velem? Itt csak a Kabbala segíthet.

Az élvonal a történelem színpadán

Ellenkező esetben lehetetlen megérteni, hogy mit kell tennünk. Az összes korábbi állapot abban állt, hogy fokozatosan átmentünk az egyik emberi evolúciós szintről, a következő evolúciós szintre. Most azonban tovább kell lépnünk az emberi szintről az Isteni, spirituális szintre. Ezért nem tudjuk megragadni az elménkkel, hogyan kell előre haladnunk, és valóban a sötétben vagyunk. Ez a probléma.

Az élvonal a történelem színpadán

Így, egyrészt ez a szabad akarat, mivel nem az állati testem diktálja merre érdemes mozognom, de tehetetlennek érzem magam, mert a választás valójában az “értelem fölött” van.

Tehát, a Kabbala Bölcseletének a terjesztése nélkül nem tehetünk semmit. Itt Izrael nemzete be kell teljesítse a küldetését, és ezért vagyunk ilyen különlegesen veszélyes állapotban. Most lépünk előre a történelem színpadán. Bár mindig “közelről figyeltek” voltunk, de most még jobban figyel ránk a világ.

2013.03.19, A Napi Kabbala leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

60 queries in 0,410 seconds.