Kilépni a bőrömből
Igazlelkűnek lenni azt jelenti, hogy igazolni a Teremtőt minden esetben, amelyen átmegy. Minden állapotot azért adnak a személynek, hogy segítsen neki kilépni a bőréből, olyan mértékben, amikor a sötétség besűrűsödik körülötte. Ez egy nagyon nagy segítség azok számára, amelyet a Teremtő küld, azokhoz akik képesek igazlelkűek lenni.
A személy olyan helyzetbe kerül, hogy elfogadhatatlan a saját egója számára, hogy készen áll kilépni magából. Egyértelmű számunkra, hogy a spirituális világ a korporális világ fölött áll, és ezért minden korporalitás meg kell haljon. De ez nem a szokásos halál, amelyben minden személy meghal, hanem az ember egyetért azzal, hogy a világi értékei haljanak meg. És ezáltal megszerezi a következő szintet, a spirituális életet.
Ő kilép a testéből és felszabadul minden önérdektől, bármi is történjen minden állapot felett, amelybe a Teremtő helyezte. Ő egyetért az ilyen körülményekkel és boldogan fogadja őket, mind az új spirituális szinte építőit, mert ők felemelik a korporális helyzetei fölé, kiveszik a bőre határából,és megadják neki a lehetőséget, hogy pontosan a sötétben kérje az összeolvadást a Teremtővel. Az egyetlen tendenciája a személynek, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, amíg ő maga a sötétben van.
Ebben ő látja a megmentését, a száműzetésből való kilépést. A bőrén kívül érzi az igazi életet, mert elégedettség adhat a Teremtőnek, semmi önálló szolgáltatás nélkül. Így legyőzi a sötétséget, a szenvedést, a félelemet, a szorongást, a szégyent amit érez. Mindezek szándékosan fedeződnek fel, azért hogy jelezzék a testi korlátait és segítsenek neki maga fölé emelkedni.
2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 61.cikkjéből
BS
