A csoport végső állapota
Lehetséges, hogy már belépünk egy különleges folyamatba, ahol a csoport egy olyan formát vesz fel, hogy végül elkezdjük érezni nem az egyéni állapotokat, hanem a kollektív állapotokat, amelyeken keresztül megyünk. Együtt megyünk keresztül rajta, és ezt nevezzük “Izrael fiai” Egyiptomban, amikor az egyik csapás követi a másikat, és mi együtt fölé emelkedünk.
A tíz egyiptomi csapás nincs messze tőlünk, ott valahol a Fáraóval, azért hogy megtudjuk figyelni őket távolról és örvendezzünk. Ezek a csapások bennünk történnek, és a mi személyes Fáraónk tapasztalja meg őket! Ennélfogva, mi haladunk a csoportos véglegi állapot felé, mint egy nemzet.
Aki még nem érzi a sötétséget aggódnia kell, mivel ez azt jelenti, hogy nem dolgozik eleget a csoporttal a kapcsolaton, még mindig hiányzik a belső munkája. Lehet hogy tudatalattilag elmenekül a problémáktól és távol tartsa magát, ahelyett hogy valóban egy kicsit belemerülne. Itt a személy védekező ereje működik, megijeszti a személyt, és megakadályozza őt belépni a vizsgálatokba.
Ha nincs vágya, hogy “kiugorjon a testéből”, ez azt jelenti, hogy még nem lett megjutalmazva olyan állapotokkal, ahol a Teremtő nyomást helyez rá, mint ahogyan egy cseresznyét, addig nyomjuk amíg a magja kijön belőle. Hogyan lehetne másként beugrani a Vörös-tenger hullámaiba? Csak így lehetséges, a nyomás alatt, mint a cseresznyével. El tudjátok képzelni, milyen nagy nyomás ez?
Ha a spirituális világ túl van a korporeális világon, azaz, az élet és halál fölött, akkor éreznem kell, hogy készen állok erre az átmenetre! Ez a test, ez az élet mindennel ami benne van, nem ér nekem semmit, összehasonlítva azzal a világgal amelyhez át akarok menni.
A kéreg, amely megakadályoz minket az előrehaladásban, csak a szeretet ereje és a kölcsönös aggodalom által lehetséges a áttörni, a kollektív munka által, amelyet együtt végzünk el. Ha nem érezzük a kollektív aggodalmat a társaságban, a közösségben, az egész globális Bnei Baruch közösségben, az egész világ számára, akkor nem leszünk képesek átmenni ezen a folyamaton.
Lehetséges, hogy egy része a csoportnak már keresztül megy ezen, miközben te ülsz a kerítésen, mintha elhalad az orrod alatt, nem hallasz, nem látsz vagy nem érzel. Te ösztönösen elmenekülsz ettől az érzéstől, megvéded magad és ezáltal távol tartod magad.
Be kell vonnunk magunkat a csoportba, a közösségbe és a globális Bnei Baruch társaságába, érzékenyek és a figyelmesek kell legyünk minden aggodalomra és változásokra, amelyen mindenki keresztülmegy. Aki nem vesz részt ebben az általános folyamatban, azok az úgynevezett: “nők”, “gyermekek”, “rabszolgák”, “juhok és kecskék”. Ezek a kategóriák határozzák meg az összes típusú embereket, a mi globális csoportunkat, akik valahogy kapcsolódnak hozzánk, de csak kívülről.
Szóval, ennek megfelelően határozva van ki kapja meg a Tórát, csak azok a “600.000 lelkek”.
2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 61.cikkjéből (“Hallottam”)
BS
