Egy teljes tíz
Mindent elfogtok érni a “tízesség” -ben, amely egy csoport tíz tagjából áll, ahol működik a kapcsolat közöttünk (ez egy gyakorlat, amelyet már jelenleg végzünk), és nem csak a Zohár tanulása vagy a “Tíz Szfira tanulmánya”-n keresztül. Nem tudhatjuk, hogy milyen formában fog felfedeződni, de fel fog tárulni.
Kérdés:
Hogyan kell tartanunk magunkat a “tízes” csoportban?
Válasz:
Néha le kell ellenőriznem magam a “tíz” szerint. Néha úgy kell látnom magam, hogy a “tíz” fölött vagyok, adakozzak a többieknek, látnom kell magam alacsonyabban is mint ők, és így ők befolyásolnak engem. Néha úgy érezzük magunkat, mint egy erőtérben, egymásba integrálódva egyenlőnek, és mindegyikünk olyan, mint a “tíz” összességében.
Amikor mindenkinek megvan az ereje megkapja a tízes erejét, és akkor 10 ×10, azaz 100 –á válik. A százban ismét befoglalva a tízesség, így ezerré válik, és így tovább. Végül is mi kitöltjük ezt a teret egy olyan kölcsönös integrációval, hogy az valóban egy erőtérré válik, és ezen belül kezdjük el felfedezni a Teremtőt. Képzeld el magadnak, hogy mi elhozzuk nekik a hiányosságot, mint a “Zat de Bina”. Én benne vagyok, mint az anya méhében és kényszerítem őket hogy elhozzák nekem a Reformáló Fényt, azért hogy erősebben csatlakozhassak hozzájuk, hogy adakozhassak és segíthessem őket.
Kölcsönös viszonyt tudunk felfedezni a tízességben, amikor mindannyian teljes egésszé kapcsolódunk össze. Miután adakoztam nekik és kaptam tőlük, együtt velük egy olyan egységet érünk el, ahol érezzük, hogy minden partneség, és ebben a partnerségben – az egységben fel akarjuk fedezni a Teremtőt. Abban a pillanatban, amikor a “tízes” csoport eléri a “minian”-t (tíz személy egysége), akkor feltárul benne a Teremtő.
Mondva van: “Jöttem és nem volt senki”, ami azt jelenti, hogy nem volt olyan teljesség, amelyben a Teremtő feltárult volna. Ezért mondja a Teremtő: “Jöttem, és nem volt ember”. Az “Ember” az a kép, amelybe beleöltözik a Teremtő.
2013.05.15, “A tíz Szfira tanulmánya”
Ford.:BS
Lektorálta:PI