Az anyagi siker nem garantálja a spirituális sikert!
Rábásh írásaiból, “Az értelem fölött”:
“A személy olyan tulajdonságokkal rendelkezik amit a szülőktől örökölt, és olyan tulajdonságokkal is, amit a közösségtől kapott. Ez egy új tulajdonsága.
És ez csak a közösséggel való összeolvadáskor jelenik meg benne, az irigységen keresztül, amit a barátok iránt érez, mivel látja, hogy jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a sajátjai. Ez arra motiválja a személyt, hogy megszerezze a barátainak jó tulajdonságait, amellyel ő maga nem rendelkezik, és aniért irigyli őket.
Ez az oka annak, hogy most már nagyobbá válhat, mint amikor még nem volt közössége, mivel a közösségen keresztül új tulajdonságokat szerez meg.”
Az ember megszületik, mint egy kis állat, vagyis az állati szinten, és minden azon múlik, hogy milyen oktatást kap. Ha az oktatásról beszélünk ebben a világban, akkor a személy közösség általi fejlődéséről szólunk. A személy féltékeny másokra, sóvárog a pénzre, a hatalomra, a tiszteletre, és így megtanulja hogy kell megszerezni a társadalomtól az eszközöket e célok elérésére, azaz, hogy a sikeres legyen ebben a világban. Ám ha felkészült a spirituális fejlődésre, akkor elér egy olyan környezetet ahol megszerzi az új tulajdonságokat, a spirituálisat.
A személy a fizikai környezetben természetes módon fejlődik ki, így ösztönösen veszi át az értékeket a környezetétől, és megtanulja tőle, hogyan lehet sikeres fizikailag. De a spirituális oktatás különbözik a fizikaitól, mivel azt kéri a személytől, hogy lenullázza magát, azaz, lehetővé teszi számára a szabad választást: azt, hogy eldöntse akarja-e a környezetétől a spirituális értékeket vagy sem.
Tehát, csak ha képes lenullázni magát, akkor láthatja meg, hogy a környezete jóval nagyobb nála. Szüksége van arra, hogy egy kis erőfeszítést fektessen be annak érdekében, hogy meglássa a közösséget lentről- felfelé, és akkor képes lesz megkapni a közösségtől a megfigyelések eredményeit és az értékeket, a cél nagyságát és fontosságát, és ezáltal halad a spirituálitás felé.
Ezért a spirituális siker nem csak a környezettől függ, hanem attól is, hogy a személy mennyire használja föl a környezetét, azaz, hogy lenullázza-e magát, és értékeli-e a környezetét, hogyan képes elviselni hogy a többieket nagyobbnak kell látnia saját magánál. Mert a féltékenység arra készteti a személyt hogy alsóbbrendűnek érezze magát, de meg kell értenie hogy ez a javát szolgálja, mármint az, hogy a többieket nagyobbnak látja. Amennyiben képes az ilyen hozzáállásra, akkor képes tovább lépni.
Végső soron, a személynek ezt élveznie kell, mivel szembe tud szállni az egójával és rátaposni arra annak érdekében, hogy megszerezze a spirituális értékeket és közelebb kerüljön a spirituális cél felé.
Ezért a korporeális fejlődés ellentétes a spirituális fejlődéssel. És a siker az anyagi világban nem feltétlenül garancia arra, hogy az ember sikeres lehet a spirituális világban, mert ez utóbbi a személy szabad választásától függ.
2013.06.02, Előkészület a reggeli leckéhez
Ford: BS
Szerk: SzI
