Dr. Michael Laitman

Én akarom!

 Én akarom!

Rábásh cikkéből: “Mi a rendje Amalek megélhetésének?”:

“És ennél több, mi látjuk, annak érdekében, hogy öröme legyen az élvezetből, amely beleöltözik az edénybe, szükséges felkészülés a személynek, azaz, hogy felkészülésének mértékében megfelelően tudja élvezni az öröm Fényét, amely beleöltözött az edénybe, külső vizsgálatból. Amikor a személy vizet iszik, mert, ő szomjas, nem hasonlít ahhoz, amikor vizet iszik, de nem szomjas. Ez azt jelenti, hogy az örömet szerző edénye egyenes arányban van azzal, amennyire, az élvezetre sóvárog”.

Ismert, hogy a különbség a “felgyorsítás” (Ahishena) és a “a megfelelő időben” (Beito) között csak, a felkészítésben van. Végül is, a személynek el kell végeznie a cselekedetet, és azt kell, hogy mondja: “Én akarom!”, és amikor akarja, akkor megnyílik számára!

Az “Én akarom!” állapotát két féle módon lehet elérni. Vagy a csapások által, amely nem hagy a személynek más választást és minden szenvedés és a probléma után, kötelezteti őt, hogy felébredjen a kómából és az akarat hiányból, hogy tegyen valamit. Mert ő zavaros, nincs benne erő, hogy felébredjen a barátok által és megépítse az edényét, és csak a csapások kényszerítik őt arra, hogy előrehaladjon.

Ez nem csak egy egyszerű lépés, a személy azt látja, hogy ez a lépést spirituális és fizikait hasznot hoz. A fizikai haszon abban áll, hogy megszabadul a csapásoktól, és a spirituális haszon az, hogy helyre jött és azt kezdi érezni, hogy maga előtt lát egy célt, ez egy folyamat és lehetőség, hogy érezzen valamit a “felgyorsitott” (Ahishena) útján.

Ezáltal a nyeresség dupla: fizikai nyeresség és lehetséges a spirituális nyeresség is, új képességek, és egy új értelem. Ez a csapás után, van megadva, mert a csapásban amit a Teremtő ad, vagyis a Fény csapásában, van egy dolog, és annak az ellentéte, amely változatos és cél orientált módon dolgozik a személyen. Akkor megtanuljuk, hogy minden helyzetben, még a legalacsonyabban is, benne van a tíz Szfira, “NaRaNHaJ Fénye”, és a “Felöltözött Resimó” (Resimó DeItlabsut) és a “Sürűségi Resimó” (Resimó DeAviut).

Ezért meg kell próbálnunk megérteni, hogy minden a felkészülésen múlik, amely elvezet minket arra a kérésre, hogy: “Én akarom!”. Kötelesek vagyunk elérni egy olyan állapothoz, hogy nem marad semmi vágyunk ezen kívül és, és az erre irányuló vágyunk a legnagyobb. Két út áll rendelkezésünkre ezt elérni: a “Beito” útján (a szenvedések útja), vagy a “Ahishena” útja (a Fény útja). Ez saját akarat nélkül, az “Én akarom!”, hiányában, nem juttat ki Egyiptomból.

Másrészről, amikor az ember a kétségbeesés állapotában, tehetetlenség érzésében, a saját erejéből ezzel együtt abban, a biztonságban, és hitben él, hogy a Teremtő megmenti őt, éreznie kell, hogy minden az Isten kezében van. És ez a sokszínűség meg kell, hogy erősítse az embert abban, hogy ne törje le őt a kivonulás pillanatában.

2013.06.28, Előkészület a reggeli leckéhez

Ford: BS
Szerk: Sz I

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,165 seconds.