Csirkék az anyjuk szárnyai alatt
Nincs mit tennünk, nem ülhetünk összekulcsolt kézzel emésztve magunkat, hanem erőfeszítést kell tennünk. De mi ne az érzéseink szerint dolgozzunk, mert más különben nem tudnánk elmozdulni a helyünkről. Ha engedelmeskedek az érzéseimnek és érzelmeimnek, akkor mindig ugyanabban az állapotban maradok, amelyben érzem magam és nem lesz lehetőségem semmiféle cselekedetre.
Az érzéseim, a megszerzési vágyam egy adott állapotban van, és hogyha elmerülök a vágyamban, az anyagomban, nincs semmi lehetőségem cselekednem ellene. De szerencsémre meg van az elmém, amelynek segítségével elkezdhetem vizsgálni az érzelmeket. Én megértem, hogy a helyzetem, az érzéseim nem jók és szükségem van arra, hogy megváltoztassam őket.
Ily módon az elmém által, amely egyáltalán nem felel meg az érzéseimnek, én elkezdem elképzelni a következő állapotot, egy felsőbb szintet, amely működik és hatással van rám, azzal a feltétellel, hogy sóvárgok iránta, mint embrió az anyjáért. Elkezdek gondolkodni, hogyan kell elrejtenem magam, hogyan “rejthetem el magam a szárnyai alatt”. Milyen módon tudok belépni egy magasabb szintre úgy, hogy magam igazítom hozzá?
Az embrió formájára gondolok, a hatásra, amelyet a felsőtől kapok, még ha önző módon is behatolok és megadom magamnak a védelmi ellátást, és az aggodalmat. Ez által elképzelem magamban, hogyan nézek ki az anya méhében, elképzelem hová szeretnék eljutni, és tudom hogy ez a csoport, amely megépült a viszonyaimból a barátokkal szemben. Én lassan elkezdem megszervezni az ilyen kapcsolatot a barátaimmal, amennyire csak lehetséges.
Hála ezeknek a kis erőfeszítéseknek, amelyek az elmémből származnak, én kezdek előrehaladni. “Minden a gondolatból kiderül”, mert az érzések szerint én egyszerűen meghaltam. De az elmém által tudok erre gondolni egy kicsit, elképzelem azt a képet, a két állapot sorrendjét – alsót és felsőt, elképzelem, hogyan illeszkedik az alsó a felsőbe, hogyan lehet elrendezni egy olyan állapotot a csoport segitségével, hogyan kell lealacsonyitanom, lenulláznom magam a csoport felé, azért, hogy ő váljon arra a méh részre, amely át fogja adni nekem a Felső Fényt. Ha feléjük fordítom magam, akkor rajtuk keresztül Fény kapok és ők maguk nem is tudnak róla.
Szóval, én újra megismételem, hogy tilos a zuhanás alatt maradni, csak az érzelmek és érzések ellenőrzése alatt, amelyek letaposnak. El kell képzelnem a szintek közötti kapcsolatot, milyen állapotban van a felső szerint, használnom kell az értelmet, és valahogy ki kell lépni az érzésekből, és reálisan látni, hogy mi ez az állapot, és mit lehet tenni ebben, még ha mesterségesen is.
A személy, amely elkezdi elképzelni magában a fokozatokat, az állapotokat, befolyásolja az elméjével az érzelmeket és anyagot termel a gondolatnak. Így kezdi el megépíteni az új állapotát. Akkor megérkezik a Reformáló Fény, kiveszi a személyt a rosz állapotból, azáltal, hogy belé lesz ültetve a remény és a bizalom, amellyel visszatér a barátokhoz.
2013,06.21. Reggeli lecke, “Shámáti” 25. cikkéből
Ford: BS
Szerk: Sz I
