A csoportól a világhoz
Kérdés:
Amikor együtt dolgozunk olyan emberekkel, akik nem rendelkeznek “a szívbeli pont”-tal, mi érezzük, hogy ez örömet okoz nekik. Ez az érzés spirituális munka?
Válasz:
Alapvetően, én dolgozom magammal, benne másokban. Én átadom a “a szívbeli pont” – omat a vágyamból, amely az úgynevezett “az én lelkem”. Bármi, ami rajtam kívül van a hétmilliárd emberben, ez az egész én lelkem, egy vágy, és ha feltárom az egészet, akkor elérem a korrekció végét.
Más szavakkal, én felfedezem a lelkem, és ami engem kitölt, azt hívjuk úgy, hogy “Teremtő”, a valódi végtelen hatály. Szóval, a cél az, hogy kilépjek magamból mások felé, és ezzel együtt érezzek mindenkit. A jelenlegi helyzetben ez lehetetlen!
Annak érdekében, hogy megadja számunkra a lehetőséget, az eszközt, a munka képzettsége tőlünk kifelé mások felé, és mindenki felé, szükségünk van egy csoportra. Ez a csoport csak a kezdeti eszköz. A kabbala nyelvezetén ezt “Gálgálta vé enaim”nak nevezzük, (Agy és a szemek).
Ahhoz, hogy megértsük helyesen a kabbalista fogalmakat, meg kell tanulni a “Bevezetés a Kabbala bölcseletébe”című könyvben írottakat, be kell fejezni az iskolai tanulmányainkat, különben nem lesz egy közös nyelvezet és nehezen lesz érthető, amit felfedeznek.
Így megfogjátok, ismerni, ami feltárul, Megfogjátok, érteni, hogy ez az elérés így vagy úgy van nevezve. Tudni fogjátok egyesíteni, ami belül, létezik, ami feltárul a spiritualitásban.
Elérjük az egész emberiséggel való összetapadást, kilépünk magunkból, mindenki, felé. Ezért először is meg kell szerveznünk a mi “edény”-ünket (Kli), mi a készülékünket, hogy előkészítsük a munkát a világgal. Ennek érdekében adták a Kabbala csoportot, és a Kabbala bölcseletének a módszerét, meg kell tanulnunk ezt a munkát a csoporban, és azután adjuk át a többi csoportnak.
A fő munka a csoporton belül, és a csoport segítségével dolgozzunk másokkal. Ezen a helyen tárul fel az összes probléma, feltételezések, és csak egy kis tudás, mivel ez csak most kezd kifejlődni, és készen állni a munkára, ahol teljesen más világ tárul fel a “bölcsesség fénye”-ben, Azaz a Teremtő elérésében, mélységében.
A csoporton belül elérjük az “edényeket”, hogy együtt működjenek a Teremtővel. Ennek segítségével kezdjük el, azonnal megérteni Őt, de csak külsőleg, mert a globális csoportban mi csak az adakozási vággyal dolgozzunk, a “Gálgálta vé enaim”-al, az adakozás tulajdonságával. Ezek nagyon kis önző tulajdonságok gyökér, az első és a második szint egy részén.
Ha minden globális csoport elkezd dolgozni a globális edény javára, akkor mi a hatalmas önző vágyakkal, fogunk dolgozni, amelyeket nem lehet felfedezni most, mert ők sokkal nagyobbak, magasabbak a miénknél, és ezért olyan messze a spirituális fejlődés.
Úgy tűnik számunkra, hogy a tömegek, mint az európaiak vagy afrikaiak és mások, áteresztők. Lehetetlen beléjük hatolni, mert bennük legnagyobb a spirituális ego. De amikor elkezdünk dolgozni a javukra, vagyis egyesíteni az ők, hatalmas vágyaikat a mi a vágyunkkal, hogy korrigáljuk őket, kiöltsük őket, boldogítjuk őket az állapotukban, akkor ott nem a puszta adakozás cselekedetét, kezdjük el megszerezni, hanem a Teremtő adakozó tulajdonságát a mélységében.
Nem tudom, mivel lehet ezt összehasonlítani. Vannak emberek, akik zenét hallgatnak és élvezik. Emlékszem, amikor volt a Leningrádi Filmharmoniában bérletem gyakran meglátogattam, de nem vagyok szakértő. Ezért megkérdeztem a zenészeket, hogy magyarázzák el egy pár szóban, hogyan érzékelik a “Hattyúk tava”- t, mondjuk, vagy a Rachmaninov koncertjét?
>Ez egy teljesen más világ, más érzelmek, beleértve az érzéseket és ezzel együtt a folyamatot, amikor az emberek megértik a mélységét. Te megismersz egy teljesen különböző érzést. Egyébként a kabbalában te nem ismered ezt az érzést, nem hatolsz be, te benne vagy, te leszel ő. Ezért a korrekció célja az egész emberiségnek, a Teremtő a legmélyebb megértése, amely az abszolút összetapadással fejeződik be.
2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus 5-ik leckéjéből
Ford: B S
Szerk: Sz I
