“Visszaállítani az elme: igazság – hazugság fogalmát”
Az igazság és a hamisság egy pillanat alatt megváltoznak. Mi hallunk valamilyen véleményt, és azt gondoljuk, hogy az igaz. Aztán hirtelen hallunk egy másik véleményt, és ragaszkodunk hozzá, azt gondolva, hogy az az igaz, és ami volt az előtt az hazugságnak tűnik. Az igaz és hamis nagyon gyorsan váltakoznak, és még az édes – keserű érzés is változik, de nem olyan gyorsan.
Ennél fogva, a valóságban nincs semmi abszolút. Soha nem lehet pontosan azt mondani, hogy ez édes, mert lehet, hogy a következő napon keserű lesz a rossz hangulatom miatt. Vagy hirtelen felfedezem, hogy a cukor rendkívül káros, egyszerűen megöl, és nem is nézhetek rá. Ő már nem tűnik számomra édesnek, hanem mint, keserű, olyannyira, hogy félek enni valami károsat. Ez a félelem változtatja meg, az ízlésemet.
Akkor, hogyan tudjuk meghatározni, hogy mi az, ami állítólag édes vagy keserű, és mi állítólag igaz vagy hamis? Az igazság és a hazugság vizsgálata, az agyban történik, és az édes és a keserű vizsgálata a szívben történik, a vágyban. Ezért, figyelmet kell adnunk a szív munkájának, hogy az adakozásban legyünk és nem pedig a megszerzésben.
Ez már valamilyen standard, valamilyen mérő eszköz, amely által le tudom mérni magam. Most, nekünk az “igazság” azt jelenti, hogy keresni amennyire csak lehetséges magunknak. És ahol veszítünk, azt hívjuk “hamis”-nak. Általában így nézi az ember az életet, “elfogult” nézettel. Az egó letakarja a szemünket és nem hagyja látni, hogy hol az igazság, és hol van a hamisság. Ami haszont hoz azt “igazság”-nak hívja, és ami nem hoz haszont azt “hamis”-nak nevezi.
Nekünk olyan objektív intézkedéseket kell, hogy hozzunk, amely rajtunk kívül van, és ez az adakozás, amely szerint le tudjuk mérni az igazságot és a hazugságot, helyesen állítjuk vissza az agyunkat. Egy ilyen lehetőséget ad nekünk a környezet. Ezért az “edények törése” távol tartott egymástól és bezárt mindegyikünket az egóba. De ha összekapcsolódunk a csoporttal a kabbalista szabályok szerint, akkor nekünk ez lesz az igazság.
Amennyire jobban le tudok mondani magamról és össze tudok kapcsolódni a barátokkal, annak függvényében meglátjuk ezt a szabványt, az igazságot. És e – szerint az igazság szerint én hamisságban mutatkozom. Ez tulajdonképpen a fő célja a csoportos munkának: kalibrálni, ” visszaállítani” magunkat az igazsághoz, úgy, hogy az igazság és az adakozás egy fogalommá változzon. És az adakozás az az én kapcsolatom a csoporthoz: amennyire oda adom magam a csoportnak annyira közeledek, és haladok jobban az igazsághoz, azaz az adakozáshoz.
Ez az első állapot, amelyet el kell, hogy rendezzünk magunkkal. És akkor biztosak leszünk, hogy helyes úton vagyunk, a helyes irányban gondolkodunk.
2013.07.30, Báál HáSzulám “Shámáti” cikkéből
Ford: B S
Szerk: Sz I
