Jövő nélkül
Kérdés:
A Teremtő mondta Ábrahámnak: “Leszármazottaid idegenek és rabszolgák lesznek, és elnyomottak lesztek négyszáz esztendeig”. Miért kell, hogy a száműzetést a kínzás kísérje?
Válasz:
Tehát, ilyen ez az időszak a definíció szerint. Elsősorban bekerülsz a rossz dolgokba.
Először is “hét évet a jóllakottságban” élsz. Ez a sikeres egó fejlődési szakasza. Jó neked, és akkor te építesz egy virágzó demokratikus társadalmat, ahol minden ragyog …
És itt véget ért a “hét évi jóllakottság”. Szeretnéd folytatni a végtelenségig ezt az “álom repülését”, de hirtelen valami megváltozik, és te magad nem tudod, hogy miért.
Különösen lehet látni a fiataloknál: megjelent a “virág nemzedék”, a hippik, az emberek már nem szeretnének gyermekeket szülni, férjhez menni. Sokan ahelyett, hogy mindenféle nagy dolgokat és a különböző projekteket kezdjenek, megelégednek a drogokkal. Senkit nem érdekel, hogy repüljön a Holdra. Az űr és a csillagok nem vonzóak, mint korábban, mi érdekel minket?
Hirtelen az emberiség elvesztette a jövőjét. Miért? Mi az oka? Tudjuk, hogy hol van az oka: az emberek megvalósították az egójukat a végletekig. Vége a leltárnak.
És ezért ma már olyan, mintha mennénk visszafelé. Az egót, amit eddig kifejlesztettünk, az most elkezd enni minket: a mai élelmiszer csak kárt okoz, a szolgáltatások nem normálisok, az egészségügyi ellátás csak pénz keresés, és nem érdekli a te egészséged, a kormányok csak kiszívnak mindent a polgárokból. Az Ökológia, az egy jelentős példa az aggodalom hiányára: nem érdekel minket, hogy mi marad a gyermekeinknek és unokáinknak, mert úgyis sokan gyermektelenek. Hogyha ez így folytatódik tovább, akkor a következő generációban a legtöbb embernek nem lesz gyermeke.
Így, eszi magát végig az egó a “hét éhség esztendeig”. Az “Éhség”, ebben az esetben, az úgynevezett “gonosz beismerés” része, abbol az egóból, amit kialakitottunk a “hét jóllakottság év” alatt. De, még mindig van hová romlani, világháborúkra és egyéb katasztrófákra, és mégis, ma már el lehet jutni egy végső összegzésre, és felgyorsítani a “kivonulást Egyiptomból”. Minden rajtunk múlik.
De itt, már nem lehet kijönni a bánat érzés nélkül, a száműzetés érzése nélkül. És a “száműzetés”, az a Teremtő jelenléte hiánya bennem, bennünk. És ezt csak akkor lehet megérezni, amikor szétszórva vagyunk, széttörve, felosztva, összetörve. Majd a száműzetés végső szakaszában, fogunk akarni összekapcsolodni, azért mert a kapcsolodásban tudjuk megtalálni az új erőt, a belső és a felső erőt.
És ki lenne képes ezt megtenni? Egy kis maréknyi ember.
Egy ilyen időszakban vagyunk most. Meg van a lehetőségünk hogy felgyorsítsuk a fejlődést, forduljunk el a halál szenvedő útjáról, az “Áchishéna” (Felgyorsított) útjára. Hogyan? Az integrált oktatás által és Kabbala terjesztése által. Mert azért volt megadva, különben folyamatosan tudtunk volna fejlődni a szenvedések által. A Kabbala azért volt adva, hogy “Áchishéna” útján fejlődjünk és nem a “Beito” útján, hogy hívjuk meg a Reformáló Fényt és ne várjuk meg a bajokat és a csapásokat.
De ismétlem, a szenvedéseket mégis meg kell éreznie mindenkinek. A kérdés az, mikor leszünk elég okosak ahhoz, hogy átadjuk a fizikai szenvedéseket, a szereteti szenvedésekért? Mikor fogunk akarni szeretni, adakozni, összekapcsolódni? Ez a terjesztéstöl függ, a figyelmünktől, az érzékenységünktől.
Kérdés:
Ez úgy jön ki, hogy nem számít mennyi erőfeszítést fektetünk be, a bajok és a csapások még erősebbek lesznek?
Válasz:
Nem. A csapások minőségiebbek lesznek. Majd felfogjuk őket megértéssel, érzéssel. Ezek “édesített” csapások lesznek, feltéve hogy kapcsolódik a fő csoporttal.
És akkor majd meg kapja a csapásokat a “Hászádim Fényben” (Kegyelem Fényben), ami azt jelenti, hogy ezek nem lesznek bajok és csapások számodra. A helyzet az, hogy meg kell, hogy kapjad a gyógyítást, de a keserűsége el lesz rejtve édes csomagolásban.
2013.10.07, Baál HáSzulám, “A föld öröksége”
ford: B S
szerk: Sz I
