Várakozás a szabadság friss levegőjére
Évezredeken át, több ezer ember megpróbált egyedül kiszabadulni a börtönéből, a szűk világérzékeléséből és aprócska világából, de nem voltak sikeresek. És ez soha nem fog megváltozni! A megszerzési vágy, soha sem akar magától kitágulni, és elengedni engem, azért, hogy ne rajta keresztül lássam a valóságot, hanem az igazi világot lássam.
Ez soha nem fog megtörténni! Épp ellenkezőleg, napról napra növekedik a megszerzési vágyam, de csökkennek a lehetőségeim, hogy korrigáljam magam. Ez elvezet engem a száműzetés érzéséhez, amely arra kényszerít, hogy keressem és megtaláljam a módszert – a Kabbala Bölcseletét. A Kabbala elmagyarázza, hogy az önző vágyban, az ember nem képes többet feltárni a világból. Sőt egyre inkább beszűkül a világa.
Nekem el kell fogadnom azt a tényt, hogy az egóm nem enged érezni semmit ami nem megszerző. És ha ennél valami többet akarok, akkor meg kell változtassam a hozzáállásomat a megszerzési vágyammal szemben. Most a valóságot szelektív módon látom, csak azt érzékelem, ami az egómat érdekli. De ha egy átfogó képet akarok látni, egy valódit vagy legalább egy olyat ami megközelíti a valódi képet, akkor a megszerzési vágyam fölé kell emelkednem, és ki kell lépnem az önző vágyaimból.
És kilépve a megszerzési vágyamból és beléphetek egy vagy több barát vágyába. Ezáltal már kitágítom a felfogásomat és érezni fogom a világot, amely rajtam kívül létezik. Ehhez, hozzá kell kapcsolódjak a barátom vágyához. Hogyha képes leszek a baráton keresztül érzékelni a valóságot, az teljesen más lesz, mint amit az egómban érzékeltem. Ezáltal magam fölé emelkedek, hogy látom a világot a barátomon keresztül akit nagyobbnak látok mint saját magamat. És ez felébreszt az álmomból legalább ki fogok tudni menni a dobozomból, a börtönömből.
Ebből ered az a szabály, hogy: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez egy gyakorlati eszköz, amely által ki léphetünk a mi kis dobozunkból, amely a megszerzési vágy által úgy tűnik számunkra, mintha a való világ lenne. Majd felemelkedünk magunk fölé, és megszerzünk egy másik nézőpontot.
De, azért hogy a nézőpontom valóban független legyen a megszerzési vágyamtól, nem csak hogy ki kell lépnem egy vagy több barát által belőle, hanem magamhoz kell, hogy kapcsoljak még sok más egyéni megszerzési vágyat is. Csak ilyen módon, érhető el az alsó és a felső vonal magamhoz kapcsolásával az, hogy minden alkalommal egy más nézőpontból, láthatom a világot és ezen nézőpontok sokaságából létrejöhet a valódi világ képe.
Végül is, minden egyéni nézőpont egymáshoz kapcsolódva kialakít egy szélesebb világnézethez. Ez a világnézet addig tágul, hogy elér az Ein Sof-ig és akkor kiszabadulok a megszerzési vágyamból és szabaddá válok. A valóság érzékelésem nem lesz semmilyen feltételhez kötve, hanem teljesen objektív lesz.
A legcsodálatosabb dolog ebben a mechanizmusban az, hogy a világérzékelésbeli emelkedés tapasztalható lesz a megszerzés iránti vágyam változásában is. De mindehhez fel kell tettem egy olyan szemüveget, amely korrigálja a barátokban az összes hibát, semlegesíti a töréseket, és éz által, érezni hagyja a Felső valóságot.
Mert elmondatott, hogy a spirituális munka az a “szeretni másokat” szükségessége, és ez általi Teremtőhöz való felemelkedés. Mert “A Tóra emberi nyelven beszélt”, amelyet képesek vagyunk megérteni és megérezni. Bár a valóság észlelésnek a megváltozásáról beszél.
De nekünk egyszerű cselekedeteket és gyakorlatokat kell végeznünk, azért, hogy megszerezzük ezt a változást. A mi valóság érzékelésünk módja lehet: a primitív egoista vágyunkon keresztüli, vagy a megszerzési vágyon keresztüli, amely az adakozás felé van irányítva. Végül is, én elérek egy olyan állapothoz, amelyben az erőfeszítéseim arra, hogy megváltoztassam önmagam, örömmé válik számomra. Mert már érzem, hogy közeledek a felszabadulás felé.
2013.10.24, Felkészülés a reggeli leckéhez
ford: B S
forrás: בציפייה לאוויר הצח של חופש
KA
