Dr. Michael Laitman

Az éjszaka Őre

Éjszaka Őre

Énekek- éneke, 3. fejezet: Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam.

“Felemelkedem most a város fölé, az utcákra, a széles utakra és keresem őt, kit szívemből szeretek! “Kerestem őt, de nem találtam.

Rám találtak az őrök, akik a várost járják. “Nem láttátok – kérdeztem – akit lelkemből szeretek? ” Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, annak a szobájába, aki megszült engem.

Amikor keresünk a sötétségben, és találkozunk az őrrel, és a sötétségnek, és az erőfeszítéseinknek és az őrszemeknek köszönhetően találjuk meg, amit keresünk!

Mi ismétlődően olyan állapotba kerülünk, ahol képtelenek vagyunk bármit tenni, önmagunk erejéből. Elérjük a zuhanást, a bukást, a csalódottságot és az elutasítást, belülről érezzük a tehetetlenséget és a gyengeséget, amivel nem tudunk mit kezdeni.

Valójában ezekben az állapotokban, megvizsgálhatja az ember, azt hogy amilyen mértékben készítette fel önmagát az “őrökkel és a rendőrökkel”, illetve hogy mennyire van kölcsönös garanciában másokkal, és vajon mennyire sikerült felkészíteni magát a támogatásra és a védelemre.  A védelem szükséges (az ember számára), azért hogy ne szökjön el (az ember), és a támogatás segít neki, hogy még bensőségesebben irányuljon a csoport középpontjába.
Nekünk ehhez külső erőkre van szükségünk, mivel az ember önmagában üres. Tehát, mindkettőre szüksége van (az embernek), az őrökre és rendőrökre is, amely két ellentétes erő. Az embernek mindkettőt birtokolnia kell.
Ha az ember, tanul valamit ebből az állapotból, következő alkalommal aggodalmat fog érezni a barátok kölcsönös támogatásának irányába, ami egy” biztonsági öv” kiépítését jelenti.  Így készíti fel magát, az ember arra, hogy elérjen a következő szintre, átfordítja a sötétséget Fénybe, és ez által halad előre.

A mi világunkban, mi azt mondjuk, hogy ha valaki nem tanul a saját hibáiból, az bolond. Ugyanez igaz, amikor elérkezünk a spirituális fejlődéshez.  Eleinte az embernek megengedett, hogy tanuljon, és nem számít, ha hibázik.

De ha az ember azt látja, hogy már másodszor is elbukik (ugyan azt a hibát követi el másodszorra) és nem tud újra felemelkedni külső támogatás nélkül, mivel neki természetszerűen nincs saját ereje ehhez, akkor ez már bűnnek tekinthető és az eszközök elutasításának, amik adottak voltak eredetileg az ember számára.

 

2014.04.23, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: KN

 forrás: The Night Watch

Posted on April 26th, 2014 at 8:32 pm

 שומרי לילה

פורסם: 24.04.14, 10:05

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

66 queries in 0,289 seconds.