Ne adj magadnak felmentést!
Kérdés: Folyamatosan ez a kérdés kísért: Mi történik? Miért nem vagyok képes kapcsolódni a többiekhez? Érezni akarom a közös vágyat (Hisszaron), de nincs kapcsolat, nincs érzés a csoportban. Mi hiányzik?
Válasz: Belőled hiányzik valami.
Kérdés: Ez annyit jelent, hogy még nem állok készen?
Válasz: Ne azt mondd, hogy nem állsz készen. Az a tény, hogy itt vagy, egy jel, hogy készen vagy. Innentől minden az erőfeszítéseiden múlik. Ne próbáld felmenteni magad azzal, hogy nem vagy kész. Célzatosan kapsz akadályokat, azért, hogy ne csak a szükséges erőfeszítéseket kelljen megtenned. Neked kell létre hoznod őket, könyörögnöd, követelned kell, hogy minden áron egyesülj a tizeseddel. Ezt kell tenned a jelenben. Máskülönben, nem hozott volna ide az élet.
Ne mondd ezt: “Elmúlt egy újabb kongresszus. Nem tudom, mit hoz a jövő. Talán majd legközelebb…” Vagy más hasonló kifogást.
Mindezt felülről kapod. Ezek nem a te gondolataid. Az embernek nincsenek saját gondolatai, ne szidd magad miattuk! Minden felülről jön, és ezért minden akadályt a Teremtővel kell összefüggésbe hozni. Ne hallgass Rá! Ezt úgy is hívják: “segítség önmagad ellen”. Szándékosan lök el, hogy kifejlessze benned a helyes vágyat, ami minőségben és mennyiségileg is a Vele való egységre irányul.
Egy szóval: szedd össze magad, és haladj tovább az úton!
