Spirituális földrajz, nyolcadik rész
A Szentély – a kapcsolódás helye
Kérdés: Miért utaztak annyit a kabbalisták? Miért hagyták el városaikat, és vándoroltak akár éveket, mielőtt visszatértek volna? Mit adott ez nekik?
Válasz: Úgy tűnik, létezett egy parancs, egy tanítás, miszerint a kabbalista kötelessége volt elhagyni otthonát, az utakat járni, meglátogatni településeket, megismerni az embereket és a természetet, és mindenben a Teremtő megtestesülését látni. Ez energiával töltötte fel, és kitágította a tudatát.
Kérdés: A régi időkben sok városban állt templom?
Válasz: Nem léteztek templomok, csak imaházak. Csak egyetlen Szentély volt. Először Szamáriában, aztán Jeruzsálemben, a Templom-hegyen. Attól függően, melyik időszakról beszélünk.
A Szentély az a különleges hely, ahova minden ember ellátogathatott, zsidók és nem zsidók egyaránt, és átadhatták a Teremtőnek kéréseiket, vágyaikat és reményeiket.
Kérdés: Miért volt szükséges, hogy egy meghatározott helyre jöjjenek az emberek?
Válasz: Azért, mert a Szentélyben egy pontba tömörülve találkozott minden földrajzi és spirituális feltétel, valamint az emberi vágyak teljes spektruma.
Kérdés: Ahogy a kabbala mondja, az ember a szívén keresztül kapcsolódik a Teremtőhöz. Érzi a Teremtő a szívem, a vágyaim?
Válasz: Természetesen. És ehhez jön hozzá a felső világhoz való földrajzi hasonlóság.
Kérdés: Ez annyit tesz, hogy van valami jelentősége, hogy sok ember gyűlt össze egy helyen? Mit csináltak ott? Nem hiszem, hogy csak állatokat áldoztak.
Válasz: Az áldozat az ember azon vágyának megmutatkozása, hogy felhagyjon egoizmusával, ne használja többé egoista énjét. Ezt akarja feláldozni.
Ezért az emberek kenyeret, húst, halat, sót és bort vittek a Szentélybe. Minden élelem megfelel a vágy adott típusának, amelyen a személy megszorítást akart végre hajtani. Az emberek imádkoztak, kérésekkel fordultak a Teremtőhöz, húst sütöttek és ettek.
Kérdés: Ez valamilyen módon kapcsolatot teremtett köztük?
Válasz: Hogyne. A Szentély a kapcsolódás helyszíne. Ez a legfontosabb szerepe.
Kérdés: Vagyis miközben az ember feláldozza a másikért egoizmusát, a tisztelet és szeretet jeleit mutatja felé.
Válasz: Képzeljünk el egy különleges éttermet, ahova ellátogatunk, viszünk élelmet vagy pénzt, ami éppen van, és részesévé válunk egy közös étkezésnek, éneklésnek, általános jókedvnek. Ez az a hely, ami mindenki között kapcsolatot teremt. Mindig is így működött a Szentély. Minden nemzetbeli ember kapcsolódhatott. Mindenki előtt nyitva állt az ajtó.
