Világ – valóság vagy illúzió? Ötödik rész
Az érzékelési határ kitágítása
Baal HaSzulam, „A kabbala bölcsességének lényege”: Most már könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a kabbalista könyvekben megjelenő minden név valóban igaz és tényszerű, noha nem érhető el vizsgálódásunk tárgya. Ennek oka, hogy a megfigyelőnek teljes kielégülést ad a mindent magában foglaló végső teljesség, vagyis a puszta tettek érzékelése, amely a felső Fény és az érzékelők közötti kapcsolatból születik meg.”
Ténykérdés, hogy érzékelésünk behatárolt. A kabbala bölcsessége azt állítja, hogy folyamatosan széles és mély elérésben vagyunk, az összes vektortérbe belépünk, és feltárjuk azokat. Azonban csak addig a valóságig jutunk el, amely kitölt minket. És a minket nem kitöltő realitást nem érjük el, sőt azt sem tudjuk, hogy létezik-e.
Ezen a ponton merül fel a kérdés: honnan tudják a kabbalisták, hogy létezik valamely másfajta realitás? Ők maguk érték el? Ha igen, miért nem tesznek említést róla, mint a valóság elérésének egy további szintjéről?
Úgy tűnik, hogy feladványokat adnak nekünk, vagy fel akarják kelteni az érdeklődésünket. Mintha azt közölnék: „Van itt valami, de nem mondom el, hogy mi.” Valójában azonban nem ez a megközelítésük lényege.
El kell érnünk az adakozás, a Teremtő minőségét. A Teremtő a hozzánk való viszonyában adakozó, szerető, egységet adó erőként pozícionálja magát. Egoizmusunk ellenére fölénk emelkedik. Úgy érezhetjük meg, tárhatjuk fel és válhatunk hozzá hasonlóvá, ha mi is a saját egoizmusunk fölé emelkedünk.
Hogyan tegyük ezt meg, hogy ne csak a formaegyezés miatt érezzük őt, hanem a sajátunkétől eltérő edényeken és minőségeken keresztül is? Ez egy komoly probléma.
https://laitman.com/2019/11/the-world-reality-or-illusion-part-5/
