Élet és halál, hatodik rész
Mi marad az emberből a halál után?
Kérdés: Miért nem hosszabb életű az ember? Mi az értelme annak, hogy testet vált?
Válasz: Még ha ezer évig élnénk, akkor is sietnünk kéne, hiszen az élet véges. Amennyiben pedig határozatlan ideig élnénk, nem éreznénk, hogy bármely erő, vagy az idő korlátja hatna ránk.
Gondoljuk el, hogy olyan organizmusban létezünk, ami csak él, kezdet és vég nélkül. Még csak elképzelni sem tudunk ilyen állapotot, mert minden valami mással szemben mérettetik meg: létezés – hiány, létezés – hiány; vagyis minden pillanatban valami megszületik és valami meghal. A halál örvendetes dolog, mert az élet megértésének irányába lök minket.
Kérdés: Mi marad az emberből, miután leélte meghatározott számú esztendőből álló életét?
Válasz: Az érzékszervi információk a szívben és az elmében tárolódnak. A mérték, amennyire a személy haladást ért el a többiekkel való viszonyában; az, hogy mennyire normalizálta a kapcsolatot önmaga és mások között annak érdekében, hogy mindenkit közelebb vigyen a Teremtőhöz. Ez marad az emberből.
Csak ez a minőség marad, mivel a teremtés célja a kapcsolat.
A teremtés célja, hogy az emberiség összekapcsolódjon, és egyetlen egészet alkosson. Nem fizikailag, hanem egy nagy vágyban kell tömörülnie, amely sok különböző vágyból áll össze, de mind arra irányul, hogy segítsék egymást a kapcsolódásban.
Kérdés: Azaz egyetlen vágyban összpontosulnak, hogy felfedjék a Teremtőt.
Válasz: Így van.
Kérdés: Tehát ha egy ember megteszi ezt az életében, akkor az erőfeszítései, tapasztalatai és érzései visszamaradnak, és tovább szállnak?
Válasz: Mindezek visszamaradnak.
Kérdés: Ha valaki ezen fáradozik, és még nem érte el a célját, akkor annak az illetőnek miért kell meghalnia, és újjászületnie egy másik testben?
Válasz: Ez nem a személy, hanem az emberiség általános állapotának függvénye.
