Az önismeret fontossága
Kérdés: Ma, a világjárvány időszakában kemény kérdéssel kell szembesülnünk. Hozzászoktunk, hogy ide-oda rohangálunk, néha önmagunk elől is elszaladunk. Félünk leállni, és farkasszemet nézni a félelemmel. Félünk, hogy megismerjük önmagunkat.
Most itt van a nagyszerű alkalom, hogy magunk és félelmeink jobb ismerői legyünk. Mit tanácsol? Véleménye szerint mi pontosan a félelem, és hogyan közelítsünk hozzá?
Válasz: A félelmet az ismeretlen szüli. Honnan máshonnan eredne? Az a személy, aki érti valamilyen jelenségnek a lényegét – még akkor is, ha az borzalmas –, más hozzáállással tud viszonyulni hozzá.
A jelenlegi helyzet nehézsége, hogy az emberek nem tudják, hogy mi és mi okból történik velük. Nincsenek tisztában avval sem, hogy mit hoz számukra a holnap. Sőt, az is a benyomásuk, hogy mindezek a kérdések a levegőben lógnak, valahogy senki sem érinti őket, és senki nem kínál megoldást rájuk.
Kérdés: Ön szerint fontos, hogy az ember megismerje saját félelmeit? Szükséges ez?
Válasz: Abban hiszek, hogy mindenkinek, aki ember módjára szeretne élni, meg kell ismernie, hogy mi okból született, miért került megteremtésre a világunk, mi van a halálon túl, stb. Fel kell tárnunk ezeket a kérdéseket, máskülönben olyan nyugtalanság járja át az életünket, hogy nem gondolkodunk ezeken a mélyebb összefüggéseken.
Kérdés: Két típusú embert látok. Az egyik teljesen elmerül a félelemben, a másik viszont nem veszi komolyan a problémákat. Ön szerint mi a középutas megoldás?
Válasz: Itt nem létezik középút. Az embernek meg kell értenie a vírus terjedésének okát. Át kell látnia, hogyan hat az ő személyes és az emberek közösségi életére, és mindezt miért adta nekünk a természet.
Más szóval, lehetőségünk nyílik rá, hogy előnyt kovácsoljunk a jelenlegi helyzetből. Választ kell találnunk rá, hogy miért élünk, milyen módon érdemeltük ki, hogy a természet ilyen módon büntet minket, és végül, hogy hogyan szabaduljunk meg a vírustól.
A maga teljességében szükséges felhasználni az aktuális helyzetet. Annál is inkább, mert mindenki otthon ül, és nem tudja, mit tegyen. Sem a vezetők, sem az átlagemberek. Most lehetőséget kaptunk, hogy megtaláljuk a választ a minket izgató kérdésekre.
Az állandó futkosás helyett muszáj, hogy megértsük létezésünk okát. Ha ez nem történik meg, belesüllyedünk a tudatlanság és értelmetlenség mocsarába.
