Derítsd fel az egész emberiséget!
Baal HaSzulam, Bevezetés a Zohár könyvébe, 18. szakasz: „És nekünk nem kell a világ többi teremtményén gondolkodnunk, csakis az emberen, mivel ő a teremtés középpontja, ahogy az lentebb (39. szakasz) leírásra kerül. Minden más teremtmény híján van a saját értéknek. Csak olyan mértékben hasznosak, amennyire hozzájárulnak az ember tökéletességének eléréséhez. Ezért emelkednek és zuhannak az emberrel, anélkül, hogy tekintetbe vennék önmagukat.”
Semmilyen teremtmény, annak semmilyen elkülönült része, de még ha külön egyénről is beszélünk, az sem számottevő, csakis amennyiben a mindent átfogó, integrált kép része. Amennyiben valaki megsérti ezt a törvényt, az az egész rendszernek okoz fájdalmat. Ha valaki egyensúlyt ad a rendszernek, akkor ez egy hasznot hozó hozzájárulásnak számít, ami kihat az integrált módon megszervezett természet általános rendszerére.
Kérdés: Ha az emberiség integrált része vagyok, és ez a kapcsolat megbonthatatlan, akkor ha az emberiség beteg, akkor bármit is teszek, az egész részeként én is beteg leszek?
Válasz: Igen. Ezt mondják a források. Ezért a nagy kabbalisták, mialatt még az emberi rendszerhez tartoztak, egész idő alatt imádkoztak a rendszer egyensúlyáért. Az emberiséggel együtt ők is szenvedtek, ahogy a rendszer többi tagja. Sőt, még több kínt kellett kiállniuk, mint másoknak. Baal HaSzulam ír erről a „Bevezetés a Zohár könyvéhez” című műve végén.
