Dr. Michael Laitman

A közös lélek darabjainak összegyűjtése

117

Kérdés: A Zohár a következőket írja: „Milyen jó és milyen kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak.” Ez a barátságról szól. Amikor egy körben ülnek, nincs köztük elkülönülés.

Először, háborúzó feleknek tűnnek, akik meg akarják ölni egymást, aztán ismét visszatérnek a testvéri szeretethez. Így beszél róluk a Teremtő: „Milyen jó és milyen kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak.” De ennél többről is van szó: a barátok megszólalásait maga a Teremtő is figyelemmel kíséri, jókedvre derül, és örömét leli a közösségben.

Hogyan fordulhat elő, hogy emberek, akik készek kioltani egymás életét, mégis összejönnek és felbukkan a körükben a testvéri szeretet?

Válasz: Ez valóban elképesztő, és az az oka, hogy egyetlen lélekből származunk. A rendszer egyetlen közös vágyként, egy organizmusként lett megteremtve. S szándékosan tört szét apró darabokra. 

Hasonló a jelenség ahhoz, mint amikor összerakunk egy Lego-építményt. Először elkészül a teljes kép, azután egy speciális vágómasina darabokra hasítja, így a gyerekek megtanulhatják, hogyan építsék meg az eredeti egészet az összetevőkből.

Közös lelkünket is valahogy így teremtették meg. Mivel igen parányi részekre tört össze, ezért meg kell, hogy találjuk a kapcsolódást egymás között, és ennek az összeillesztésnek a segítségével juthatunk el oda, hogy az összes egyedi lélekből megalkotjuk a nagy képet, az egyetlen lelket.

Ennek az egy léleknek Ádám a neve, ami a héber ’Adome’ (hasonló) szóból származik, mivel ez a lélek hasonlít a Teremtőhöz. Amilyen mértékben közelítünk egymáshoz, hogy megépítsük a nagy képet, annyira válunk Ádámmá, emberré.

Az emberi részünk nem az állati szinten lévő testünk, nem is az eredeti állati természetű hajlamaink, hanem az a mérték, amennyire hasonlóak vagyunk a Teremtőhöz.

[276815]

KabTV “A Zohár Könyvének ereje” #3

Forrás: Collecting The Pieces Of The Common Soul | Laitman.com

65 queries in 0,143 seconds.