Néha vannak olyan helyzetek, amikor a személy nem akar semmit. Semmi különösebb dolog nem húzza őt: sem a barátokkal való összeolvadás, nem érti a kabbala szöveget, nem valami fontos a kapcsolat. Nem gondol a belső célokra, amelyeket kellene gyakorolnia a nap folyamán, a csoportban, a munkában. Ő „halott”. Ez nem olyan, hogy „halott” – nak, érzi magát, hanem egyáltalán nem érzi magát, alszik.
Ebben az esetben mit kérhet a személy?
Két dolgot kérhet:
1. Legyen egy kicsit közelebb a csoporthoz, hogy ezek a „folyamok” a barátokon keresztül eljussanak hozzá is, felrázza és felébressze őt.
2. Az alapvető vágya a Fény alá tegye őt, hogy hatással legyen rá.
Tehát, ha a személy nem rendelkezik egy követeléssel, amely meg van vizsgálva, és egy hiányosságból vagy egy sóvárgásból származik, akkor szüksége van a két tényezőre.
Az egyik az „edény”oldaláról „és másik a „Fény” oldaláról”.
Először is, én tartozom a barátaimhoz, mivel, ami rajtuk keresztül folyik az rám is folyik. A legfontosabb, hogy én azért jöttem, hogy üljek, és figyeljek, és csak hallgassam ami a spirituális szinten történik. Tehát, engedjem hogy ezek a spirituális áramlatok rajtam keresztül érjenek a csoporthoz.
2o12 október 23, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből
(BS)