Kérdés:
Miért a „Bevezető a Zohár könyvébe” olvasása hatékonyabb a kapcsolat eléréséhez, mint más szövegek olvasása?
Válasz:
A „Bevezető Zohár könyvébe” olvasása megkívánja a felkészülést. A személynek egy kicsit kétségbe kell esnie a munkájától. Mindenesetre a személynek valahogy el kell képzelnie a „világ” rendszerét fentről lefelé, legalábbis egy nagyon egyszerű sematikus módon: „Fények” áramlása, a „Fény” és „edény” közötti viszony, „Cimcum”,” Szürő „, „Visszatérő Fény”, „NáRáNHáJ”, „KHB” (Keter, Hochma, Bina), „Zon”.
A legfontosabb dolog, hogy meg legyen a személynek a vágya a példák sokaságából és leírásokból, hogy értse meg, neki egyszerűen bele kell hatoljon a Zohárba, ez az egész. Mint amikor belépsz egy új országba, és erőfeszítést teszel, hogy megtanuld a nyelvet, megismerd az embereket, a viselkedésüket, a hely sajátos jellegét, és többit. Te felszívod mindezt az érzékeid által.
Így kötelez minket a Zohár , azzal, hogy eltöröl bennünk valamilyen belső határt, hogy képesek legyünk behatolni a Zohár belsejébe, ennyi az egész. Ezért hoz példákat, mint például az „áldás kupája”, vagy pl: hogy „öt ujj kell legyen”? A példák nélkül, nem haladnánk előre, az által ha csak csak lefestené a „Szfirákat” és „Parcufokat”?
A lényeg az, hogy sok hasonló benyomással, ő létrehoz egy általános benyomást, mintha behatolnál az egész testeddel. Te elkezded megkapni a Zohárt, de nem úgy, mint egy szöveget, amely előtted áll, hanem úgy ahogy egy teljes világ, amely beborít minden oldalról. A Zohár így működik. Ebben a formában képzeld el érezni.
2013.05.01, „Bevezető a Zohár könyvébe”
Ford.:BS
Lektorálta:PI