Amire az emberek vágynak, amikor az utcákra tódulnak
Kérdés
Az elmúlt hetekben láthattuk, hogy különböző országokban az emberek kimentek az utcákra, demonstrálni a kormányaik ellen, és ez úgy néz ki mintha, a kormányoknak, az adott ország kormányzására való képtelensége miatt tüntetnének. Hogy tudja az integrált egységről szóló kabbalista idea kezelni ezt, amiket az emberek éreznek, és tud erre valamilyen megoldást kínálni?
Válasz
Ez nagyon fontos kérdés, amin fokozatosan egyre fontosabb lesz ezekben a napokban. Ez az egység kérdése, amire az emberek lényegében vágynak. Más szavakkal, a személy kérdezheti:”Hogyan tudok én, egy hétköznapi ember, aki két dollárból élek naponta (és ez egy élő példa arra, ahogy tömegek teszik ezt Egyiptomban) bármit eldönteni az életemben?
Képtelenek elhagyni az utcákat és hazamenni, mivel különben vissza kellene fordítani a szélsőségesen szegény életüket, amely „két dollárt ér naponta.” Most már azonban mivel tüntetnek, azt érzik, hogy képesek az ellenőrzés megszerzésére, hogy maguk tehessenek valamit. Érzik, hogy ez a hatalom az ő kezükben van, és nem a kormányzatéban.
Ez az igény nem elégethető ki egy extra dollárral minden nap. Végig kell gondolni, mit kellene adni ezeknek a millióknak, hogy azt érezhessék, hogy megkapták a kormányzásra és változtatásra való hatalmat. Ma, ez valóban univerzális, globális probléma, amely elkezd nagyobb és nagyobb tömegeket foglalkoztat az egész világon.
A kormányzatok elkezdik latolgatni: Mit kellene tenni? A politikai vezetők le akarnak mondani a pozíciójukról, és különböző változásokat ígérnek, de ezzel nem elégíthetik ki a népüket. Most már nagyszámú tüntetést és lázadást láthatunk, ameddig a döntés végül felszínre bukkan: biztosítanunk kell, hogy az utolsó, nagyon egyszerű ember is érezhesse, hogy ő is részese mindennek, megbecsülik, van hatalma és önbecsülése.
Az emberiség felnőtt! Kijöttek az utcákra, és ők maguk érzik a helyzetet. Amikor ezt érzik, lehetetlen őket megvesztegetni pénzzel, mert ez már nem elég a számukra. Felébredt állapotban akarnak maradni, és ezzel egy nagyon veszélyes helyzetet teremtenek. Nem látom, hogy a kormányok milyen módon lesznek képesek ellenőrzés alatt tartani őket.
Még ha az egyik kormány fel is váltja az előzőt, és el is fogadják ezt az emberek képviselői, amint az új kormány a hatalomra kerül, elidegeníti magát az emberektől. Mihelyt a hatalom a kezükben van, elkezdik azt élvezni, ráadásul, az, aki egy városi nyomornegyedben vagy egy távoli faluban él, nem fogja azt érezni, hogy ezek az emberek az ő képviselői többé.
Most már látjuk ezt a tendenciát, a közeljövő politikai fejlődésében. A végén, nincs más opció, ami elérhető lesz. Az emberiség elérkezett egy állapothoz, ahol szembesül a kérdéssel: Mit kell tennünk, hogy egyenlők lehessünk? Valójában, csak amikor mindenki azonosságot és egyenlőséget érez, tudja érezni valaki, hogy ő a kormány első embere, aki döntést hoz, és fontos.
Ez nem azt jelenti, hogy valakinek közvetlen hatalma kell, hogy legyen mások felett, hanem hogy ezt kell belül éreznie. Azt csak az emberek egységén át lehet elérni, hogy ebbe az irányba mozduljunk el.
Szociológusok még nem értik ezt a jelenséget, és ezért, egy nagyon óvatos, felszínes előrejelzést mernek adni. Azonban azt gondolom, hogy ezekben az országokban, ahol ezek a folyamatok már elkezdődtek, nem állítható ez már meg. A kormányoknak félniük kell az emberektől, mivel ezek már megízlelték a képességeiket arra, hogy megváltoztathatnak valamit és átvehetik a hatalmat. Ameddig mindenki nem fogja egyenlőnek érezni magát, mindenki mással, nem fognak megbékélni. Ez az, ahol a világ irányítva van.
KN
