Az életről, halálról és a lélekről
Kérdés:
Mi történik a lélekkel, amikor a test meghal?
Válaszom:
A lélek a “Teremtő része”, és a Teremtő pedig az adakozás és szeretet tulajdonsága. Így a személy akkor szerzi meg lelkét, amikor eljut a “felebarát iránti szeretet” tulajdonságához. Azonban addig nincs lelke, amíg ezt meg nem szerzi, és mindaddig hasonló az állatokhoz. Ezért olvashatjuk a kabbalisztikus írásokban: “Mindannyian olyanok vagytok, mint az állatok”, “A személy mint egy kis állat születik”, és így tovább.
A személy a Felső Fény hatására képes az adakozás és szeretet tulajdonságát megszerezni, mely erő képes önzőségét korrigálni. Ezt a Fényt a Körbevevő Fény (Or Makif)-nek nevezzük, azaz a Teremtőnek, mivel ez körbevesz minket, és mi benne létezünk. Ahogy az írva van: “A Teremtő olyan, mint a víz, mely megtisztítja Izraelt”, ahol Izrael azt jelenti, hogy “Egyenesen a Teremtőhöz” (Yashar Kel), azaz olyan valaki, aki a Teremtő felé igyekszik, a szeretet és adakozás felé.
Mit jelent mindez? A személy jelenlegi világunkat természetes önző tulajdonságain keresztül érzékeli.
Amikor megszerzi az adakozás és szeretet altruisztikus tulajdonságát, akkor elkezdi érzékelni a Felső Világot ebben a tulajdonságban. Ez jelenti azt, hogy megszerezte lelkét.
Amint hozzájutott ehhez a tulajdonsághoz, ez megmarad vele, még akkor is, ha önző tulajdonságai eltünnek, azaz más szóval akkor is, ha teste (az anyag melyet önző tulajdonságainkon keresztül érzékelünk) meghal. És ez azért van, mert csak egy teremtett anyag létezik – a vágy, és minden létező anyag ezen a vágyon belül érződik. Amikor ez a vágy a “saját magunk iránti” szándékkal jár, akkor a jelenlegi világot érzékeljük. Amennyiben a vágy a “a felebarát iránti” szándékkal jár, akkor képes a Felső Világot és a Teremtőt érzékelni.
A testünk születése, életünk és halálunk nem mások, mint az önző vágyainkban megjelenő és eltűnő Fény érzete. A spirituális születés viszont az adakozás és szeretet iránti vágy megjelenése magunkon kívül (azaz a mások iránt végzett tettekben, és nem abból a célból, hogy önzően kényelmesen érezzük magunkat).
Az adakozás iránti vágy független az önző vágyaktól, mely vágyakon keresztül mi a testünket és ezt a világot érzékeljük. Ebből kifolyólag, amikor az ember meghal, és az ennek a világnak az érzete megszűnik, az altruista vágyak érzete és a Felső Világ érzékelése megmarad.
Kérdés:
Hogyan képes a lélek “látni”, “érezni”, és “érzékelni” az agy működése nélkül?
Válaszom:
Mindent a vágyon belül érzékelünk. Az agy csak abban segít minket, hogy megkülönböztessük amit látunk, vagy inkább, amire vágyunk.
Kérdés:
Tényleg lehetséges az, hogy olyan valakinek a lelke, aki Alzheimer kórban szenved, és elvesztette minden memóriáját, és gondolkodását, mindent úja elő tud hívni halála után?
Válaszom:
Amint valaki kifejlesztette a lelkét, az adakozás tulajdonságát, az soha többé nem tűnik el.
Kérdés:
Miért történik az, hogy újszülöttek és kisgyerekek, akiknek a lelke még nem korrigálódhatott meghalnak olyan fiatalon?
Válaszom:
Azáltal, hogy addig is léteztek, ameddig éltek, korrigálták spirituális fejlődésük egy bizonyos részét.
