A betegség teljesen világos, itt az ideje a kezelésének
Hamarosan szembesülünk az ellenállással az egész világon. Eddig nem voltunk nagyon észrevehetőek, azonban ez az ellenállás ránk vár a jövőben. Végül is a világ nem érti, hogy a ami történik, az a gonosz feltárulásának a kezdete, és hogy nekünk fölé kell ennek kerekednünk.
A világ egyszerűen nem akar tudomást venni erről a gonoszról, miközben mi, éppen ellenkezőleg, korrigálni szeretnénk. Ahogy mondva van, „a legnagyobb hős az, aki barátként fordul ahhoz, akit gyűlöl.” Akkor a kígyó, a halál angyala, a Szentség Angyalává válik.
Ezért egy kreatív hozzáállást kell kialakítanunk az összes nehézség és ellenállás irányába, keresnünk kell a lehetőséget arra, hogy ezeket az adakozás kiépítésre használjuk, és az örök életre. A teljes különbsége a törés világa és a korrigált világ között, a vágyak felhasználásában rejlik. Csak a szándékot kell megváltoztatnunk egoisztikusból, altruistába.
Ezt mindenkinek vagy a törés lényegén keresztül, vagy modern nyelvezetet használva, a válság lényegén át kell elmagyaráznunk. Ez kizárólag a természetünk gonoszságának a feltárulása. Ez csak az által korrigálható, ha a vágy egoisztikus használatán felülemelkedünk, és azt a szeretet irányába alkalmazzuk. Ez az egyetlen hely, ahol megvan a szabad akaratunk, miközben minden más nézőpontból az emberek egyáltalán nem szabadok.
Minél következetesebbek vagyunk, annál magabiztosabbakká megbízhatóbbá, és komolyabbá válunk, és annál gyorsabban fogjuk megérteni, hogy a Teremtő és Amalek közötti háborúban vagyunk, amely minden generációban zajlik. Amalek a gonosznak, az egoizmusunknak az átfogó, valódi lényegiségét nevesíti meg. A háború „minden nemzedékben” zajlik, azaz a létezés valamennyi szintjén, inkarnációról, inkarnációra.
Ez az, amiért nagyon fontos összegyűjteni a tudományos adatokat a válságról az egész világban. A tudósoknak semmi dolguk nincs a kabbalával, mi bemutatjuk az eredményeiket, a megállapításaikat, hogy a válság lényegében az emberi egoizmus eredménye. Csak az egységre lépés lehet a gyógyszere ennek a betegségnek, mindannyiunknak az egysége, az egoizmus felett.
Egy elérhető nyelvezett kell használnunk a nyomorúságos és az egészséges állapotok kabbalista látásmódjának elmagyarázásra a világnak. Aztán csak egyetlen dolog marad „felírni a gyógyszert,” a közbenső láncszem beteljesedéséhez. A betegség jele a „mínusz jel,” a korrigált állapoté a „plusz jel.” A valódi probléma az, hogy az emberek nem tudják, hogy mi a megoldás. Nekik a gyógyszer egyelőre egy hatalmas kérdőjel csupán.
Mára teljesen világos, hogy az egónk az oka a betegségnek, és hogy a felépülésünk az adakozással kapcsolatos. Tehát akkor mikor leszünk képesek kikecmeregni a válságból? Amikor egyszer végre képesek leszünk egyesülni. Így a célunk a kölcsönös felelősség vállalás és garancia, hogy mindannyian eggyé forrjunk.
Azonban a világ elkerüli ezt a megoldást mivel az egoizmus nem igényli az egységet. Nem hagy minket addig, míg el nem kezdünk szenvedni. Mindaddig így marad, ameddig el nem juttat minket közvetlenül a valódi célhoz, az egység igényéhez. Az egoizmus folyamatosan feltárja a gonoszságát nekünk mindaddig, amíg elviselhetetlen nem lesz a számunkra. Csak akkor leszünk képesek elszökni az egónk elől, az adakozás irányába és fordul a jelenlegi egoizmusunk adakozásba.
KN
