Dr. Michael Laitman

spirituális fokozatok, szintek (125)

A Fény cselekvéseket, és nem szavakat vár

A Fény cselekvéseket, és nem szavakat vár

Kérdés:

Eddig az egónk forog és fordul, próbál találni mindenféle kifogást. Hogyan tudjuk ezt megváltozni a mi szintünkön?

Válasz:

Csakis egy dolgot tudunk tenni: előhívni a Reformáló Fényt. Nekünk nincs más erő. Szóval tudnunk kell hogy hogyan kell előhívni ezt a Fényt.

A Fény csak akkor tudom előhívni, hogyha elakarom érni a következő szintet. Hogyan tudok úgy előre lépni a Fény felé, hogy a Fénynek hatása legyen rám, és akkor tegyek még egy lépést hogy a Fény újra hasson rám? Erre kell egy csoport. Amennyire befolyásolom a barátokat és kiváltok valamilyen korporeális cselekvéseket a kapcsolatra, a szeretetre, a korrekcióra, és a lelkük növekedésére, annyira hívom magamra a Fényt.

Nem kell kérnem semmit a Fénytől. Kérés nélkül fog dolgozni és hatni rám, szavak nélkül, csakis a tevékenységeimnek válaszolva. Így fogok előrehaladni. Minden a pontos szabályok szerint történik, amiben hiszünk, ahogyan írva van: “a jutalom az a szomorúságunk szerint jön”.

2o12.  12. 18, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

DH

29 dec 2012

A következő szint lélegzete

A következő szint lélegzete

Miért különleges a világunk? Egyrészt ez az utolsó és legrosszabb az összes világ közt. Másrészt ez szükséges, mivel itt egy teljes nyugalmi állapotban vagyunk, ami azt jelenti, hogy lélegzet visszafojtva, és elkezdhetünk fejlődni, ahogy “játszunk” egymással, a testekkel és nem az erőkkel, amelyeket még nem tudunk irányítani.

Ezért hívják a mi világunkat “a képzelt világnak.” Ez ténylegesen nem létezik, csak a mi egoista vágyainkban érezzük úgy. Amikor ezek fölé emelkedünk, elkezdjük érezni, hogy ez teljesen egy másolat, ami ellentéte a felsőbb szintnek, és akkor ez a világ egyszerűen jelentését veszti számunkra. Ez az amit el kell érnünk.

Először belsővé kell tennünk a tényt, hogy a lélek egy átfogó edény, ami az egyetlen dolog, amit létrehoztak, és ami folyamatosan kapcsolatban áll és hozzá van tapadva a Fényhez. Mi abban az állapotban vagyunk, abban az edényben, abban a vágyban. Képzeljük el, hogy rétegei vannak, mi a “legdurvább”, legsötétebb rétegen vagyunk, és fölöttünk 125 réteg van a valós állapotig. Fokozatosan keresztül kell mennünk ezen a 125 állapoton azáltal, hogy elutasítjuk az egónk, ami bennünk van, a közöttünk lévő fokozatos és állandó kapcsolatban.

A növényeknek, állatoknak és a mozdulatlan természetnek van lelke? Minden apró vágy, ami létezik a természetben már része egy átfogó léleknek, de szabad akarat nélkül. Minden teljes mértékben tőlünk függ, azoktól, akik a lélek korrekcióját véghez viszik.

Sok különböző szint van a lélekben. Vannak emberek, akik az emberi szinten vannak, akik a korrekciójukat korszakokkal előttünk megkezdték, akik elérték azt, ahol valóban léteznek, és látták, hogy minden egy lélek, egy Fény. Vannak akik folytatták ezt a küldetést, és vannak mások, mint mi, akik most érik el ezt a szintet.

De mi különlegesek vagyunk. A mi világunk haladása az a legalacsonyabb szinten lévő egó haladása. Korszakokon keresztül önzően fejlődött és egyszer csak elért egy “kerek” formát, a legnagyobb méretét, és ugyanakkor ez minőségében az mindenre kiterjedő és teljes (∫) /globális és integrális/.

Most, ráadásul, ez az egó állapot, amelyben vagyunk. Nem nőhet tovább, globálissá és zárttá vált. Tehát nem értjük, hogy mi történik velünk. Azzal, hogy önzőek és különállóak vagyunk, nem érthetjük meg a “kerek” állapotot.

A következő szint lélegzete

Folyamatosan növekedtünk és előre törekedtünk. Mindannyiunkat előre nyomott egy önző erő, és mi megpróbáltok beteljesíteni azt. Ez jó érzés volt. Még 50-60 éve is értékeltük a fogyasztói társadalmat, a verseny előnyeit, és ezt “általános demokráciának” neveztük.

Most ugyanaz az egó, amely hatalmas méreteket öltött létezése utolsó szintjén, “felrobbant.” Már nem működik úgy, mint korábban, és mi csapdába estünk. Az egyetlen kiút, ha megértjük, hogy hogyan működik az átfogó lélek egész rendszere.

Mit érez ma az emberiség az átfogó rendszerben, ami nyilvánvalóvá válik? Éppenséggel érzi az átfogó lélek első szintjét, amit még nem fedtek fel, ami meg kell, hogy világítson bennünket, a szint, amelyen be kell ismernünk a tényt, hogy összeköttetésben állunk.

Egészében véve, van 125 szint ebben az emelkedésben és most a legelső szint úgy tűnik ránk világít a távolból. Ezért van az, hogy úgy érezzük, hogy a világ globális és integrális és semmit nem tehetünk ellene.

Tanulunk erről a Kabbala Bölcsességében: mikor két Partzufim készül tíz Szfirából, a Keterből (K) a Malchutba (M), és az egyik a másik alatt van, ez a megvilágítás átáramlik egyikből a másikba. Mikor egy Partzuf “beöltözik” egy másikba, ami mellette van, az keresztülvilágít rajta.

A következő szint lélegzete

Egyrészt tényszerű adatokat kapunk, hogy ma a világunk válságban van és semmit sem tehetünk ellene. Végül is, a Felsőbb szint világít ránk, a lelkünk első szintje, ami az átfogó edényt jelenti.

Másrészt, hirtelen egymáshoz kötve találjuk magunkat, összekapcsolva az egész világon keresztül: amit valaki gondol az egyik helyen, azt az emberek tudják a másik, a harmadik és a többi helyen. Kölcsönösen függünk egymástól. Hirtelen felfedezzük, hogy nem szabadulhatunk meg a lánc egyetlen részétől sem, akár teszik nekünk, akár nem. Egészében véve ez a kölcsönös hálózat kifejeződik a létezés szintjein egyik a másik felett, vagy egyik a másik alatt.

Mindenesetre, ez egy különleges állapot: most tapasztaljuk meg az átfogó lélek feloldásának mozzanatát.

2o12.12.o7, A Novoszibirszki Kongresszus 2. leckéjéből

FG

23 dec 2012

Sötétség a felfedezés előtt

Sötétség a felfedezés előtt

Kérdés:

Mi a legfőbb jelenség ami megtörténik a személyen, mielőtt belép a felfedezésbe (Machszomba)?

Válasz:

Sötétség … Ő úgy érzi, hogy szüksége van egy új hajtóerőre, az új stimulációra, mivel az eddigi hajóerők kimerültek, régiek. Ezt fedezi fel most.

Ő látja a spiritualitást a” Visszatér Fény”- be, a “Felső Parcufja”-ba, amelyet megmutat neki. Ő mintha a Felső kezében lenne. És most ugyanaddig a szintig kell növekedjen, és megkaphassa magába, leereszkedjen a Teremtő kezébe. Olyanná válhasson mint a Felső, és maga is megszerezze ugyanazt a dolgot.

Tehát ez történik minden alkalommal, minden új szinten: először a katnut (kicsinység) állapota, és majd a gadlut (növekedés) állapota.

17.12.2012., Reggeli lecke, “Bevezetés a Tiz Szfira Tanulmányába”

BS

18 dec 2012

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

Egyik ember erőfeszítésének szükséges mértékét sem lehet kiszámítani, sem azt, hogy mennyit fektessen be annak érdekében, hogy tovább léphessen a következő szintre. Egy normális földi életet élő átlagembernek sem lehet megmondani, hogy mennyi korrekcióra van szüksége, annak érdekében, hogy megnyíljon a szívbeli pontja, a “spirituális szikra”- ja. Azt sem lehet megmondani, hogy mennyit kell dolgoznia ezzel a szikrájával, hogy elérje az első felfedezést, azaz, hogy összekapcsolja őt más szikrákkal.

Az első lépésnél mi kombináljuk a szenvedésünket, és amekkora mértékben ezek a szenvedések megjelenek bennünk, abban a mértékben felfedeződik a spiritualitás szikrája, és feltárul bennünk a kérdés: “Mi az élet értelme?” Ez a szikra irányít a cél felé, válaszol a kérdésre, hogy “Mi az élet értelme?”.

Aztán elkezd új erőfeszítéseket tenni a csoportba, amely megváltoztatja őt, mivel ő egyedül nem képes megváltoztatni magát. A személy a környezet befolyása alatt változik. Így az előkészítő szakaszban, a gyors előrehaladás érdekében megpróbálja a legelőnyösebb módon a környezet befolyásolása alá helyezni magát, hogy átmenjen a szenvedés útjáról a Fény útjára, a Tóra, a Kabbala útjára.

Ezzel befejezi az előkészítő szakaszt, felkészül a szövetségre, a saját maga lenullázására, a kölcsönös garanciára, felülemelkedik a kétségeken és a zavarokon, annak érdekében, hogy elérje a kapcsolatot a szikrák között.

Ez a munka azon múlik, hogy milyen befolyása van a környeznek az emberre. Ezért nem lehet kiszámítani előre az ember szükséges erőfeszítését, és a pontos állapotokat, amelyen keresztül kell mennie, hogy ő elérje a Teremtő felfedését. Ez a felfedés a helyzettől függ. Ez nem véletlenszerű, ennek kiszámításához, ismernünk kell, és figyelembe kell vennünk az egész rendszert. Ez lehetetlen a mi szintünkről, akik alulról megyünk felfelé lépcsőről lépcsőre.

Egy magasabb szintről lehetséges már többet látni, de itt már van egy másik feltétel. Mert minden egyes szint tartalmaz magában négy vetületet, a teljes “HáVáJáH”-t, és hogy felemelkedjünk a tiszta számításokba, fel kell emelkedjünk a teljes “HáVáJáH” – ba. Azaz, csak a Jecira világán keresztül lehet megmondani mi fog történni az Ásszia világában. Csak egy magasabb szintről lehet kiszámítani, hogy egy alacsonyabb szinten mit tesznek. Ha valamilyen felsőbb szinten vagyunk az Ásszia világában, akkor lehetséges kiszámítani, mi fog történni az alacsonyabb szintű világban, mert a korrekciók ebben a világban (“Nefes Fénye” – ben) még nincsenek meghatározva.

De a hála, hogy a személy megerősíti kapcsolatát a környezettel, ezáltal halad előre. Végül a rejtettség eltűnik, és eléri a felfedést.

Báál HáSzulám írja a “TESZ bevezetőben”: ”Valóban, miután a Teremtő látta, hogy a személy befejezte a saját erőfeszítésének mértékét, és befejezett mindent, amit be kellett fejeznie, és megerősíti a saját választását a Teremtőben vett hitében”, azaz, ő bebizonyította, hogy sóvárog az adakozás tulajdonságára, amit úgy nevezünk, hogy “hit”, “akkor a Teremtő segít neki, és akkor a személy eléri a nyitott felfedést, és az arcnak a felfedését”. A Teremtő segítsége nem jöhet el, mielőtt a személy nem tesz teljes mértékű erőfeszítést. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és ne kérdezzünk erről. Ez akkor jön el, abban a pillanatban, amikor az ember nem képes már több erőfeszítést tenni. Azaz, nekünk éreznünk és kérnünk kell, hogy beteljesíthessük a saját erőfeszítésünket, és ne kérjük a felfedést.

Az erőfeszítésünk eredménye a felfedés. A spirituális világ felfedése csak a korrigált edényben érzékelhető. A felfedés nem az emberen kívülről jön valahonnan, mert ez lehetővé tenné a teljes korrupciót a korrekció felé. Amikor véget ér a korrekció, ugyanabban a mértékben, amelyben egy perccel ezelőtt korrupció volt, hirtelen érezzük majd a korrigált állapotot, az úgynevezett “megváltást”.

2o12.12.o3, “A Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

07 dec 2012

Az “A” pontból a “B” pontba a Kabbala Tudományával

A Kabbala egy Tudomány és egy rendszer is, a mely a Teremtő elérésének a megvalósítását szolgálja. A mi célunk az Ő feltárása, és ezért kijelenthetjük, hogy nincsen magasabb és fontosabb tudomány, mint a Kabbala. Végül is valamennyi bölcsesség a saját céljai által fejlődik. A Kabbala nagyon összetett, nem csak elmagyarázza az eljárást, hanem végig is kísér minket a megvalósítás folyamatán.

A „Kabbala tanítása és lényege” című cikkében Báál HáSzulám azt írja, hogy: Egészében a Kabbala bölcsessége az Istenség feltárulásával foglalkozik, elrendezve az ehhez vezető utat minden szempontból – tehát mindazon dolgokat, melyek a világokból emelkednek ki, és mindazokat, melyek sorszerűen feltárulnak, és mindenféle módokon megnyilvánulnak a világokban, az idők végezetéig. Továbbá Rámchal azt írja a„Bölcsesség 138 kapuja” című könyvében”: A Kabbala teljes bölcsessége arra irányul, tanulmányozója megismerje a mindent irányító Legfelsőbb Akaratot, amely által a Teremtő megteremtett az összes teremtményt, hogy mit akar a teremtményektől, és ami hordozza a végeredményét mindennek a világban.

Itt vannak Báál HáSzulám szavai a „Kabbala Bölcsességének lényege” cikkéből: ”Ez a bölcsesség nem több és nem kevesebb, mint egy sorrendje a gyökereknek, melyek leereszkedtek az ok, okozati összefüggéseknek, rögzített törvénynek, meghatározott szabályoknak megfelelően, hogy összefonódva egymással, egyetlen, magasztos célt szolgáljanak, melyet úgy írhatunk le, mint az Istenség feltárulása a teremtmények számára ebben a világban.

Valamilyen magasabb Forrásból, amit nem ismerek, minden dolgok alapzata, egy megfelelő sorrendben alászállt, és amely sorrend mentén Én, mint teremtmény elérhetem a Teremtő feltárulását. Először felülről lefelé, a Teremtő egyre jobban megszorítja magát, és az én megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ameddig a dolgok valamennyi, eredendő gyökere el nem tűnik, egyetlen, utolsó pontot hagyva a szívemben (•). Majd a visszafelé emelkedés útján, lépésenként feltárom a Teremtőt, időről, időre egyre jobban megismerem Őt, ameddig keresztül megyek a gyökerek 125 fokozatán.

Ílyen módon, maga a rendszer a Teremtőhöz kapcsol engem, és az út ösvénye is. A vezetés és az ösvény az A pontból a B pontba, maga a Kabbala Tudománya. Végül is ez a Teremtő feltárásának eszköze.

Van egy létra a Teremtő és a teremtmény között. Ez vezet a teremtmény minőségekből, a Teremtő minőségeihez, és az út során ezek a minőségek összekeverednek egymással, nulla és egy százalék közötti mértékben. Ez a Kabbala Tudománya: mert nem a Teremtő minőségeiről beszél, és nem a teremtmény minőségeiről, mivel ezek az eszenciák, lényegiségek önmagukban felfoghatatlanok valaki számára. Az ember csak a viszonyt tanulmányozhatja a két minőség között, azaz az anyagba öltözött formát. Ezt elérheti az ember, érezheti, megértheti és meg is érintheti. Nem tudjuk tehát, hogy ki az a Teremtő és mi az a teremtmény, amikor ezek el vannak választva egymástól – csak is az összeolvadásukban értelmezhetők a számunkra.

Ez a létra elegendő számomra, hogy igazolja, hogy „Én” hogy viszonyulok a teremtmény és a Teremtő viszonyának különböző kombinációihoz. Az „Énem” a középső vonal (a rajzon zölddel jelölve) ez nem is a teremtmény, de nem is a Teremtő. Végül is a teremtmény, az a megszerzési vágy, az igazi „Én” pedig az adakozás formájába öltözött megszerzési vágy, miközben  hasonló formába öntöm magam, mint a Teremtő. Úgy formálom ezt az adakozási mintát, mintha agyag lenne az anyaga, és a Teremtő életet lehelne ebbe a mintába, majd pedig a „bábú” életre kelne.

Ez történik valamennyi fokozaton. Ez az adott fokozathoz tartozó „bűnösség” megértése, amely maga a teremtmény minősége, miközben a Teremtő feltárásának adott fokozatára emelkedik. Más szavakkal viszont, ez a Teremtő minőségeinek feltárása a teremtmény számára, amely a Kabbala Tudományának lényege.

Ezért világos, hogy nem áll semmi más a rendelkezésünkre, hogy kezdjünk valamit az életünkkel, mint hogy megelégedjünk az alapvető szükségleteink kielégítésével, és az életünk minden további erőfeszítését ennek a tudománynak szenteljük.

Az élet maga, azaz a válság világossá fogja ezt tenni a számunkra néhány éven belül – ha nem előbb. Akkor a kétségbeesett világ számára feltárul, hogy jó néhány ezer évig, egy rossz elképzelés mentén fejlődött, és hogy itt az ideje a változásnak.

Természetesen ez a több ezer éves nem helyes irány, nem egy hiba következménye volt, hanem felkészülés a fejlődés következő fokozatára, illetve az előző fokozat beteljesítésére, amik megfeleltethetők az ásványi, növényi és állati szinteknek, majd végül ezek komplex módon vezettek el a Kabbala Tudományához, az Emberré válás szintjének módszeréhez.

2o12Nnovember 12, A Napi Kabbala Lecke 4.részéből, Báál HáSzulám írásaiból

KN

15 nov 2012

A 125 fokozatos sebességváltó

A 125 fokozatos sebességváltó

Ma mi egy még erősebb egységet akarunk építeni egymás között. A felkészülési időszak, mely egy pár évig tartott ezennel befejeződött. A múltban nem vettük volna ezt a kihívást komolyan. Ma a világ külső körülményei, a belső körülmények Izraelben, a csoporton belüli belső feltételek, a minden egyes személyen belüli belső feltételek többé kevésbé alkalmasak a “magasabb sebességre való kapcsoláshoz”. Eljött az idő.

Kérdés:

Elkezdtük már ezt a felgyorsulást?

Válasz:

Néhányan még mindig üresjáratban vannak, mások már velünk együtt haladnak. Mindenki saját maga dönti el mekkora sebességgel halad előre.

Kérdés:

Képes a személy maga lemérni ezt a sebességet?

Válasz:

A személy erre nem képes, azonban minden a saját kezében van. Mennyire egyesül a csoporttal, a tanárral, közös cselekedeteinkkel? Néhányan még mindig alszanak, míg mások már teljes erőbedobással dolgoznak hogy belépjenek a folyamatba, és napról napra érzékelik a “hozzáadásokat”. Minden azon múlik a személy mennyire hajlandó ebbe a folyamatba beleegyezni saját vágyával szemben. Ezáltal ne keressünk kiskapúkat magunkon belül, hanem ehelyett cselekedjünk.

2o12 október 1o., Reggeli lecke 3.rész, TESz

(HZS)

12 okt 2012

Az egyszerű törvény felfedezése

Az egyszerű törvény felfedezése

Minden nagyon egyszerű: a Teremtő feltárul a köztünk lévő kapcsolatban. Ezért meg kell kapjam a nap folyamán, hol kell dolgozzak ezen a kapcsolaton köztünk? Hol vannak azok a szálak amelyeket ki kell nyújtsak, azért, hogy kössem össze egyiket a másikkal? Ki és ki között kell kinyújtódjanak, melyik vágyak között? Hogy kell összekötnöm az egészet, és mi által kell megtegyem ezt? Mi az én munkám?

Mondva van, hogy a Teremtő feltárul a köztünk levő kapcsolatba. Ha van tíz ember, akkor ez elég. Mi össze kell csak kapcsolódjunk, és Ő feltárul. De vajon én tettem valamilyen lépést a kapcsolat irányában? Amennyiben csak beszélünk a kapcsolatról,  a Teremtő nem tárul fel. Szóval mit tegyünk? Folytassuk, amíg a Teremtő feltárul?

Mert ez a törvény! Ő kétség nélkül feltárul, abban a pillanatban amikor köztünk létrejön megfelelő kapcsolat. Legalább egy kis mértékben meg kell felelnie a Nefesh de Nefesh legelső szintjének. Vagy, hogy felfedeződik egy forditott Nefesh de Nefesh kapcsolat, azaz, kimutatjuk a vágyat és a sóvárgást arra, hogy az összeköttetés megjelenjen, és valami fordított fog felfedeződni. És akkor felkiáltunk, hogy a Teremtő korrigáljon .

Ez a felkiáltás automatikusan jön, mivel az egyik cselekedet eredményezi a másikat. Így, amikor felkiáltunk, a Teremtő korrigálja a kapcsolat köztünk. Felfedeződik nekünk pontosan az a törött rész, a szétválasztás legdurvább formája a tíz ember között. Továbbá fel fogjuk fedezni a szétválasztás finomabb és finomabb formáját.

Először felfedezzük a törést a legprimitívebb formában: a tíz nagy részét az egoizmusnak, amelyek ellentétesek és próbálják a fogaikkal szétszakítani egymást darabokban, a helyett, hogy összekötődjenek a fogukkal együtt, mint a fogaskerekek. Akkor kérjük a korrekciót és a összekötődünk legdurvább közeledés formájában, és így kigyullad a Nefesh de Nefesh Fény. Ez már a Teremtő felfedezése a teremtett lénynek.

Egyelőre képesek vagyunk összekapcsolódni a legdurvább kapcsolat formájában, amely 1/125 a kapcsolatból. Továbbiakban ugyanez történik, csak egy magasabb felbontásban. Marad ugyanaz az tiz Szfirot, de mi mélyebbre hatolunk be bennük úgy, hogy felfedezzünk több és több egyéni részeket.

A legfontosabb az, hogy felfedezzük az első tíz Szfirát, az első szintet, mert ezen a módon születünk meg, és megkapjuk a spirituális struktúrát. Akkor ebben a struktúrában kezdünk el egyre jobban és jobban tökéletessé válni. A legnehezebb rész leküzdeni az első szintet.

2012 0ktober 5, Reggeli lecke, “Bevezető a Zohár könyvébe”

(BS)

10 okt 2012

Ne szégyelljük a játékot

Ne szégyelljük a játékot

Az első spirituális szint a legnehezebb. Micsoda munkán megy keresztül egy kisgyerek mielőtt megteszi első lépéseit. mekkora munka számára, hogy valamit megragadjon, hogy kimondja az első szót. Mekkora belső erőfeszítésre készteti őt a természet? Miért? Miért nem fejlődhetünk békésen, szabadon?

Nézzük meg hogy a kisgyermekek megállás nélkül dolgoznak, a hét hét napján. A kisgyereknek lehet magas láza, és mégis játszik, mégis még akar valamit. Semmi zavaró tényező, semmi nem állíthatja meg, megmarad konoknak, kitartónak. és nekünk követnünk kell ezt a példát. Ugyanezt kell tennünk annak érdekében hogy beléphessünk a felső világba, hogy valóban felnőtté válhassunk.

Nos, végül is ez mind érthető és ismert, még akkor is ha nem teljesen. Ugyanaz a gyermek aki tudja már hogyan járjon, beszéljen, 4, 5, 6 éves korban, egy teljesen új folyamatot kezd annak érdekében hogy tudáshoz jusson, nagyobb tudatossággal. Itt a felső állapot elérésének folyamatában mi tudatosabb eszközökhöz jutunk. Mi már átléptünk az első stádiumon, már tudjuk hogyan kapcsolódjunk össze, kivel kell “játszanunk”, mint egy gyermek aki három éves korára eléri a körülötte levők érzékelését, és kis mértékben elkezdi megérteni hogy jobb a többiekkel együtt játszani mint egyedül.

Ezáltal kifejlesztjük viszonyunkat a többiekkel: hogyan lépjünk interakcióba velük, hogyan lehetséges bölcsen, kölcsönösen fejlődni, “játékokat” építve. Ezért játszunk olyan sokat. Értelmetlenségnek tűnik, de valójában mindezek nagyon komoly játékok. Mi nem akarjuk mindezt, mi nevetségesnek érezzük magunkat. Végül is felnőttek vagyunk, komoly emberek! Mit művelünk itt?! Érdemes erre időt vesztegetni?

Valójában igen, amennyiben megértjük azt hogy új tulajdonságok kifejlesztése a folyamat minden egyes fázisában ugyanúgy történik mint gyermekekben, a játék során, a workshopokon, mindenfajta közös cselekedetekben, meg van a lehetőségünk hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és ezáltal magunkra vonzva a felső Fényt.

Bár önző értelmünk ezeket a cselekedeteket irracionálisnak, komolytalannak, és gyermetegnek látja, valójában ezek a legmagasabb gyakorlatok mivel mi természetünk ellenében akarunk haladni.

És akkor miután felemelkedtünk az első szintre, értelmünk jelentős újratöltését kapjuk, megértve a kezdeti sémát, mint egy kisgyermek aki még megérti világunkat és bizonyos mértékig már megérti mi az hogy jó és rossz, hogyan mozduljon tovább, honnan szerezze meg játékait és hogyan használja azokat, hogyan fejlődjön hogy tanuljon valami újat és így tovább. A gyermek elkezdi megérteni hogyan használja fel a felnőtt világot saját fejlődéséhez. Hasonlóan viszonyulunk mi a felső világhoz.

Ezáltal a legfontosabb dolog számunkra hogy felemelkedjünk az első szintre. Végül is minden tusztává válik majd, érthetővé számunkra. Ezek után senki nem menekül majd el csoportjainkból, és nem tér vissza korábbi életébe, mivel ebben az életben nem volt meg a türelme hogy felfedezze a felső szintet.

Sietnünk kell, hogy elérjük azt a szintet, hogy segíthessünk mindenki mást. Ebből a célból megkaptuk a felébresztést a következő szint irányában. Feladatuk az, hogy felfedezzük azt, elérjük azt. Amekkora mértékben arra sóvárgunk hogy ezt az erőfeszítést mindenki más érdekében tegyük meg, az az adakozás iránti vonzódásunk manifesztációja lesz. És akkor még nagyobb adagot kapunk majd meg a felső Fényből.

2012 augusztus 17., Harkov 1.lecke

(HZS)

17 Sze 2012

62 queries in 0,513 seconds.