Dr. Michael Laitman

érzékelés

Az engedély megadatott, mert megjelent a hiány

Az engedély megadatott

Először mi állati szinten fejlődtünk, generációról  generációra, annak megfelelően, ahogy a resimok görgetek bennünket az egyik vágytól a másikig, és ezek, a vágyak megkapták a testi érzékszerveken keresztüli  érzékelést, melyen belül megtalálták illetve megteremtették ennek a világnak a képét.  

Most azonban megkaptuk az engedélyt a Kabbalah bölcsességén keresztül való felemelkedésre, a Végtelen világ szintjéig. Tehát, nem vagyunk többé behatárolva a testi inkarnáció által. A fizikai életek és halálok sorozata el fog tűnni, és látni fogjuk, hogy ez csak az általános rendszer egy bizonyos szintjének feleltethető meg.

Amikor a tanulmányaim kezdetén én megkérdeztem Rabbash-t, hogy mi az élet, és a halál, a mi világunkban, azt felelte „olyan ez, mint amikor leveszed az inged este és újat veszel fel reggel”. Ezt az analógiát alkalmazva te leveted ezt az életet és beöltözöl egy újba, a 10 szfira egy rendszeréből a 10 szfira másik rendszerébe lépsz, és amikor ott találod magadat egy magasabb szinten, nem érzel semmi különlegeset emiatt. Hasonlóan az „bestia” szintjén található test nem érez semmilyen fájdalmat hajvágáskor vagy körömreszeléskor, mert azok a részek a „vegetativ” (növényi) szinten vannak. Az alsóbb szint nem érzékeli a hiányt. Ellenkezőleg, a megújulást kellemes kiegészítésként éli meg.

Ebből az következik, hogy a ma emberének lehetősége van elérni az örökkévaló szintet ennek az életnek a lezárása előtt, és úgy fogják látni a jelenlegi valóságot, mint egy nyúlványát az Végtelen világnak.

Azonban nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Mivel az engedély megadatott, és nekünk cselekednünk kell, és nagyon nehéz munkát kell előtte végeznünk, mielőtt ezt a feladatot a megfelelő módon végrehajtanánk. Nekünk a módszert egyszerűbben elérhetővé kell tennünk a világ számára, egy magasabb szinten kell lennünk, és meg kell valósítanunk a megfelelő kapcsolatot a különböző szintek között. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy tanítóvá kell válni és el kell kezdeni felemelni az emberiséget.  Látnunk kell, hogy ez a feladatunk, kötelességünk. Az engedély lényege nem csak az, hogy mi ezt megvalósíthatjuk, hanem az is, hogy ez a valódi szerepünk, és felelősek vagyunk azért, hogy ezt megtegyük.

ford: BR

lekt: KN

 

 

 

05 dec 2013

Az ember célja

Az ember célja

Baal HaSulam “A Kabbala tanítása és a lényege”: A legfontosabb dolog ebben az egész változatos valóságban az az érzékélés, amely adva volt az állatoknak, hogy mindegyik érzékelje a saját létezését. A legfontosabb érzékelés, az a szellemi érzékelés, amely egyedül az embernek lett megadva, amely által az ember érzékelheti, hogy milyen fájdalmat vagy megelégedettséget érez a másik “.

A teljes teremtésen belül, az ember a legfejlettebb teremtmény a vágyait tekintve.. Hogyan ismerhetjük meg ezeket a vágyakat? A mozgása, és cselekedetei az embernek lényegében a belső vágyak kifejeződésén alapulnak.

Láthatjuk, hogy az ember milyen rendetlenséget csinál a világban. Másfelől az állatok semmit sem változtatnak meg, csak abba az irányba haladnak, hogy kitöltsék a vágyaikat, és a növényi szinten nincs elég vágy még a mozgásra sem. Ebből az következik, hogy az embert motiválja a legnagyobb vágy.  Mert nem csak mozogni akar és növekedni, hanem megakarja, változtatni a világot és önmagát is. Erre használja a belső erőit.

Ennél fogva az ember a teremtés a központja, a teremtmény, amely a teremtés végén fejlődött ki, és akiért valójában az egész teremtés létrejött. Ezért meg kell, hogy értsük, a teljes valósága az egész ásványi növényi és állati szinteknek, az ember szolgálatára kell irányulnia és csak arra használhatja ezeket, hogy elérje a Teremtés célját.

Mi is ez a cél? Az embernek el kell érnie a Felső erőt, amely megteremtette őt. Ez el van rejtve az emberiség elől, a formaegyezés törvényének eredményképpen és az embernek meg kell változtatnia magát annak érdekében, hogy formaegyezést érjen el új minőségében a Felső erővel.  Ezáltal teljes egészében feltárhatja azt az erőt, amely megteremtette őt.

2013.11.14, Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és a lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás:

The Goal Of The Human

Posted on November 19th, 2013 at 11:01 am

המטרה של האדם

פורסם: 15.11.13, 13:02

 

30 nov 2013

Ima a jövőbeli Énhez

Laitman_707

A probléma az, hogy a Kabbala Bölcsességéhez eljutott ember milyen gyorsan kezdi el a valódi munkát. Lehetséges, hogy már hosszú ideje foglalkozik Kabbalával, figyeli, mit mondanak, de nem tesz olyan erőfeszítéseket, ami a másokkal való kapcsolatra irányul.

Talán, csak hosszú idő eltelte után kezdi el megérteni, hogy a spirituális út az a csoporttal való kapcsolatban jelenik meg, és ehhez meg kell találnia az egység középpontját. Végül is csak ott érdemli ki a kapcsolatot a Teremtővel

Hosszú idő telik el addig amíg az ember kialakít egy elképzelést, a Teremtő koncepciójáról. Végül is a Teremtőnek nincs képe nincs formája, a legkisebb fogalmunk sincs róla.  Teremtőnek nevezzük az adakozás erejét, amely bizonyos feltételek mellett tárul fel az ember számára, és ezt a feltárulást a saját erőfeszítése által kell elérnie. Az embernek alkalmassá kell válnia az adakozás minőségének megszerzésére. Csak amikor az adakozás ereje megjelenik az emberben, hívhatjuk ezt úgy hogy Teremtő, de ez nem az emberen kívül van.

Az ember lényegében a saját jövőbeli formája által kap benyomásokat. Magára vonja azt a tényt ami majd feltárul benne, az az amely majd a jövőben feltárul benne. Teljesen világos kell legyen a számára, hogy semmi nem fog megváltozni kivéve ő maga. Törekednie kell erre a jövőbeli formára, és meg kell szólítania egy imával.

Ezért erről az útról az van mondva, hogy: “Dolgoztam és megtaláltam”. Ez nem jelenti azt, hogy én az úton maradok és körülöttem minden megváltozik, az emberen belüli teljes világ és emberen belüli egész valóság megváltozik. Ezért mondjuk azt, hogy „Dolgoztam és megtaláltam, ezért hiszek benne”. Lehetetlen eljutni ehhez a megtaláláshoz, anélkül, hogy magamat megváltoztatnám. Megtaláltam mivel, eljuttattam magam a Reformáló Fény által a helyes formámhoz, és önmagamon belül feltárul a kölcsönös minősége az adakozásnak és a szeretetnek, amely minőséget Teremtőnek nevezzük.

Erőfeszítés nélkül lehetetlen elérni ezt.  Erőfeszítések által megtalálom, kifejlesztettem azt az alapot, amelyen az adakozás képét, a Teremtő minőségét felfedezhetem. Ez az egyetlen módja az előrehaladásnak. Ezért az erőfeszítésemnek túl kell mutatniuk az ember hatalmán azaz, nekem alapot kell teremtenem az erőfeszítéseim által, de mindig meg kell várnom, hogy a reformáló Fény változtasson meg engem, és az készítsen fel az adakozás és a szeretet minőségének feltárulására. Akkor mindez kialakul bennem, ez fog uralkodni és megváltoztatni engem olyan módon, hogy a teljes értelmem és szívem, teljes kapcsolatban fog dolgozni a többi részemmel, amelyek most idegennek és tőlem leválasztottnak tűnnek még.

Tehát szükségünk van az erőfeszítés helyes definíciójára. Ezért telik el annyi idő, attól a pillanattól kezdve, amikor valaki megérkezik a csoporthoz és elkezd tanulni, addig a pontig amikor elkezdi megérteni és érezni, hogy minden változásnak benne kell megtörténnie és nem rajta kívül. A megközelítésnek ezt a váltását nevezzük helyes valóságérzékelésnek, amikor érezzük, hogy minden az emberen belül van mivel az egész világ az ember saját minőségeinek lenyomata, és a spirituális edényébe bele kell foglaltatni mindent, azaz ennek az edénynek „integrálnak” kell lennie. Csak akkor éri el ennek a megvalósulását, amikor a teljes teremtés benne van, mint elválaszthatatlan rész az egész ásványi, növényi és állati természet és az emberek részei a léleknek és nincs semmi ezen kívül.

2013.11.12, Felkészülés a reggeli leckéhez, a “Shamati56–os levélből

ford: B S

lekt. KN

Forrás: The Prayer To One’s Future Self

14.11.2013, תפילה לעצמי העתידי

23 nov 2013

Csirkék az anyjuk szárnyai alatt

Csirkék az anyjuk szárnyai alatt

Nincs mit tennünk, nem ülhetünk összekulcsolt kézzel emésztve magunkat, hanem erőfeszítést kell tennünk. De mi ne az érzéseink szerint dolgozzunk, mert más különben nem tudnánk elmozdulni a helyünkről. Ha engedelmeskedek az érzéseimnek és érzelmeimnek, akkor mindig ugyanabban az állapotban maradok, amelyben érzem magam és nem lesz lehetőségem semmiféle cselekedetre.

Az érzéseim, a megszerzési vágyam egy adott állapotban van, és hogyha elmerülök a vágyamban, az anyagomban, nincs semmi lehetőségem cselekednem ellene. De szerencsémre meg van az elmém, amelynek segítségével elkezdhetem vizsgálni az érzelmeket. Én megértem, hogy a helyzetem, az érzéseim nem jók és szükségem van arra, hogy megváltoztassam őket.

Ily módon az elmém által, amely egyáltalán nem felel meg az érzéseimnek, én elkezdem elképzelni a következő állapotot, egy felsőbb szintet, amely működik és hatással van rám, azzal a feltétellel, hogy sóvárgok iránta, mint embrió az anyjáért. Elkezdek gondolkodni, hogyan kell elrejtenem magam, hogyan “rejthetem el magam a szárnyai alatt”. Milyen módon tudok belépni egy magasabb szintre úgy, hogy magam igazítom hozzá?

Az embrió formájára gondolok, a hatásra, amelyet a felsőtől kapok, még ha önző módon is behatolok és megadom magamnak a védelmi ellátást, és az aggodalmat. Ez által elképzelem magamban, hogyan nézek ki az anya méhében, elképzelem hová szeretnék eljutni, és tudom hogy ez a csoport, amely megépült a viszonyaimból a barátokkal szemben. Én lassan elkezdem megszervezni az ilyen kapcsolatot a barátaimmal, amennyire csak lehetséges.

Hála ezeknek a kis erőfeszítéseknek, amelyek az elmémből származnak, én kezdek előrehaladni. “Minden a gondolatból kiderül”, mert az érzések szerint én egyszerűen meghaltam. De az elmém által tudok erre gondolni egy kicsit, elképzelem azt a képet, a két állapot sorrendjét – alsót és felsőt, elképzelem, hogyan illeszkedik az alsó a felsőbe, hogyan lehet elrendezni egy olyan állapotot a csoport segitségével, hogyan kell lealacsonyitanom, lenulláznom magam a csoport felé, azért, hogy ő váljon arra a méh részre, amely át fogja adni nekem a Felső Fényt. Ha feléjük fordítom magam, akkor rajtuk keresztül Fény kapok és ők maguk nem is tudnak róla.

Szóval, én újra megismételem, hogy tilos a zuhanás alatt maradni, csak az érzelmek és érzések ellenőrzése alatt, amelyek letaposnak. El kell képzelnem a szintek közötti kapcsolatot, milyen állapotban van a felső szerint, használnom kell az értelmet, és valahogy ki kell lépni az érzésekből, és reálisan látni, hogy mi ez az állapot, és mit lehet tenni ebben, még ha mesterségesen is.

A személy, amely elkezdi elképzelni magában a fokozatokat, az állapotokat, befolyásolja az elméjével az érzelmeket és anyagot termel a gondolatnak. Így kezdi el megépíteni az új állapotát. Akkor megérkezik a Reformáló Fény, kiveszi a személyt a rosz állapotból, azáltal, hogy belé lesz ültetve a remény és a bizalom, amellyel visszatér a barátokhoz.

2013,06.21. Reggeli lecke, “Shámáti” 25. cikkéből

Ford: BS

Szerk: Sz I

07 Júl 2013

Fogadd el a feladatot dolgozni az Úrnak

Fogadd el a feladatot dolgozni az Úrnak

Kérdés:

Mit tegyek ” Tíz Szfira Tanulmánya ” tanulása közben, ha kétségbeesés jelenik meg, mivel nem értem teljesen a szöveget?

Válasz:

Nincs ok a kétségbeesésre. Tanuljuk a cselekedeteket amelyet a személy végrehajt, aki már megkapta az erőket, hogy megvalósítsa magát. Ő képes függetlenné válni, és ellenállni a kísértésnek, hogy a saját javára tegyen valamit, kizárólag mások javára. Ő egy ilyen döntést kap.

És akkor képes megvizsgálni és érezni magát. Képes érezni mások hiányát. Ez az, amit mi nem tudunk megtenni most a jelenlegi helyzetben. A mások hiányát egy teljesen semleges, objektív módon kell megvizsgálnunk, hogy megtudjuk, mi jó az ő számára.

Nem azt, amit ő akar, mivel ha lenne fegyvere, talán főbe lőné magát. Ehelyett keressük az utat, ami jó a gyerek számára. Lehetséges, hogy az, amit a  gyerek  akar az árthat neki. Pontosan azt kell adni neki ami előnyös, és olyan döntést kell hozni, ami teljesen el van vágva az ő saját érzelmeitől.

Ehhez azt kell látni, hogy mi a teremtés célja, mi a Teremtő a felfedezése és a Vele való összeolvadás a jelenlegi helyzetben, és pontosan ez ami segít előrehaladni. Ez a legfontosabb, így tudok legjobban segíteni az ő előrehaladásában. És azáltal hogy én segítetek neki, én is haladok előre, így jutok el Teremtővel való összeolvadáshoz, így érem el a formaegyezőséget Vele.

Ha én integrálom magam a csoportba, és kissé segítek a barátoknak az előrehaladásukban, ez azt jelenti, hogy most úgy kapcsolódtam velük, mint a Teremtővel. Csakhogy a Teremtő maga nem képes a barátokat ebbe az irányba mozgatni, ezt csak én tudom megtenni.

Ő megadta nekem a lehetőséget erre, ami azt jelenti, hogy integrálódtam a Teremtő munkájába.

2013.03.18, “Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

22 Már 2013

Nagyfeszültségű terület közepén a csoport

Nagyfeszültségű terület közepén a csoport

Mi a Teremtőt csak az edényben találhatjuk meg, és ezt kell létrehozzuk magunkban. Tehát mondva van, hogy a teremtmények hozzák létre a Teremtőt. Mit jelent ez? Mert ez úgy hangzik, mint egy Istenkáromlás? De azáltal, hogy mi megépítjük a saját edényünket, amelyben fel akarjuk fedezni az adakozás tulajdonságát, megteremtjük a Teremtőt.

Nagyfeszültségű terület közepén a csoport

Mi csak az anyagba öltözött formát érezzük, pedig mondva van: “Gyere és lásd”, azaz a Teremtőt, és nem pedig Rajta kívül. Persze, hogy az öltözetnek létezik több elsődleges gyökere, amelyről mi nem beszélünk, és nem szerezzük meg. A mi elérésünk csak a határnál lehetséges, amelyet nevezzünk “Gyere és lásd.”

Így a workshopon ami tegnap volt hogy “Nincs más Rajta kívül”, megpróbáltam elmagyarázni, hogy ez a fogalom csak a központi csoportban érhető el. Nincs más hely az eléréséhez, és nem tudjuk más módon bizonyítani magunknak. Csak ha mindannyian együtt, az összes negatív egónkkal, sóvárgunk felfedezni a mi pozitív kapcsolatunkat, akkor egy olyan nagy feszültséget hozunk létre a két ellentétes erő között, amely létezik mindenben: “a mínusz” és a “plusz”, amelyet csak a csoportban érhetünk el. Így a spirituális szint magasságához leszünk igazítva és mi hozzá tudunk emelkedni.

Teremtőnek nem volt más választása azon kívül, hogy először eltörje az edényeket és majd megadja a lehetőséget, hogy megépítsük az érzékelést az adakozás tulajdonságához. Ezt nem lehet megtenni a gyűlölet és a megszerzési vágy érzete nélkül az edényben.

Teremtő csak az adakozás ereje. A teremtett lény csak a megszerzés ereje. Tehát, hogy hasonlóvá váljon a Teremtőhöz, magában kell foglalnia e két erőt: az adakozás erejét és megszerzés erejét, egyik a másik fölött. Ilyen helyzetet csak a csoporton belül építhetünk meg. Ez volt az, amit tapinthatóvá akartam tenni tegnap a workshopon, hogy megértsétek: ezt a helyzetet nem vagytok képesek megvalósítani a csoport nélkül.

Egyelőre a plusz és a mínusz között az egyensúly úgy van elrendezve, hogy mi egy nagy mínuszba maradunk. Még nem léptük be a határokon belülre, még nem hoztunk létre egy valódi csoportot. Mindegyik óvja magát és nem akar belépni a csoportba.

Mi kell vigyázzunk a mínuszunkra, ők nagyobbá kell váljanak. Ők növekedni fognak, mert a mínuszok a “Reshimó”- ból vannak megalkotva. Abban a pillanatban amikor sikerülünk összekapcsolódnunk, azonnal megjelenik az új “Reshimó”. De amíg nem ébresztjük fel magunkat a munkára, addig a következő “Reshimó” nem jön el.

A “Reshimó” láncban tárul fel, egyik a másik után a terv szerint. A probléma az, hogy mi nem fejlesszük ki a “pluszokat”, és ezért továbbra is ezen a tudás szinten maradunk és nem megvalósítsuk meg a gyakorlatban. Azért hogy érződjön mint valóság, létre kell hoznunk egy csoportot, a közös teret köztünk, amelyben megépítjük a Teremtőt (“Jöjj és lásd”).

A Teremtő megépül bennünk, úgy hogy belül megmarad bennünk a megszerzési vágy, amely megkapja kívülről az adakozás formáját, azaz “megszerzés az adakozás érdekében”. A megszerzés alul és az adakozás felül, és együtt nevezzük “Teremtő” – nek.

Ehhez meg kell hajtanunk a fejünk és lenulláznunk a büszkeségünket. Olyanná kell tegyük magunkat, mint egy “állatka” a fejét lehajtva, ezáltal felismerjük a munkában hogy mi olyan “állatkák” vagyunk akinek a feje kevésbé értékesebb mint a teste, mivel a fej az csak arra gondol, hogy hogyan szolgálja a testet. És amikor lehajtod a fejed a tested alá, azaz elérsz ahhoz a megértéséhez hogy ő nem ér semmit, akkor lehetsz “Ádám”, egy emberi lény.

2013.02.17, Báál HáSzulám írásaiból 27. Levél

BS

27 feb 2013

A szív megértő

A szív megért

Kérdés:

Amikor a Zohár könyvét olvassuk vannak olyan részek, amiket értünk és vannak olyanok, amiket egyszerűen nem tudunk felfogni. Hogyan kellene nekünk ezekkel dolgoznunk? Meg kellene próbálnunk megérteni ezeket, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül kellene hagynia az elménknek ezen részeket?

Válasz:

Az valóban igaz, hogy a Zohár könyvének vannak olyan részei amiket könnyen megértünk és vannak olyanok, amiket nem. Meg kell találnunk az érzéseket ezekben, így lehet az edényt érzékelni. Ha az elme egy efféle érzelmi befolyásolás alá kerül, akkor ez úgy működik, ahogy kell.

De ha az elme egy hideg (realista) elmeként működik, akkor az rossz irányba halad. Ez azért van, mert nem respektálunk a tudományra vagy racionálisan közeledünk hozzá. Az elme feltárva van az edény érzékelésében, az edény van először; az az alap, a bázis. Az elme pedig csak ellenőrzi, hogy mi is van benne.

Szóval először is, meg kell győznöm magam, hogy én érzek és aztán az érzésen keresztül megérthetem, mit is érzek valójában. Ezt úgy van nevezve: “a szív megértő”. Először a szív, majd az edény van. Az edényben érzünk és nem értünk.

Ezután vannak a vágyak; azok fedezik fel a Fényt. De mit is fedeznek fel, mit is kalkulálnak? Kiszámolják a korrekciókat, amik annak érdekében lettek elvégezve, hogy felfedezzék a jelenlegi érzést.

A korrekciók pedig azok, amiket elvégeztem, cselekedtem annak érdekében, hogy felfedjem a jelenlegi érzést, ezek úgy vannak nevezve, hogy az elmém, azok, pedig amiket elértem azok az érzéseim. Végül kiderül, hogy a szív megért. A korrekció, amiket elvégeztem a szívben az elmében vannak, miután azokon keresztül mentem, elvégeztem azokat, és össze tudom hasonlítani, adni, kapcsolni és kivonni azokat egymásból, mint a matematikában. Mindezt a szívben teszem, edényem érzékelésében.

Most ezekbe a korrekciókba nézünk bele az elmével, annak érdekében, hogy felfedezzük egy mélyebb érzést. Így többszörözöm meg az edényem érzését 620 szorosára az elmémmel, az által, hogy megértem, hogy milyen korrekciókon kell keresztül mennem annak érdekben, hogy felfedezzem a jelenlegi állapotomat.

Mindez az jelenti, hogy az elme nélkül az érzés a mozdulatlan természet szintjén marad, amennyiben az érzésben megjelenik az elme, fel tudom emelni az érzést a Nefesh szintjéről a Ruach– on keresztül a Neshama, Haya és Yechida szinjeire. A Fényben magában nincs változás, az állandó; csupán csak abba az új edényem érzékelésén keresztül. Megnyitom a NRNHY abban. A Fény maga a Nefesh.

2012.12.26, Napi Kabbala lecke, A Zohár könyvéből

lekt: kn-

31 dec 2012

Nem az egónak = az értelmet meghaladóan

Nem az egonak = az értelmet meghaladóan

Kérdés:

Az kell, hogy irányítson minket, amit látunk; használnunk kell az érzékeinket, a tudásunkat, az eszünket. Másfelől ott van az “értelmet meghaladó” elve, és ezáltal, a Kabbala bölcsessége kiterjeszti annak keresését, hogy egy ember hogyan emelkedjen felül saját értelmén.

Válasz:

Az egész felsőbb világ mostani tudásunk felett létezik, ami azt jelenti, hogy az egó felett. Így, “az értelmet meghaladó” nem az egónak, szimbolizál.

Ezáltal fedjük le a rést a szintek között. Azáltal, hogy felfedjük a kapcsolat új hálózatát mindenek között, úgy látjuk azt, mint a természet törvényeinek alapját. Olyan, mintha a természet ezen a hálózaton nyugodna, és kezdjük megfigyelni részeit a mezőkben, a működésekben, amik aktiválják az embereket. Áthatolunk olyan rétegeken, amelyekhez viszonyítva, az atom egy durva dolognak tűnik. A szándékok felfedésre kerülnek előttünk. Az erők, amelyek megelőzik az anyagot, aktiválják az atomokat,a hullámokat, a fényhullámokat.

Az érzékelésünkben közelebb kerülünk a kezdethez és mindent egy új szándék szerint látunk, az Ohr Hozer-ban, az Ohr Hassadim-ban, jelenlegi tudásunkat meghaladóan.

2o12.12.14, Napi Kabbala lecke 4. része “A béke”

FG

31 dec 2012

Mi van a fal mögött?

Mi van a fal mögött?

A modern tudomány nézete közeledik ahhoz, amiről a Kabbala Bölcselete beszél a valóság érzékelésében. Száz évvel ezelőtt hihetetlenek tűnt. A fizikus Hugh Everett kezdett beszélni az új érzékelésről, ötven évvel ezelőtt. Ma ez az elmélet már “egyenlően jogusult”. A tudósok rájöttek, hogy a valóság sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszott azelőtt, és ez egyáltalán nem az, ahogy mi érzékeljük. A érzékelés relatív és nem tükrözi a valóságot. Ez a megfigyelőtől függ. Számunkra ez a valóság képe valódi, bár a teremtés másképp látszik.

És itt megjelenik a színpadon a Kabbala Bölcselete, amely a teremtés alapjával foglalkozik, és elmagyarázza a megszerzési vágyunkon túl, egy objektívabb módon, függetlenül bármely specifikus megfigyelőtől.

Tegyük fel, hogy jön egy földönkívüli, aki azt lát amit mi nem látunk az öt érzékszervünkkel. De a Kabbala nem beszél róluk, azonban bemutat egy általánosabb helyzetet, a teremtés fölé emelkedik, és csak a formákat vizsgálja, amelyek hasonlóak a Teremtőhöz. Ez valóban a “tiszta” tudomány, amely vizsgálja mindennek az alapját, ami nem változik a korrekció végéig.

Kabbala Bölcselete elmagyarázza, hogy a teremtés alapja a “Fények” és az “edények”, minden ebből van megalkotva. Az “edény” – ez az anyag, és a “Fény” a formája. Más szóval, a “edény” a megszerzési vágy, amely felöltözik különböző formákban, és a “Fény”, az a forma amely ráöltözik, az érzékelés amelyet érez amikor megtöltődik.

Mondjuk, én el vagyok ragadtatva amikor látok egy kedvenc személyt. Ennek megfelelően, van edény és a töltés – a vágy megtöltődik az érzéssel. Ki adta nekem ezt az érzést? Nem én, nem ő, az én viszonyom az ő irányába, ezt hívjuk “Fény” – nek. És ha és ilyen formában viszonyulok minden iránt, megtöltöm az edényeimet, a vágyaimat. Szóval, nekem szeretni kell mindent: élettelent, növényit, élőt, embert és a Teremtőt. Ezzel korrigálom az edényem, azaz dolgozom a vágyamon, majd kitöltöm magam, azaz, felfedezem benne a Fényt.

Ez a különbség a Kabbala Bölcselete és a hagyományos tudomány között, amely elmagyarázza, hogyan lehet jobban használni a megszerzési vágyat. Általánosságban, a tudomány nem szolgál az ember javára. Nem véletlen, hogy a kabbalisták és régi idők tudósai, mint Platón és Arisztotelész úgy gondolták, hogy tilos átadni a tudomány széleskörű használatát, mivel a gonosz hajlam kontrolálja a személy. Ez azt jelenti, hogy először meg kell javítani őt, különben a tudomány igényei szolgálják az egót pusztító célokra. És ez alapvetően ami történt a történelem során.

De a dolog nem is ebben van, hanem hogy a hagyományos tudomány nem pontos. Nem lehet mindenben megbízni. Ő valódi a fizikai világunk határai keretein belül, az egó határáig. De ha fölé emelkedünk, már nem kompatibilis a valósággal, nem vázolja le, hogy mi történik a lélekkel. Lélek szabályait kizárólag a Kabbala Bölcseleté kutatja, amely bemutatja az általános megközelítést, és ezért igaz minden esetben, még a mi világunkban is.

Vajon a világ jobb lenne, ha mindenkinek lenne egy olyan TV műszere, amely be lenne építve egy szemüvegbe, és a mobiltelefon beépítve a füledbe? Éppen ellenkezőleg, ma már végre megértjük, hogy a tudomány válságba van, és ez elkezdődött 30-40 évvel ezelőtt. A válság abban van, hogy régóta nincsenek nagy felfedezések, nincs mit felfedezni, megakadt. Ugyanez történik az oktatásban is, és más területeken: nincs hova menjünk. Bármit is teszünk, az nem fog működni, és a vágy már kiürült.

És itt fontos a felülvizsgálat, vizsgáljuk le újra az alapokat. Mi egy a falhoz értünk, és a Kabbala felkínálja nekünk megismerni ami a fal mögött van, segítséget nyújt, hogy átjussunk a falon túl. Így vagy úgy, meg kell ezt tennünk:

■ vagy a problémák nyomása alatt, akaratunk ellenére, lehetőség nélkül valahol meghalni, de nagyon nehéz lesz.
■ vagy egy jó és rövid úton.

Kérdés:

Akkor mi van a fal mögött?

Válasz:

Ott mi használjuk a mi természetünket, a megszerzési vágyat, az egót, egy ellenkező módon. Előszőr kifejlesztettünk mindent ami támogatja az egót, és megtöltötte. Tudomány, kultúra, gazdaság – az összes “fejlemény”, ami a mi önző vágyunkból eredt. Az egyetlen kivétellel az alapvető szükségleteik az ” élő ” szinten – a minimális szükséglet. Szinte mindent, amit látni az üzletekben és szupermarketekben, túl van ezen meghatározásokon . Az élelmiszer ipari termékek többségét kifejlesztették annak érdekében, hogy ne biztosítson egy racionális életet, egészségeset, hanem, hogy valaki profitáljon rajtunk. Ez egy példa, amelyet a tudomány használ a jó emberi törött
viszonyban.

A tudomány eredményeket ért el az elmúlt 200 évben szemüvegen át értékeli az egót, sőt, ártalmas számunkra. Mi csak a tudományt fejlesztettük ki, amely segített jobban meggazdagodni, és ellenőrizni egyik a másikat egy kifinomult módon. A személynek szükséges dolgoznia tíz órát egy nap, hogy beszerezzen valamit magának, és vásároljon mindenféle termékeket. És a mi tudományunk biztosítja ezt a rendszert.

De most itt az ideje, hogy hagyjanak fel ezzel, és kezdje kifejleszteni a Kabbala Bölcseletét. Végtére is, a vágy emberi része a lélekhez tartozik, de mi használtuk az az anyagi szükségleteink kielégítésére.

Ma a régi megközelítés összeesik. Remélhetőleg, hogy maradtak nekünk szükséges források, és megépíthetünk egy csodálatos rendszert a spirituális élethez.

A régi módszer befejeződött, felismerve a gonosz hajlamot benne. Ez fog történni hamarosan. Már ma az emberek kezdik felismerni, hogy nem lehet termelni és növelni a fogyasztást örökké. Elérkezett a fogyasztói társadalom összeomlása – részben a belső ellentmondások és a külső okok miatt. A vágyunk kitöltődött és egy új formát kap, “hajlítottat”. Nem érdekli a luxus. Hamarosan az emberek érezni fogják ezt, amikor bemennek az üzletbe, és nem akarnak választani kétszáz különböző típusú sajt közül. Elég lesz az egyszerű sajt, egyszerű joghurt, néhány fajta közül választhat.

Ez az igazi válság – amikor a belső vágy megváltozik. Napjainkban, a hirdetés költsége az árak költségére kerül, de az új vágy megtöri a rendszert. A tudomány és ipar amit építettünk meg kell szűnjön a jelenlegi formájában, és kapjon egy integrált formát. Még a szükségleti vásárlások is integráltak  lesznek – az ember javára.

Képzeljük el, hogy milyen csődöt fog tapasztalni a világ. Világos, ha mi nem kezdjük el a belső változást, kétségkívül világháború fog kitörni. Hiszen ez az egyetlen remény a a hatalmon levőknek, hogy megtartsák a tőkéjüket. Ennélfogva a megoldás az integrált oktatás. Az emberek kevesebbet fognak dolgozni, és az idejüket fordítani fogják a legfontosabb dologra – a lelke fejlődésére, és a Teremtő egységéhez. Nincsen semmi értelme elkezdeni egy újabb fordulót a technológia “anarchia”…

2o12.12.13, Reggeli lecke, “A Kabbala Bölcselete és a Filozófia” cimű cikkéből

BS

23 dec 2012

A fantázia világából a magasabb dimenzió világába

A fantázia világából a magasabb dimenzió világába

Kérdés: Nemrég megnéztem egy filmet amiben egy csoport fiú talált egy barlangot benne egy űrhajóval. Miután megnézték az űrhajót, egyszer csak elkezdtek repülni. Azok akik részt vesznek az integrál oktatás csapatban elkezdhetnek repülni?

Válasz:Micsoda fantázia!

Ez a világ nagyon merev fizikai törvényeken alapul. Itt nincs semmi más csak törvények! A Felsőbb világ számos fizikai törvényen keresztül nyilvánul meg a számunkra.

Kérdezd meg a fizikusokat, ők majd megmondják neked, hogy emögött az anyagi sík mögött a hullámok állnak. Bebizonyítják neked, hogy nincs olyan, hogy anyag csak energia van ami homályosan érzékelhető. Ahogy egyre mélyebbre akarunk hatolni az anyag apró részecskéibe, akkor azok egyszerűen eltűnnek, hullámmá és energiává alakulnak át, semmi többé.

Minden amit megfigyelhetünk az a térben lévő energiák kölcsönhatása. Mi található a megfigyelhető világon túl? Ki tudja? Energia, tér, minden teljesen eltűnik, ha túllépjük ezeket a határokat. Nincs idő, nincs mozgás, nincs távolság egyáltalán.

Két dolog közötti kölcsönhatás független a közöttük lévő távolságtól. Ezt már láthattuk a fizika határán.

Megjegyzés: Ez a kép meglehetősen üresnek tűnik egy egoista számára.

Válasz:Miért? Van egy hatalmas egoista mező, amelyben dolgozhatunk. Nem látjuk a testünket, nincs is rá szükségünk. A testünk feloldódik és eltűnik az érzékelésünkből.

Úgy látjuk magunkat, mint aki kitágult a végtelenbe és az örökkévalóságba; érezzük a végtelent; irányítjuk és feltöltjük magunkat vele. Cserébe feltöltjük a végtelent magunkkal. Így létezünk. Ezt mindannyian ebből a dimenzióból a saját nézőpontunkból hozzuk létre. Ezek az állapotok mennyiségileg meghatározhatók általános fizikai műszerekkel. A Kabbala valóságos  eszközöket szolgáltat ehhez.

Megjegyzés: Más szavakkal,  energia áramlás van, áldás és szeretet.

Válasz: Az energia az az öröm ami hatalmas erővel áramlik keresztül a vágyunkon.
Voltaképpen két fajta vágy létezik: hogy örömet okozzunk és hogy örüljünk. Ezek folyamatosan változnak, cserélődnek és áramlanak; ez az egymást kiegészítő kölcsönhatás az élet.

Minden más kívül esik ezen az életen.

Megjegyzés: Az emberek, akik szeretnek fantáziálni szomorúak lesznek.

Válasz: Szerintem az emberek elég gyorsan közelítik meg az igazságot. Az egoizmusunk folyton nő és ezért a fantáziálások, a tündérmesék nem fognak többé kielégíteni minket.

Az érdeklődés a jóga, a new age elméletek és a hasonlók iránt szinte véget ért. Ez az időszak csak arra volt hivatott, hogy “díszítse” létezésünket, hogy egy kicsit megfűszerezze ez életünket, hogy kicsit érdekesebbé tegye. Ezért van az, hogy mindenféle ügynök utazik a világban és vörös fonalat árul, és szent vizet, illetve különféle tréningeket reklámoznak, de mindez csak a tömegeket próbálja befolyásolni de természetesen, nem ér semmit.

04.11.2012, A KabTV “Beszélgetések Dr.Micháel Láitmánnal”

FG

KA

19 dec 2012

67 queries in 0,480 seconds.