Dr. Michael Laitman

korrekció

Spirituális fejlődésünk mértéke erőfeszítéseink erősségétől függ

Kérdés:

Furcsa dolgok történtek körülöttem az elmúlt néhány év alatt. Azok az emberek akikre felnéztem, mélyre süllyedtek, vagy olyan dolgokat művelnek, amik messze vannak az elfogadott társadalmi normáktól. Régebben igen motivált voltam, de mostanában nem érzem a vágyat, hogy bármit is megpróbáljak bárkinek is bebizonyítani.

Az az érzésem, hogy mindazok, akiket jól ismertem, és felnéztem rájuk, nem ugyanazok, mint akik régebben voltak. Goromba vagyok a rokonaimhoz, és ettől folyamatosan bűntudatot érzek, hiszen szeretem őket. Az idősebbek felbosszantanak, undorodom az emberek arcától, és utálom a saját testemet.

Immár hét éve tanulom a Kabbalát, és minden nap követem a leckéket. Nehezemre esik a kongresszusokat látogatni, és a közös étkezéseken részt venni, de a leckéket az interneten keresztül nagyon szívesen nézem. Az az érzésem, hogy mindent megteszek, hogy ne kelljen emberekkel személyesen találkozzak. Ez normális?

Válasz:

Mindenkinek meg van a saját fejlődési sebessége. Amennyiben rendszeresen tanulunk, és szabad időnket a terjesztésre fordítjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minden részállapot elmúlik majd. Munkákkal áthaladunk majd rajta, és elérkezik majd a következő részállomás. A Végső Korrekcióig ezek az állapotok váltogatják majd egymást.

Azonban a váltakozás sebessége az erőfeszítésünkön múlik, és ez az egyetlen behatásunk a Teremtőhöz vezető utunk alatt. Amennyiben fejlődésünk természetes sebességgel halad, akkor nyomást (szenvedést) érzünk, amely változtatásra ösztökél minket. Amennyiben a természet (Teremtő) nyomása előtt haladunk, a saját erőfeszítésünk alapján, akkor nem érzünk majd szenvedést, hanem ellenkezőleg, boldogságot, és inspirációt érzünk majd. A választás a miénk!

KA

18 nov 2008

Mi történik majd a vallásokkal a teljes korrekció után?

Két kérdés, melyeket az ünnepekről és a vallásról kaptam:

Kérdés:

Mely zsidó ünnepek maradnak majd meg a Messiás jövetele után?

Válaszom:

Az egyetlen ünnep, mely megmarad az a Purim ünnepe, mert az az önzőség teljes korrekcióját jelképezi, amikor az emberek közti minden különbség eltörlődik, mindenki egyenlővé válik, és a Teremtővel való azonosulásunk teljessé válik egy tökéletes örökkévaló állapotban.

 

Kérdés:

Ha valóban hisz abban, hogy a vallások eltűnnek, akkor alábecsüli azt a szerepet és szükségszerűséget, melyet az emberek életében töltenek be…

Válaszom:

Semmi sem történik erőszakkal! A természet vezeti majd az emberiséget az egyesülés és egy családdá válás útjára a szenvedések segítségével. Akkor majd mindannyian felfedezzük a Teremtőt, és kézzel foghatóan fogunk vele kapcsolatba lépni, és a vallások nemzeti szokások szintjére csökkennek majd.

KA

15 nov 2008

Segítsünk, hogy a világ jobbá váljon!

segítsünk, hogy a világ jobbá válljon

 

 

 

Kérdés: Itt Afrikában az emberek nem nagyon akarnak arról tudni, ami a mi világunkon kívül létezik, de engem fiatal korom óta mindig is izgatott a külvilág, és mindig is meg akartam találni a igazságot. Az utóbbi időben azon gondolkodtam, hogy hogyan változtathatnám meg az emberek gondolkodását, és hogyan adhatnék  értelmet az életüknek. Elkezdtem a többieknek a jóságról, és a Teremtőhöz való közeledésről beszélni, és nagy örömöt találok abban, hogy másokért jót teszek. Régebben mindig valami jutalmat vártam tetteimért, de ez nem érdekel többé. Az egyetlen kívánságom az, hogy mindannyian közelebb kerüljünk Istenhez. Azon kapom magam, hogy azon imádkozom Istennek, hogy ahelyett, hogy Ábrahámmal lehetnék a mennyekben, inkább azt adja meg nekem, hogy maradhassak a földön, addig amíg a legutolsó lélek is fel nem jut velünk együtt.

Miért érzek felelősséget a világért? Miért függ boldogságom a mások jólététől? Lehet, hogy ez egy jel Istentől? Vagy csak álmodozom? Legyen szíves mondjon valamit erről a lelkiállapotról! Köszönöm előre is, Alhain Kadima.

Válaszom: Egyszerűen szólva egy új vágyat fedezett fel önmagában: az adakozás iránti vágyat és a Teremtő iránti vágyat, egy olyan vágyat, mely másokban még nem létezik. Meg kell ezt a vágyát valósítsa, és akkor egy nagy ajándékot adhat majd önmagának is és a világnak is!

Kérdés:Egy új tanuló vagyok, és egy kérdést szeretnék feltenni. Mondhatjuk azt, hogy csak olyan mértékben szerzünk tudást, és a valóságunk hű képét (Hochma), amekkora mértékben képesek vagyunk arra, hogy ezt az igazságot másoknak átadjuk (Bina)? Úgy értem, csak akkor vagyunk képesek a szeretet törvényének rendszerét megfejteni, amennyiben azt az élet minden területén tapasztaljuk? Köszönöm, Tiago.

Válaszom: Igen. Azáltal, hogy másoknak adakozunk, egy közös vágyat építünk, mely vágyban felfedezzük a világ egyetlen erejét, a Teremtőt.

kn-

KA

15 nov 2008

Lehet Kabbalistának születni?

Kérdés:

Hogyan kapom meg a “szívben levő pontot”?

Válaszom:

Amikor az első spirituális Reshimo megjelenik bennünk.

Kérdés:

Ki tanította a Kabbalát az első embernek, Ádámnak, hiszen akkor még nem voltak könyvek?

Válaszom:

Saját maga fedezte fel, mint Ábrahám. Azért hívjuk “első embernek”, mivel az aki eléri a Teremtővel való azonosulást, azt embernek nevezzük, Ádámnak, mely a “hasonló” szóból származik. Ő volt az első “ember” abban az időben, mindenki más még az állati sorban élt.

Kérdés:

Lehetséges, hogy egy újszülött már kabbalistaként jön világra?

Válaszom:

Nem. Mindenkinek ki kell érdemelnie a “szűrőt” (Masachot).

Kérdés:

Lehetséges, hogy egy újszülött egy spirituális szinten létezik?

Válaszom:

Igen, amennyiben az egész társadalom azon a szinten van.

Kérdés:

Lehetséges-e, hogy egy újszülött a Machson (határvonal) feletti szinten születik, mindent megértve?

Válaszom:

Nem, de mindezt igen hamar elérheti gyerekkora alatt, nevelése segítségével, mint ahogy az a Templom lerombolása előtt történt.

Kérdés:

Mit jelent az, hogy lenullázom magam a többiek előtt?

Válaszom:

Ez akkor történik, amikor egy másik ember vágya fontosabb nekünk, mint a sajátunk.

Kérdés:

Szükséges-e, hogy több figyelmet szentelek a csoportnak, mint feleségemnek és gyermekeimnek?

Válaszom:

Csakis belsőleg, legbelül.

KA

15 nov 2008

A Teremtő vár ránk.

Kérdés:

Éveken keresztül úgy éreztem önző vagyok. Aztán megtaláltam a kabbalát, és megértettem, miért éreztem így magam. Most tanulok, terjeszetem a kabbalát, de még üresebbnek érzem magam. De legalább van remény.

Válaszom:

Az üresség érzése a Fény hatására jelentkezik, amely megmutatja nekünk, hogy üresek vagyunk, és, hogy ezt az ürességet csakis a Fény töltheti meg. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, mindezt kívánnunk kell, és ezt a vágyat csakis a környezetünktől kaphatjuk.

Kérdés:

Az utóbbi időben már nem érzem rossz embernek magamat. Természetesen továbbra is önző vagyok, de már nem érzem magam rosszul emiatt. Éppen ellenkezőleg, felemelkedett hangulatban érzem magam, a leckék alatt is jobban koncentrálok, és többet terjesztem a kabbalát, mint előtte. Honnan tudhatom, hogy még mindig a megfelelő úton haladok?

Válaszom:

Amennyiben mindig a csoporttal való közösségre koncentrálunk, amennyiben megértjük, hogy az eggyé válás segítségével magunkra vonhatjuk a korrekció Fényét, akkor felfedezzük a Teremtőt.

Kérdés:

Kérem a Teremtőt, hogy korrigáljon engem, mivel nekem nincs erőm arra, hogy magamat korrigáljam. Ezzel szemben szégyenlem magam ettől a kéréstől, mivel ez azt jelenti, hogy elégedetlen vagyok azzal a helyzettel amiben most vagyok a helyzettel, amit a Teremtő adott nekem, hogy használjam. Hogyan értsem ezt az ellentmondást?

Válaszom:

Minden egyes helyzetben és állapotban a Teremtő csak arra vár, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.

KA

15 nov 2008

68 queries in 0,691 seconds.