Dr. Michael Laitman

korrekció

Jegy utazáshoz a vágyak világába

Kérdés

A Shamati könyv “A legfontosabb dolog az adakozás akarása” című cikkében a következő áll: “A hit ereje elegendő valakinek az adakozás formájában való munkához.” Mi ez a hit?

Válasz

Mi nem tudjuk pontosan mi is az a hit. Ez egy olyan erő, amely nem létezik a mi világunkban. A mi világunkban az összes természet tudományban, a fizikában, kémiában, biológiában, de minden egyéb tudományban az ásványi, növényi, és állati természetek erejét fedezzük fel, hogy azok hogyan működnek, miként vonzzák, vagy taszítják egymást.

A spirituális világban hirtelen olyan erők tárulnak fel a számunkra, melyek ellentétesen működnek ezekkel az erőkkel. Mondjuk, van egy elutasító minőségű természeti erő, amelyet ilyennek érzékelünk ebben a világban, azonban a spiritualitásban éppen ellentétes, a kölcsönös vonzás erői formálják az spirituális objektumok közötti teret, ahogy az mondva van: “a szeretet befed minden bűnt.”

Elkezdtük felfedezni ezt egy bizonyos mértékben a kvantum fizikában. Ha azonos töltésű elemi részecskéket – pld. elektronokat – helyezünk el egyazon térbe, azonnal taszítani kezdik egymást, nem csak azért, mert azonos töltésűek, hanem bizonyos kvantum mechanikai okok – az elemi részecskék belsejében megnyilvánuló antiszimmetria erőinek hatása – miatt is, azaz olyan, mintha egyik részecske sem “akarna” egy térben lenni a többivel.

Tehát akkor mi is az adakozás ereje? Ez egy olyan erő, amely a mi természetünk felett tárul fel, egy olyan formában, ami a mi természetünkkel látszólag ellentétes, ahogy mondva van: “Egy ellentétes világot láttam.” Csak azt jelenthetjük ki, hogy a spirituális világ a szándékokban és nem a cselekedetekben nyilvánul meg. A spirituális világban nincsenek cselekedetek, ez csak a szándékok megnyilvánulásának területe, csak ezeket vehetjük itt számításba, mivel a testeink nem léteznek itt, csak a vágyaink és a szándékaink.

Képzeljük el, hogyan működnek a vágyaink. Milyen rettenetes dolgok történnek a világban emiatt! A másodperc tört részére a világ megszűnne létezni, az emberek elégetnék a vágyaik alapján egymást.

Tehát annak érdekében, hogy ne egy ilyen világba teremtsük bele magunkat, mindannyian egy képzetes világban vagyunk, ahol fizikai cselekedeteket hajthatunk végre,de csak  amilyen mértékben ez megengedett a számunkra.  Amilyen mértékben valaki képes a vágyai alapján másokkal jót cselekedni, felülemelkedik a saját testén, és belép a spirituális birodalomba, ahol valóban a vágyainak és a szándékainak megfelelően cselekszik.

Különben hogy lenne lehetséges eljuttatni az embert annak a valóságnak az érzékeléséhez, amely teljes egészében a vágyai uralma alatt állnak? Végül is, az embernek alapvetően – ameddig nem megy át a korrekció folyamatán – nincs meg az ellenőrzése a vágyai és szándékai felett.

Tehát amilyen mértékben valaki képes a vágyait megfelelő feltételek között uralni, illetve amilyen mértékben képes helyes módon használni a vágyait és a szándékait a spirituális világba való belépéshez, annak megfelelően kap engedélyt  belépni oda. Ezt nevezzük úgy a munkában, hogy “belépés a Király palotájába, a hegy megmászását követően,” és ott elkezdheti az ember korrigálni a világot, annak a mértékében, amennyire képes önmagát ellenőrizni és uralni.

4 november 2o12, A Napi Kabbala Lecke első részéből Shamati #30

KN

07 nov 2012

Megállapodás a Teremtővel

Megállapodás a Teremtővel

Kérdés:

Azt mondod, hogy míg a Zohár könyvét olvassuk hiányzik az egység szándékainkban, mit jelent ez?

Válasz:

Mi a korrekcióval foglalkozunk, a korrekció az az erő, mely által lettünk mi is megteremtve; ezt az erőt hívjuk Reformáló Fénynek. Az az erő, mely létrehozott, összetört és elrontott mindent annak érdekében tette mindezt, hogy ebből a különleges romlottságból, ahol mi találjuk magunkat képesek legyünk megérteni és elérni a teljességet.

Azonban annak érdekében, hogy képesek legyünk a romlottságunkból felemelkedni kérnünk kell ezt az erőt, hogy dolgozzon rajtunk. Ez csak akkor következik be, ha mi először korrigálódni akarunk, ha hiány érzetünk keletkezik. Ezután teljes összhangban működik a mi hiány érzetünk minőségben és mennyiségben.

Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, hogy a javításokat az erő fogja végrehajtani. Azonban ha mi nem tudjuk, hogy milyen korrekciókra van szükség, hogyan tudnánk azt kérni? Ezért kaptunk egy úgynevezett játékot, melyben mi eljátsszuk a kapcsolódást, egységet és egymáshoz közeledést a találkozókon, mintha mi már korrigáltak lennénk, mintha mi akarnánk a korrekciót, mintha kapcsolódnánk egymáshoz … stb.

Ha azt állítjuk a játék során – nem többet annál, – hogy szükség van ránk, ha eleget teszünk legalább néhány kapcsolódásra a korrekció által, a Fény elkezd rajtunk dolgozni és befolyásol minket. Ez egyfajta megállapodás: Én azt teszem “mintha” és te pedig azt, hogy “ez igazi”. Az alsónak szükséges sírnia a Felsőhöz, és válaszul meghozza a korrekciót. Ez a rend szintje minden szinten.

Tehát, ha ez a helyzet, akkor mit tehetünk? Minden imánknak a közöttünk lévő kapcsolódásra kell vonatkoznia, mert ez a széttöredezettség korrekciója. A kapcsolat, amelyet megpróbálok elérni azt jelenti, hogy én tudom, hogy én nem vagyok képes megtenni, és csak van a Felső erő tudja mindezt megtenni.

Így egyrészt, én kapcsolódni akarok, másrészt tudom, hogy nem tudom ezt elérni a felső erő nélkül. Ezután a Fény jön és elkezd dolgozni rajtam. Ez az egész művelet sorrendje.

Ezt azt jelenti, hogy a korrekció folyamatában egy hiány keletkezik, mely előkészíti a Tóra fogadását. A Tóra maga egy módszer a kapcsolódásra, és a Felső Fény az az erő, mely elvezet a kapcsolódáshoz. Nincs semmi más, csak ez.

28 október 2o12, Napi kabbala lecke II. rész

SzL

02 nov 2012

Valahogy nincs kedvem semmihez

Valahogy nincs kedvem semmire

Báál HáSzulám “Mátán Tóra” (a Tóra átadása), 8. pont: “Ez a dolog olyan, mint egy gazdag ember, aki a piacról magához vette a barátját, megetette őt, aranyat és ezüstöt adott neki, és minden vágyott dolgot átadott neki. És minden egyes nap, elöntötte a barátját még több ajándékkal, többel mint az előző nap. Végül, a gazdag ember megkérdezte: Mondd meg nekem, hogy vajon kielégítettem minden kívánságodat?”

És ő így válaszolt: “Nem minden kívánságomat elégítetted ki, mert milyen jó és milyen kellemes lenne, ha mind ezek a vagyonok és értékes dolgok az én saját munkám által jutottak volna el hozzám, ahogy hozzád eljutottak, és én nem kapnék csak egy adományt általad”

A gazdag ember azt mondta neki:” Ebben az esetben, még soha nem született olyan személy, aki képes lenne kielégíteni a kívánságodat”.

Lehetetlen teljesen megszabadulni a szégyen érzetétől valamilyen külső cselekedet által. Az egyetlen módja az, hogy megszerezzünk az adakozás szándékával.

Kérdés: A “Háfétz Heszed” (a Kegyelem) állapota nem semlegesíti a szégyen érzetét? Elvégre mit kell szégyellni, ha én csak adakozni akarok?

Válasz: Tegyük fel, hogy hozol nekem egy ajándékot, és én azt mondom:

– “Tudod, nekem ez egyáltalán nem kell. Én nem szeretem. És miért adtad nekem mert nekem nem kell semmi? Nem akarom az ajándékodat”.

– “De én próbáltam, én kerestem olyan sokáig, hogy tegyek neked valamit, és kifejezzem a szeretetemet …”

– “De nem kell semmi, akkor miért jöttél ide”.
Nos, ez egy helyes állapot vagy nem? Hogyha én egy megszerzés iránti vágyból készültem, akkor milyen állapotba tudok igy viselkedni?

Én vagy vissza utasítom a személyt, én gyűlölöm őt, vagy nincs kapcsolat köztünk, és semmi hajlamom nincsen a korrekció irányába. Ez jelenti, hogy ez nem a “Háfétz Heszed” állapota.

A “Háfétz Heszed” állapota az én vágyamra vonatkózik, és nem a körülöttem levő emberek szeretetének a jelére. Amikor én a “Háfétz Heszed” állapotban vagyok, azaz, én csak adakozni akarok, megkapjam az egész világot. Hozd el nekem az egész világot megvannak nekem a megfelelő edényeim hozzá. Én boldogan kapok mindent szeretettel és végtelen élvezettel, és ugyanakkor “Háfetz Hészéd”- be maradok.

Itt a “Háfétz Heszed” pontosan az edényeimre vonatkozik, és nem a kapcsolat felfedezésére másokkal. Nem kell nekem az ajándékod, vagy én igazán akarom ezt, de én magam fölé emelem és elfogadom nem azért, mert én akarom. Én felemelkedek “Háfétz Heszed” szintjére sőt még többet, megkapom az adakozás edényébe, azért hogy adjak élvezetet cserébe.

Mi mindig a megszerzés vágyban vagyunk, mi vagy élvezünk, vagy szenvedünk. Ezért a “Háfétz Heszed” mint egy élettelen fal. Ez a szint a megszerzés vágyam fölötti korrekció, és nem tiltja meg, hogy megkapjak amit akarok.

Kérdés: De én teljesen a teremtés céljához szentelem magamat …

Válasz: Igen, ebben az állapotban nem kell semmi, és te megkapod az ajándékot, és folytatsz lenni Hasszadim. Az állapot megmarad, és emellett te dolgozol újjabb vágyakkal, és folyamatosan új vágyak vannak hozzá adva.

Ez a spirituális munka változatos, és többrétegű.

2012 október 24, Reggeli lecke, “Mátán Torá” (A Tóra átadása) 5. pont

(BS)

31 okt 2012

Vízcseppek óceánja

Vízcseppek óceánja

A korrekció nem történhet meg egyszerre, az fokozatosan történik, lépésről lépésre, mivel azokról a Resimókról szól, melyek a törés után maradtak meg. A törött edények korrekciójában mindegyiket először is tisztázni kell. Először is a legelső edényt kell tisztázni annak érdekében hogy a következő, nagyobb edény arra épülhessen fel,  aztán a következő, amely még nagyobb és így tovább.

Mindez azért van mert minden összetört, és a törést csak apró részenként lehet korrigálni, mindegyik részt önmagában törése szintjének megfelelően. Az egész spirituális struktúra egyéni edényekből áll össze, melyek olyan sok szállal kötődnek egymáshoz hogy végül egy integrált, analóg rendszert alkotnak.

Mindez olyan mint víz, mely számtalan cseppből áll, ahol mindegyik csepp nemcsak a közvetlenül mellette álló csepphez kötődik, hanem az összes többi csepphez is, és nem csak a közvetlen mellette állón keresztül. Amennyiben mi bejutunk az Acilut világába, közvetlenül kötődünk Mózeshez vagy Rabbi Simonhoz.

Tehát különbség van abban, hogy az edények, hogyan korrigálódnak a törés után. Úgy tűnik, hogy mi bizonyos barátokhoz véletlenszerűen kötődünk, azáltal valamilyen spirituális rendszerhez és valamilyen Fényhez kapcsolódva. De ezáltal mi végtelen számú kapcsolatot aktivizálunk. Ezáltal a korrekció fokozatos mivel ahhoz szükséges tisztázásunk, vizsgálatunk.

2o12 október 5.  Reggeli lecke 3. rész, TESZ.

(HZS)

11 okt 2012

A Kongresszus meglátogatása

 A Kongresszus meglátogatása

Kérdés:

Hogyan kell egy új diákot aki kapcsolódik a csoporthoz, felébreszteni a helyes munkára?

Válasz:

A csoport bevezeti őt bizonyos cselekedetekbe, és megadja neki a lehetőséget. Nem véletlen élünk itt,  egy másik valóságban. Itt, a cselekedetek világában mi létezni tudunk az “állati” szinten, leválva a spiritualitástól, amelyre megépítjük a felsőt. A jelenlegi tulajdonságom fölött én fokozatosan megépítem az “emberi” képét. Én megépítem őt a barátaimmal a kapcsolat által és létrehozzuk a Teremtő erőt köztünk. Mindez belső spirituális cselekvés, amely a jelenlegi felső erő fölöttünk.

Egyelőre mi összekapcsolódunk a korporeális szinten spirituális szándék nélkül, és így építjük meg a környezetet. Nekünk van alapunk amit megszereztünk “ebben a világ”-ban, innen kezdődik a spirituális fejlődés.

Van egy ritka lehetőségünk: egyrészt, helyre kell állítanom magunkat a spirituális világhoz, és másrészt, lehetővé teszi számunkra, hogy létezzünk a spiritualitás nélkül. A valóság az, hogy látok és érzek az öt testi érzékszerveimmel, amely valójában egy értékes ajándék: itt én a spiritualitás küszöbén készen állok a spirituális felemelkedésre, és ezzel egy időben befolyásolni tudom a spiritualitást.

Kérdés:

És mit tehetek, ha én ellentétes vagyok ezzel a szándékkal, és hajlamos vagyok a leválásra?

Válasz:

Természetes. Még a vágy hiánya is elvitt a Kongresszusra, ez még mindig nem a legerősebb zavar.

Például meghívnak egy piknikre, és te szaladsz oda, mivel ott várnak a jó ízek, az előadások, röviden minden ami “felfújja” a vágyadat, ezért első vagy aki szaladsz.

Azonban itt te haladsz a spirituális úton és úgy érzed, hogy ez a Kongresszus a munkahely és erőfeszítést kell tenned. Innen ered az elutasítás: hirtelen lustává válsz, és “valami fontos” jelenik meg vagy egyéb számítások … ez az egész a Reformáló Fény eredménye, amely megvilágít. Ez egy jó dolog, csak használd fel a helyet ahol lehet dolgozni.

Általában amikor jobban haladunk még több ilyen hasonló érzés lesz. Egyelőre látni fogod, hogy egyre kevesebb és kevesebb ember van köztünk. Most azt feltételezzük, hogy a fejlődésünk mértékének megfelelően haladunk és növekedünk. De valójában ez nem így van.

2007-ben voltam a turnén 10 városban Amerikában, és körülbelül 600 ember volt minden előadáson, és 2000 ember New Yorkban. Ma azonban mintegy 50-100 ember jött el.

Miért van ez így? Mert mi fejlődünk,  a nyilvánosság számára .  Az embereket már nem vonzza a “Kabbala” szó. Ők többet értenek meg, és tudják, hogy itt belső munkáról van szó. Hála a Fénynek hogy mi közeledünk, az emberek megvizsgálnak valami újat de nem akarnak jönni az előadásokra, vagy a Kongresszusokra .

Nagyon kevesek maradnak, akik teljesítik a korrekciót. Ilyen vagy más módon a többiek csatlakozni fognak mint “úttörők”, de csak a szenvedés útján. Nagyon kevesen fognak előrehaladni a Fény által, és a többiek a szenvedés által…

2012 oktober 4., Reggeli lecke, Báál HáSzulám írásaiból, 4. rész a Kabbala leckéből.

(BS)

08 okt 2012

Az Új Év csodálatos kezdete

Az Új Év csodálatos kezdete

A törött edények korrekciója lépésről lépésre történik, a Felső Anya (Ima Ilaa), az Acilut világának Bina-ja cselekedeteinek köszönhetően. Egy nagyon bonyolult rendszer működik itt, és az lehetővé teszi, hogy a befolyás előbb utóbb elérje a lelkeket. Azonban mindezen cselekedetek mögött, a Bina Fényébe öltözött Hochma (Bölcsesség) Fénye cselekszik, mely korrigálja az edényeket, a széttöredezett lelkeket.

Amikor mi imádkozunk, kinyúlva, kéréssel fordulva az AB-SzAG Fénye felé, azaz a Bina Fényébe öltözött Hochma Fénye felé, mi dicsőítjük annak gyönyörűségét (“gyönyörűség” arámiul “Shufra”). Ezért van az hogy létezik a Sófár, a különleges kürt megfújásának tradíciója az Új Évi ünnepségek alkalmával.

Ennek megcselekdtével mi áldjuk és elismerjük a Teremtő irányítását, azaz annak az erőnek a felsőbbségét, mely irányít és vezet minket, mely a Bina Fényébe öltözött Hochma Fénye, mely gyönyörűnek van nevezve. A Hochma (Bölcsesség, gyönyörűség) Fénye azon aspirációnkon belül mutatja meg magát, amekkora mértékben mi el akarjuk érni az adakozás tulajdonságát (Bina). Ez van az ember (Adam) kezdetének, születésének tekintve, azaz egy olyan teremtmény mely hasonlóvá (Dome) akar válni a Teremtőhöz.

Ez megmagyarázza miért a Sófár szimbolizálja az Új Évet: az a felső erő uralkodását dicsőíti, ez a kérésünk az AB-SzAg Fénye felé hogy az jöjjön el, korrigáljon minket, töltsön meg minket és emeljen fel minket a korrekció létráján a felső Király felé. Az összes olyan korrekció, melynek megtörténtére várunk az Új Év alkalmával, egyetlen napra gyűlnek össze, mely az “Év Feje”-nak, Ros HaSana-nak van nevezve, mivel potenciálisan ez már magában tartalmazza azt a tendenciát, irányt melyet mi az elkövetkező évben már a gyakorlatba akarunk helyezni.

2o12 szeptember 16., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai

(HZS(

07 okt 2012

Hagyd abba a sejtetést, célozgatást!

Hagyd abba a sejtetést, célozgatást

Nem számít, hogy mi történik az életemben, mindenképpen meg kell, hogy értsem azt, hogy minden a Felső Erőtől származik, amely minden kétséget kizárólag mindent irányít. De egyelőre ez nem tárult fel még előttem, ez eddig rejtettségben maradt, és ezért én szenvedést érzek.

A Teremtő jó és jótevő, de Ő nekem azután jelenik csak meg, miután  átmegy egy szűrőn, és ezáltal az összes jó, valami rosszra, és kellemetlenre változik. Ennek a szűrőnek a vastagságát nevezzük egyszerű rejtettségnek. Ezen túlmenően, a Teremtő is ráhelyez minderre egy szűrőt, és ez által kettős rejtettségbe helyez engem, mely sokkal nehezebb.

Az életemben történt események, mint egy vetítő vászonra vannak vetítve elém, melyekben a kettősrejtettség a Teremtő jóságát átfordítja gonoszra.

Ezért kérem Tőle (a Teremtőtől): “Korrigálj  engem! De nem úgy, hogy megszabaduljak a kellemetlen érzésektől, hanem éppen ellenkezőleg, hogy segítsenek és ébresszenek fel engem. Nélkülük én nem lennék képes, csak valami másra gondolni, a cél helyett. Ezek a kellemetlen érzések irányítanak egyfajta forrás irányába, amely egyelőre még, rossznak tűnik számomra. Ezért kérem a segítséget, hogy ne érezzem többé, hogy Tőled valami rossz származhat.

Nem akarok a “szűrő” mögött maradni, hanem közvetlen kapcsolatban akarok lenni Veled. Nem a kellemes érzések miatt, hanem hogy megismerhesselek Téged. Áldani akarlak Téged. De most még nincs más választásom, ezért átkozlak. A testem sikolt: “Rossz nekem, és én átkozom a gonosz forrását. De Te adtad nekem ezt az érzést, hogy a gonosz is Tőled ered. Te játszol velem utalásokkal, sejtetésekkel, melyeket félig felfedtél és félig elrejtettél. De én, nem akarlak Téged átkozni többé”.

Kérdés:

Hol helyezkedik el ebben a kérdésben a csoport? Tudom ezt kérni a csoport nélkül is?

Válasz:

Próbáld meg! Ha ebbe belekezdesz, akkor össze fogsz zavarodni! Rá fogsz jönni hamar, hogy a helyes kérés csak a csoporton keresztül lehetséges, mert ott védve vagy a hibáktól. A csoporton belül csakugyan a Teremtő felé tudsz fordulni a korrekció irányába, mert nem akadályoznak a jóra való és a rosszra való vágyaid. Végtére is a csoport adja meg neked a tiszta látást, mert a csoport tükrében megláthatod mi az pontosan, amit kérsz, mit is akarsz valójában, és hogy kihez is kell fordulnod ez ügyben. Ez a dolog eszenciája.

2012 Szeptember 2, Reggeli lecke, “A Teremtő arcának rejtettsége és felfedezése”

ford: BS

KA

06 okt 2012

Szív a szöges drót mögött

Kérdés

Hogyan tudom kijavítani a saját valóságom felfogását, ha nem érzem, hogy ez helytelen? Csak higgyem el, hogy ez így van?

Válasz

Meg kell emészteni az elvet: “Nincsen más Rajta kívül”, jó és jóságos, egyetlen valóság, és mindenki egy ember. Ez nem valamilyen filozófia, pszichológia, vagy elvont teória elvágva a valóságtól. Meg kell valósítanunk a gyakorlatban, és mire kötelez, hogy felfogjuk ebben a formában?

A különbség az igazi kép, amit most érzek, azt mutatja, hogy mennyire kerülök közelebb  most a korrekcióhoz. És a probléma nem az, hogy korrigáljam a kancsalságom és összehangoljam a belső és külső képet. A korrekció bennem kell, hogy történjen, mert minden ami külsőnek tűnik, belül  kell, hogy érezzem.

Én átfordítom az egész külsőt belsőre, közelebb hozzám, ahogy írva van: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Mindent, ami kívül létezik én most visszautasítom és gyűlölöm, külsőnek tűnik nekem, mert az egóm távolítsa el. Az egóm helyezi ki ezeket a részeket, amelyek bennem vannak.

Miért tűnik ez kívülinek? – Tedd azt belülre! De nem értesz egyet vele, azért, hogy  az egészet helyezzük belülre, az egódat kell, korrigáljad. De nem vagy készen: hogy, szeress mindenkit, bocsáss meg mindenkinek, láss mindenkit mint a saját magad részét? – De, hogyan találok ebben büszkeséget, és hogyan tudom őket megjavítani?

Nem értjük, hogy miért  vagyunk állandóan összeütközésben, az egész világ ellen.   Állandóan ellenállunk, ennél is okosabb, ügyesebb vagyok… Így stabilizálom a világképemet: én pontosan a közepén vagyok, tövisekkel beborítva, hogy megvédjem magam mindenkitől. És ha sikerül kiegyensúlyozzak mindent, legyek körbevéve, és megvédve mindentől, akkor az én egóm pihenhet egy pillanatra.

Tehát, állandóan védekezek minden irányból. Az eszem állandóan önző terv szerint dolgozik, elrendezi a világot úgy, hogy senki sem érintse az érdekeimet, és ne közeledjenek hozzám túl sokat, de uraljam az egész képet. Egyrészt, nem hagyom, hogy közeledjenek, és másfelől, nem engedem, hogy eltávolodjanak. Nem hagyom, hogy mások közeledjenek, azért, hogy  ne ellenőrizzenek, ne hatoljanak be a szeretet terébe. De másrészt, én nem hagyom őket túl távol, hogy kontrolláljam őket. Így képzeljük el a világ képet, mintha én rajta kívül lennék.

De abban a mértékben ha eltöröm az egóm, akkor látom, hogy ezek a képzeletbeli képek bennem vannak. És kívül nincs semmi. Csak úgy tűnik, hogy a barátaim kívül léteznek, mint fizikai testek – de, a belsősége benned létezik.

Amikor korrigálod magad, te azt fogod érezni, hogy a többi ember nem létezik – és mindez hozzád tartozik, a tiéd.

ford: B S

szerk: Sz I

06 Sze 2012

A felső terv, várakozik a te részvételedre

Kérdés:

Ha  Teremtőnek van terve a mi fejlődésünkkel, akkor minek avatkozzunk belé és probáljunk lehetséges megoldásokat?

Válasz:

Létezik egy terv a természetes fejlődésre, és ez a természet (“Téva”). A természetben létezik egy motor, amely hajtja, és forgatja az egész fejlődést, és mi engedelmeskedünk, és igy megyünk már százezer éven át, és igy fejlődünk. Így  volt amiota az ember létezik a földön.

Ezen alapján, a személynek fokozatosan kell fejlődnie, ameddig, olyan állapothoz ér, hogy bekapcsolja magát a munkába. Az erő, amely a természetben létezik állandóan mükődik, befolyásolja a vágyat és fejleszti őt, a vágyon keresztül, míg ő egyenlő formán kifejleszti a pontot, amely a lelke győkeréből ered.

Egy bizonyos pillantban, a kapás vágyán kivül, kezd bennünk beszélni ez a pont. Megjön az idő, hogy a pont kezdi felfedezni magát és követelni a személytől, hogy valósitsa meg ezt a pontot.

Ennek a pontnak a megvalósitása történik a vágy fölött, és azért a személy érez magába egy szétszakitást, és egy választás előtt áll: vagy követi az egóját, a korporális vágya szerint: kaja, sex, család, pénz, hatalom, tisztelet és tudás irányában. Vagy kifejleszti ezt a spirituális  pontját es kutatja: ki vagyok én, honnan jöttem, hol van a felső erő, minek ez az egész élet, mi az értelme ezeknek?

A szivben találhato pont  elkezdi kérdezni ezeket a kérdéseket és elviszi a személyt a keresztúthoz. Valamilyen formán a személy elérkezik a kabbala tudományához, ez is a terv szerint történik!  Nincsen semmilyen véletlen az életben, minden ami ebben a világban történik, a felső világból származik. Akár mész egy másik irányba vagy nem, megkapod az összes lehetőségeket a megvalositásra, ezt is a teremtés terve határozza meg.

Te nem azért jöttel ide mert te választottad, hanem az erők irányították ezt, amelyek müködtek rajtad, és amelyek megértetik veled, hogy hasznos eljönni neked ide. A te szabadságod innét kezdődik el, ez a hely ahol választhatsz: integrálodjál a kabbala csoportba vagy nem, vagy mélyebben integrálodjál a csoportba, hogyha készen vagy lemondani a te önzőségedről, azért, hogy összevegyüljel a csoportba, vagy nem vagy még készen erre.

A választas két vágy között van: a vágy magad irányában és a vágy tőled kifelé.  És itt van a te igazi  választásod. A vágy a magad iranyában nevezve, mint  AHP, a Parcuf alsó része. A vágy kifelé irányitva, mint Galgalta ve Eynaim van nevezve, a Parcuf felső része. A közepén van egy olyan rész, amit úgy hivnak, hogy Noga Héj, (Klipat Noga), és itt hozod te a döntéseket.

Itt is megjelenik az a kérdés, hogy milyen alapon veszed te a határozatot, és hogy forgatnak téged fentről, azért, hogy határozzál igy és nem másképp.

Ebben a tervben gyökerezve van, hogy mi kell terjesszük a kabbalát az egész világban. E nélkül a világ nem fog elérni a korrekcióhoz, mert az csak a természetes fejlődés terve szerint működik, úgy mint a többi természet fokozatai. Mi kell használjuk helyesen az összes fokozatokat – a többi emberiség, és a kövületi, növényi és élő szinteket. Használnom őket  gondolattal, cselekedettel és iránnyal, azért, hogy magamhoz csatoljam őket, és eggyütt az egész teremtést, felemelve az e világ szintjéről, a felső világ szintjére.

bs

31 máj 2011

Kísérletezzünk!

Kérdés:

A kabbala egy kísérleti tudomány. Kapcsolatba hozható a legutóbbi kongresszus bármilyen kísérlettel?

Válasz:

Mindannyian kabbalisták vagyunk, és a tudósok is, egy olyan értelemben, hogy saját magunkkal kísérletezünk, és tapasztaljuk meg a kabbala alkalmazását, annak következményeit, és a személyiségre gyakorolt korrekcióját.  

Körülbelül 30 évvel ezelőtt olvastam a ma már jól ismert Shamati (Hallottam) című könyvet, és talán ha egy-két százalékot megértettem belőle. Majd minden évben újra elolvastam, és éreztem a hatását magamon, és összehasonlítottam, azt, ami velem történt azzal, ami le volt írva a könyvben, és döbbenetes volt felfedezni, hogy amit a könyv leírt, pontosan az történt velem. Én megtartottam ezt a szokásom, és újra és újra elolvastam a Shamati könyvet az elmúlt 30 évben (1979-ben kaptam), és minden alkalommal felfedeztem, hogy ez a könyv rólam szól.

Még tíz év után is feltárt ez a könyv valami újat magából, mint egy olyan forrás, amely mindent leír rólam. Mindent! Ez azért van, mert aki írta, alulról kezdte, mint minden ember, majd felemelkedett a spiritualitásba, és olyan spirituális szintekről írt, ahová én még nem tudok elérni.  

Ha magasabbra emelkedhetnék, hirtelen felfedezném, hogy ez a könyv többé nem azokról az állapotokról beszél, amelyeken átmegyek. Világossá válik a számomra; tisztán látom, hogy a szerző csak egy különleges szintet ért el, és nem többet.

Láthatjuk ezt, még több kabbalista könyv szerzője esetében is, bár ezzel nem csökkentem a nagyságukat semmilyen módon! Azon a szinten írtak, amelyet elértek, és ez mindegyikünk számára ugyanaz.

Másrést milyen jogon magyarázzuk, írunk hozzá, és írunk mindarról, amit a nagyszerű kabbalisták írtak a múltban? A dolog lényege, hogy mi azt írjuk, ami helyes a mi szintünkön. Ez pontosan így is van, mivel mi kevesek vagyunk még, mindent ezen keresztül írunk le. Ez a mód egyszerűbb azoknak, akik elérkeznek a kabbalához, kapcsolatot találnak az anyagokkal, sokkal egyszerűbben, mint a hatalmas írásokkal a múltból, amiket olyan kabbalisták írtak, akik hatalmas spirituális szinteket értek el.

Azonban végül valóban kísérleteket hajtunk végre önmagunkon, és ez az egész életünkben folytatódni fog, ameddig el nem érjük a végső korrekciót. Ezért a kabbala, ha összehasonlítjuk a többi tudománnyal, nem működik az emberen kívül. Itt valaki nem valami külső dolgot tanulmányoz, sokkal inkább önmagát, önmagán belül. Tehát, kísérletezzünk.  

KN

 

 

09 feb 2011

71 queries in 0,659 seconds.