Dr. Michael Laitman

Tóra

Beszéd a Bölcs-szívűhöz

beszéd a bölcs

A Tóra, “Exodus” 28:3: Szólj minden bölcs-szívűhöz, akiket Én (Teremtő) kitöltöttem a bölcsesség szellemével, és akik Áron öltözékét készítik, hogy ezáltal, megszenteljék őt, és szolgáljanak Engem. (mint Kohen).

“Szólj minden bölcs szívűhöz”, azt jelenti, hogy az embernek ki kell választania a vágyai közül azokat, melyek egyfelől a legnagyobb egoista energiával rendelkeznek, melyek megfelelnek a Hochma fényének és másfelől azokat a vágyakat, melyek már ki voltak töltve bölcsességgel, azaz korrigáltak.  Össze kell gyűjteni őket belül, és egyetlen hatalmas kiterjedésű belső vággyá kell alakítani, amely már korrigált és Fénnyel teli. Amikor mindezeket összegyűjti, az ember akkor ezek lesznek ” a ruhák , amelyek megszentelik őt (Áront), hogy ez által szolgáljanak Engem  [mint a Kohen]”.

Ez az, ahogy a spirituális kép megformálódik, belsőleg egoista, sok elválasztott egoista szinttel, melyek különböző „ruházatoknak” feleltethetőek meg.  Ezért ezeknek a belső ruházatoknak a nevei, mint egy szimbolikusan megfeleltethetőek, a mi világunkban a külső ruházatok neveivel.

A Tóra elmagyarázza nekünk, miből kell elkészíteni a ruhákat: arany fonalból, gyapjúból, skarlátvörös szőttesből, stb.  Mindez arról szól, hogy melyik külső vágy működik az adakozás érdekében, és hogy melyik tartalmazza azt a mértékű  egót amelyik szükséges a vágy korrekciójához.

2013.08.19, A Kab.Tv adásából, “Az Örök Könyv titkai”

ford: BS

forrás: Speak To The Wise-Hearted

Posted on January 26th, 2014 at 9:03 am

תפנה ללבבות חכמים

פורסם: 23.01.14, 14:06

22 feb 2014

A tanács, amelyben el van rejtve a Fény

Báál Hászulám cikkéből: “Egyetlen parancsolat” “Nincs a Teremtő munkája és a mitzva (parancsolat) betartása a mások nevében, amely azt jelenti, hogy kielégítést adni a Teremtőnek”. 

A Teremtő munkája jelenti a tiszta adakozást, és a parancsolatok betartása, a saját magam korrekciója az adakozásra. A reformáló fény által, ez az un: Tóra.

Én az adakozásért, kell, hogy létezzek, és nem a magam számára. Szóval szükségem van a felső erőre, amely által elvégezhetem a cselekedeteket, de nem az én egoista üzemanyagom, és az egóm számára. Szükségem van egy felsőbb erőre, amely lehetővé teszi, hogy semmi ok nélkül adjak, az én természetem igazolási szempontjából, logikusan. Akkor képes vagyok adakozni, hogy elégedettséget okozzak neki.

A “Neki” az valami kívülálló tőlem, és nem számít, hogy ez az ember, az emberiség, vagy a Teremtő. Nem érdekel, ki éppen: ha valami, ami kimegy a “test”ből, akkor az egyszerűen eltűnt, elveszett nincs többé. Én így érzem ezt. Ez úgy érezhető, hogy elégedettséget adok Neki, olyan ez, mint eldobni, elveszíteni valamit örökre.

De a bölcsek azt mondják, hogy a Tórával és Mitzvot-tal való foglalkozás a Lo Lisma (nem az Ő nevében) is, mert a Lo Lismá után következik a Lisma.

Ez azt jelenti, még ha nem is vagyok képes adakozni most is, meg kell, hogy tegyem az én erőm mértéke szerint, tegyek, amit tudok a csoporton belül, a tanulásban, mindenben, ami lehetséges. Amikor több helyzeten megyek keresztül, akkor érek el, az adakozáshoz. Miért? – Azért, mert a helyzetek amelyeket a bölcsek ajánlanak nekem a nem megfelelő szándékommal vonzzák rám a Reformáló Fényt.

Hogyan történhetett ez? Hogyan lehet, hogy a bölcsek tanácsa által, magamra vonzom a Reformáló Fényt? Valójában én csak olvastam a könyvben és hallottam a tanáromtól, hogy így és úgy kell tenni. Milyen formán kapok én ebből spirituális erőt, amely megváltoztat engem? Pontosan, hogyan működik ez a mechanizmus?

A helyzet az, azáltal, hogy én követem, amit a bölcsek diktálnak nekem, hozzájuk kapcsolódok, és akkor kapok tőlük kitöltést. Csakhogy úgy én érzem ezt, mint , “Körbevevő Fény”, mert még nem bírom ki az én edényeimben. Tulajdonképpen a fény kitölt engem, bennem van, de még mindig nem tudom feldolgozni, az én letisztázott edényeimben, nem tudok valóban dolgozni vele. De mégis Ő már korrigál, és megformál engem.

Pontosan ilyen módon a tanáraim tanácsainak betartása által, rajtuk keresztül kapcsolódok a Malchut Eyn Szof-hoz.

2013.09.22; Baal HáSzulám cikkéből; “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: Sz I

07 okt 2013

Hogyan járult hozzá Baal HáSzulám a spirituális rendszerhez

“A korai Bölcseink egy magán utat választottak maguknak, én pedig egy általános utat, mert az én nézetem szerint sokkal megfelelőbb az Isteni anyagot beöltöztetni egy végtelen betű kombinációjába, amelyek nem változnak meg soha. Azt akarom mondani, hogy a fizikai siker által, nem fognak megváltozni semmilyen helyen és semmilyen időben. Ezért az én szavaim korlátozottak.

A fent említett ok miatt, én teljes egészében általánosan fejezem ki a spiritualitásnak az anyagát, mégis én azt választottam, hogy elmagyarázzam a spiritualitás kombinációját, minden egyes részletig, amelyeknek nincs más forrása, mint a kollektív forrás, azaz, a tisztasága a Kabbalának. Ilyen módon tisztázom a spiritualitás részleteket, anélkül hogy beöltöztetném a korporeális kombinációba, sokkal jobb fejlődést lehet megszerezni. És ez a tudás van nevezve “az igazság bölcsessége”-nek.”

A személy aki halad előre az igazság útján, miután  sok változáson és felfedezéseken  ment át az út során, elkezdi megismerni és megérteni, hogy milyen változásokat okozott benne Baál HáSzulám. Úgy tűnik nekünk, hogy ő csak  új szövegeket írt, de valójában változásokról van szó magában a rendszerben.

Általában, minden kabbalista változásokat tett a rendszerben az ő korrekciója által, a kiegészítése által. Ez azt jelenti, hogy “tisztázza ” a rendszert általánosan és egyénileg,  ilyen vagy vagy olyan formában. A lényeg nem az, hogy leírja a spirituális világot bizonyos szavakkal, ebben vagy más a stílusban. Nem, Baál HáSzulám elrendezte a rendszert és hozzátett olyan összetevőket, hogy a  személy, amely halad a rendszerben képes legyen felhasználni és folyamatosan támogatást kapjon, segítséget, felgyorsítást és így haladjon tovább.

Ezzel együtt vizsgálatok lesznek egyéni módon és általános módon is, kiemelkedőbb és világosabb formákat kapnak, szükségesek a gyorsabb haladásra a teremtés célja felé, összehasonlítva a ritmussal, amelyet a rendszer korábban nyújtott, mielőtt a Baál HáSzulám hozzáadta a saját  erőfeszítéseit, a nehéz munkáját és a változásait.

Minden kabbalista hozzáadott valamit, mindegyik változtatott a rendszerben, és ez nem áll kapcsolatban az írott könyvekkel. A “Bevezetés a Tíz Szfira a tanulmányába”, Baál HáSzulám írt a Talmud Bölcseiről, akik olyan  korrekciót végeztek a rendszerben, hogy a bűnhödés helyett, mi előre tudjunk haladni a tanulás erőfeszítése által. Baál HáSzulám is ilyen korrekciót végzett a rendszerben, amely által a tanulás helyeben, jobban és jobban részt tudjunk venni a köztünk való cselekedetekben: a terjesztésben és az egységben.

A Reformáló Fénynek jobb hatása van a cselekedetekben, amely az úgynevezett “Tóra tanulmánya”. A “Tóra tanulmánya” jelenti: az adakozási cselekedeteknek a tanulását, tanuljuk meg teljesíteni oly módon, hogy a Reformáló Fény, a Hochma Fénye beöltözhessen a Hasszadim Fényébe, és ők  lesznek az élet “betűi”. Így írja az ember a Tóra könyvet a szíve táblájára és így halad előre az úton.

Mi tanulunk  az ” Élet könyve”-ből,  átéljük, letisztázunk minden betűt az állapotok formájában, amelyek áthaladnak az “edény”-einken. És Baál HáSzulám mindent elrendezett olyan módon, hogy mi keresztül tudjunk menni az állapotok útján és az egyéni cselekedeteinken, és ebből ismerjük meg az általános rendszert. Úgy mintha néznénk a “képernyő”-n (Maszach) egy nagy képet, ezzel együtt a “képernyő” sarkában van egy kis kép, amelyben látható egy rész a képből. Hasonlóképpen, ahogy a sebész látja a betegnek az általános adatait az állapota szerint, és ezzel egy időben látja egy kis “képernyőn” a speciális helyet, amelyet műti.

Ily módon, az előrehaladásunk által egyéni módon, mi megkapjuk a benyomást az általános rendszertől.

2013.09.29, Baál HáSzulám cikkje, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: Sz I

05 okt 2013

Belépni egy Új világba a tű fokán keresztül

Belépni egy Új világba a tű fokán keresztül

“Az igazság az, hogy az út egy nagyon vékony vonal, amin járhatunk addig, amíg a Királyi palotához érünk. Aki elindul, halad ezen a vonalon, teljes egészében arra kell, hogy vigyázzon, hogy ne térjen le jobbra vagy balra a vonalról, még egy hajszálnyit sem. De kezdetben az eltérés akár egy hajszálnyi is a teljes egyenestől, az már kidob a Királyi palotától, mert nem lép a valódi úton”.

Sosem értem, hogyan lehet megtartani a helyes és egyenes irányt, ha már előtte, hibáztam. Ezért, ez egy nagyon komoly figyelmeztetés. Honnan tudhatom, hogy korábban nem hibáztam? Lehetséges, hogy most megtaláltam helyet, ami után hibáztam, én helyesen tudok választani? Ha már a helytelen helyen állok, akkor hogyan tudom megtalálni a helyes irányt azért, hogy tovább haladjak?

Ez nagyon nem világos és ijesztő állapot. Valamikor, az évek során nagyon sokat kerültem erre az útra úgy mint, mindannyian, sokszor összezavarodtam és belegabalyodtam, akkor hogyan találom meg a helyes irányt? És akkor is, ha megkapom, akkor ez korrigálja az előző romlottságomat?

Ezek a kérdések, rendkívül nem biztonságos helyzetek. Hogyan tudok haladni, ha nem tudom, hogy eddig helyesen mentem, hányszor tévedtem az úton különböző irányokban?

“Tehát, azok, akik elindulnak az egyenes vonalon felkészítve magukat a Teremtővel való munkára, azoknak mindig meg kell, hogy vizsgálják önmagukat, hogy, hogyan sóvárognak a három szintre helyesen, (Izrael, a Tóra és a Teremtő, ez Egy), ez a három szint egyforma. Mert a cselekedetek végén el kell, hogy érje azt, hogy ez a három dolog egyenlő, ahogy a cselekedetek elején is volt, és be kell vésnie magába ezt a megkülönböztetését, a másodikat és a harmadikat, amely nem engedi, hogy eltérjen az igazság útjáról.

Ha nem tudom a Felső útjait, a Felső erőhöz vezető utakat, és nem tudom betartani a Felső parancsolatoknak az erejét, amelyben a Tóra el van rejtve, akkor, hogyan szolgálhatnám az Urat? Csak -e három pont mellett tarthatom meg annak a garanciáját, hogy a középső úton tudjak haladni.

Írva van: “Nyiss fel engem Uram a bűnbocsánatra, hogy lapuljak át a tű nyílásán, amely kinyitja a kapukat felém, és, hogy betudjak, lépni. Ez azt jelenti, hogy ez a tű foknyi pont, amelyen keresztül be lehet, lépni a Teremtő világába, és kilépni a saját világomból. Ezzel a tűvel lehet megvarrni azt a munkát, ami előreviszi az embert”.

A tű fokának a megnyitása, ez az Izrael egyik aggodalma, hogy Izrael a Tóra, és a Teremtő, egy pont. Állandóan aggódnunk kell, hogy erre a pontra koncentráljunk, annak érdekében, hogy elérjük mindannyian a 613 parancsolatot, vágyakat, amely különböző ellenmondásokat ébreszt fel bennünk, és feltételeket, a Fénnyel, Izraellel, és a Teremtővel kapcsolatban. Mindezt össze kell, hogy kapcsoljuk egy teljes egésszé, egységgé.

Ha eltudunk, jutni egy ilyen unióig, ez azt jeleni, hogy összegyűjtöttünk mindent egy pontba, amely a tű foka. És ha képesek vagyunk koncentrálni magunkat egy pontra, mint egy optikai eszköz, akkor biztosan kitárul a nyílás, amely egy új világhoz vezet.

2013.07.24, Báál HáSzulám 17-es Levele

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

A lelki fejlődés feltétele

A lelki fejlődés feltétele

Kérdés:

Mi a különbség a Tóra, amely együttesen mindannyiunk összefogására utal és a Teremtő között, amely az általános kapcsolatra utal? Ez a két fogalom azonosnak tűnik számomra.

Válasz:

Az egyik levelében Báál HáSzulám elmagyarázza, hogy nekünk “Izrael, a Tóra és a Teremtő” szabályai szerint kell előre haladunk.

Sőt, minden állapotban, az elsőnek meg kell, hogy egyezzen a másodikkal és a harmadikkal. Csak ilyen feltételek mellett képes a személy helyesen haladni.

1 = 2 = 3, ez a feltétele a spirituális haladásnak.

A lelki fejlődés feltétele

Az első a ciklus “Izrael”, Yasar-El, (egyenesen a Teremtőhöz), ez minden barátom, akik a Teremtő felé sóvárognak.

A másodimk ciklus, ez már a csoport, a közös munka.

Harmadik ciklus, a Teremtő felfedezése, az Unió.

2013.07.21, A napi kabbala leckéjéből, “Az értelem feletti hit”

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

Becsületesek az igazak útja

Becsületesek az igazak útja

Rábásh írásaiból,”A Tóra az egyetlen Szent név”: “Ennélfogva, amikor a gonosz hajlam idegen gondolatokkal jön, akkor pontosan ez az idő amikor ezeket a gondolatokat az “értelem fölé” emeljük.

A személy képes mindent megtenni amire a lelke vágyakozik. Nem szabad azt mondanunk, hogy most egy taszítást kaptunk a munkától, hanem azt kellene mondanunk, hogy a Mennyektől vágyakat és gondolatokat kaptunk, hogy meglegyen a helyünk, hogy azokat a Szentségbe vigyük. Ebből az következik, hogy közelebb lettünk hozva felülről, mivel munkát kaptunk amivel dolgozhatunk.

És erről az lett mondta: “Hogy az Úr útjai egyenesek, az igazak azon haladnak és a gonoszok elbuknak rajta.” Vagyis, ha személy kiérdemli ezeket, akkor ő emelkedést kap általuk. Amennyiben nem, akkor ezáltal zuhanást kap a spiritualitásban.”

Ebből az következik, hogy nincsen olyan pillanatunk az életünkben, ahol a Fény ne jelenne meg számunkra, hogy újabb Aviutot jelenítene meg mindenfajta módokon. Ő behív bennünk mindenféle érzéseket és gondolatokat, melyek értelemben és a szívben ébrednek, és nekünk válaszolnunk kell rá.

Ez a hozzáadott vágy leeséseket okozhat a hangulatban, vagy egoista felemelkedéseket. Hozhat gondolatokat amelyek közelebb állnak a spiritualitáshoz, vagy távolabb, vagy környezeti kritikát, mindent ami az út ellenében van. Mindez az új “Reshimók” feltárulása következtében történik. Ha a személy a helyes környezetben van, hozzátapad a tanárhoz, a könyvekhez, a csoporthoz, minden olyan eszközhöz amely stabilizálja az útját, így nem felejtkezik meg erről. És akkor a személy nem veszíti el a lehetőséget a reagálásra, amely megadatott neki minden pillanatban.

A reakció maga lehet jó és sikeres, vagy nem, de ez nem számít. A legfontosabb dolog az, hogy alkalmazza a jelen pillanatra a “Reshimót”, és aztán folytassa tovább.

De ha a személy nem tapad a tanárhoz, a csoporthoz, akkor nincs esélye, hogy használja ezt a pillanatot, így az élete cél nélkül folytatódik. Úgy tűnik számára hogy ő halad előre, de valójában csak bölcsességet halmoz fel. Azaz, ő nem halad az új “Reshimó” megvalósításában, hanem csak fejleszti az egoista elméjét.

Nagyon óvatosnak kell lennünk, mivel a személy nem tud különbséget tenni, nem érzékeli pontosan a határt, hogy az új “Reshimó” végrehajtásában halad-e előre vagy az egoista elméjét fejleszti.

Tehát mondva van, hogy “az Úr útjai egyenesek”. Ha a személy helyesen viszonyul, akkor az “igaz” útját követi. Ha nem, akkor elhagyja az utat. A legfontosabb az, hogy állandóan megvizsgáljuk, hogy minden pillanatban képesek vagyunk-e megvalósítani a célt, azaz a helyes adakozás elérését az “értelem felett”.

2013.02.28, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

05 Már 2013

Fogadjunk el mindenkit, aki erőfeszítéseket tesz tesz ezen az úton

Baal HaSulam, “A Tíz Szfíra Tanulmányának bevezetője” 102. pont: Ezért írva van, hogy, akik a Tórát Lo Lishma állapotában tanulmányozzák, a Tóra az ő számukra a halál italává válik. Nem csak hogy nem emelkednek túl a Teremtő arcának elrejtésén, mivel nem igazították az értelmüket a munkához, és az eléréséhez, a Tóra, amelyet magukba gyűjtöttek, nagymértékben növeli a Teremtő elrejtettségét. Végezetül ezek az emberek az elrejtésen belüli elrejtés állapotába – azaz a kettős elrejtés állapotába – zuhannak, amely halálnak tekinthető, azaz totális leválasztottságnak a saját gyökerükről. 

Ez az ami történik, ha valaki nem nem tesz erőfeszítéseket a környezeten, a tanuláson és minden egyéb eszközön keresztül, amivel csak rendelkeznek a Teremtő feltárulásáért, amely nem jelent egyebet, mint az adakozás és a szeretet minőségének a felfedezését az emberen belül, annak érdekében, hogy a teremtett  lények szeretetétől eljusson valaki ahhoz, hogy a Teremtőt kezdje el szeretni. Erre kell fókuszálnia, hogy a tanulása eredményeképpen feltáruljon az adakozás mások felé, lényegtelenül attól, hogy kezdetekben ez mennyire mesterségesnek és értelmetlennek  tűnhet, és mennyire ellentétes a saját természetével.

Kezdetekben az ember elutasítja azt, hogy meghallja ezt, és hogy egyetértsen ezzel. Azonban ha időről időre visszatér, az összes akadály ellenére, és minden, a természet, a Teremtő által előírt és meghatározott szükséges dolgot végrehajt, amelyek a válság következményei, és minden más feltételt, ami feltárul a számára, fokozatosan elfogad, azzal egyetemben, hogy a tanulás célja, az Ön lenullázás elérése.

Ez egy nagyon különleges művelet, nem az a fajta, amit elképzelünk az út elején. De annak a mértékében, ahogy a változások megjelennek bennünk az út során,  új definíciókat fogunk felfedezni minden alkalommal, mint például a megszorítás, a többiek, a kapcsolat, kölcsönös garancia, a Teremtő, az adakozás és a szeretet minősége, stb. fogalmak jelentése.  Elkezdjük megérteni, hogy mit jelent a “halál itala,” és miért a Tóra hozza el ezt a mi természetünkkel ellentétes minőségű jelenséget. Így fokozatosan tisztává válik a helyes út, és irányultság.

Az ember gyakran találja magát olyan helyzetben, amelyben nem is látja a saját gonoszságát. Azonban “amit valakinek az értelme nem tesz meg, az idő megteszi.” Az egyetlen kivezető út, ha felvesszük a terhet, mint az ökör, vagy a szamár, és napról napra elmegyünk tanulni, ahogy az mondva van: “Tégy bármit, de menj!” Az ember nem érti pontosan mi történik, az egó felülről lett megadva az embernek, és minden feltétel megtalálható benne, azaz mindent a Felső Erő rendezett el ilyen módon.

Az ember erőfeszítéseket tesz, cselekszik, de eddig nem nagyon értette, mi történik. A legfontosabb dolog, hogy ne hagyja abba, hanem legalább a legegyszerűbb cselekedeteket hajtsa végre mechanikusan. Ha képes valahogy tovább lépni ezen az úton,  és aztán annak is örülni kell, hogy az ember legalább ezt képes irányítani.

Tehát mindenkit értékelnünk kell, aki erőfeszítéseket tesz a napjai során, részt vesz a közös munkában, amennyire csak képes, és amennyire csak hagyják ezt neki felülről. Lényeges feltétel, hogy eljutott erre a helyre, ehhez az állapothoz. Ezek után már a letisztázás feladata van hátra, mikor, miért, mit fog mindebből megérteni, miért kell ebben részt vennie, és hogy mi az elvárt végeredmény mindezek után?

Tanulnom kell Rabbi Simon és a tanítványainak a példájából, mivel mi is össze akarunk kapcsolódni és olyanná akarunk válni, mint ők. Ők gyűlöletet és szeretetet éreztek egymás iránt, és nekünk is el kell érnünk ezt a két ellenmondásos megkülönböztetést.

2012.12.24, A Napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

KN

28 dec 2012

“Jöjj és Lásd” az új önmagad

“Jöjj és Lásd” az új önmagad

Kérdés:

Mit jelent azt, hogy “a Tóra hatást gyakorol magadra, jutalmad a Teremtő arcának felfedése?”

Válasz:

A Tóra a gonosz hajlam korrekciójának módszere, ahogy az mondva van: “Megteremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát hozzá, mint egy fűszert,” vagyis megteremtettem a Tórát, mint egy eszközt, a gonosz hajlam kijavításához. Annak érdekében tanulok, hogy levonzzam a Fényt, ami a felsőbb szinteken van rejtve, a Fényt, ami reformál, ami a Tórában van. Végtére is, remélem, hogy a Fény megváltoztat engem és egy új elmét és egy új szívet ad számomra, így mindenem új lesz annyira, hogy én már nem ismerek önmagamra.

Azonban a legfontosabb dolog az, hogy az új “én” állapotban a Teremtő fel lesz fedve számomra. Ez azt jelenti, hogy a szeretet és adakozás ereje fog irányítani engem. Így annak érdekében, hogy megvalósítsam ezt, “használnom kell magamon a Tórát”. Nem azért, hogy valamiféle absztrakt tudást szerezzek meg, hanem azért, mert ahhoz az anyaghoz akarok csatlakozni, amit tanulok. A tudás által érjük el a kapcsolatot.

Az adakozás és szeretet ereje magamban nyilvánul meg, ami a Teremtő tulajdonságát jelenti, amin keresztül megismerem Őt, ahogy mondva van: “a cselekedeteidből ismerünk meg téged.” Mi nem ismerjük az Ő valódi lényegét, mint ahogy nem ismerjük az elektromosság lényegét sem, a saját lényegünket, vagy a levegő lényegét. Csak a saját benyomásainkat ismerjük ezekről a jelenségekről, amiket úgy hívunk, hogy “elektromosság”, “levegő”, “körülöttünk lévő világ”.

Szóval a Felsőbb erőt nevezzük Teremtőnek (Boréh), ami azt jelenti, hogy “jöjj és láss”, egy bizonyos tulajdonság, ami bennem nyilvánul meg… Amíg én “jöttem és láttam” ezt, úgy hívom ezt a formát, hogy a vágyak megnyilvánulása a Teremtő élvezetére. A célom az volt, hogy Őt elégedetté tegyem ezzel a kinyilatkozással.

A “Tóra használata” azaz az erőben történő minden cselekedet, amikor is teljesíted a kabbalisták tanácsát: tanulni és dolgozni a csoportban. A cselekedet csupán a csoport összegyűjtése és azon belül a tanulás megszervezése. Minden más a szándékban létezik. Mindez van “Tóra gyakorlásának” van nevezve, szabályok alapján: “Ne tedd azt a barátoddal, amit magaddal sem tennél ”és “Szeresd barátodat, mint saját magadat”, minden a Teremtő szeretetének elérése érdekében.

Ezek az elvek nem csak a Tóra tanulását határozzák meg, hanem az egész teremtés irányítását, azt ahogy az halad előre, minden Felsőbb világot és a mi világunkat is, abban mindent: az emberiséget, kövületeket, növényeket és az állati környezetet. Ez nem csak a Tóra, amit tanulunk, hanem egy tendencia, ahogyan ez a teremtés egészé fejlődik.

2012.12.19, Napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

SzL

25 dec 2012

Nem hiszem, hogy valaki keményen dolgozott, és nem talált

Nem hiszem ha valaki  keményen dolgozott, és nem talált

Báál HáSzulám, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányához”, 98. pont:
“Most már láthatjuk, hogy a kérdések, amit az interpretálok kérdeztek a szeretet parancsáról, ahogy mondva, hogy ez a parancsolat nincs a mi kezünkben, mert ez a szeretet nem jelenhet meg kényszerítve és a kötelezettségen keresztül – ez többé nem kérdés, ez azért van, mert az teljesen a kezünkben van. Minden személy képes kemény munkát végezni a Tórában, amíg megtalálja az Úr irányításának nyílt megjelenését, mint a bölcseink mondták: “Én keményen dolgoztam és találtam, ezt higgyük el.” és amikor eléri a nyílt felfedést, már a szeretetét kiterjed számára a természetes csatornákon keresztül.

Aki nem hisz abban, hogy elérheti ezt az erőfeszítésén keresztül, bármilyen oknál fogva, az szükségszerűen nem hiszi el bölcsek szavait, hanem úgy képzeli, hogy a munka nem elégséges minden személy számára, amely ellentétes azzal ahogy írva van: “Én keményen dolgoztam, de nem találtam, ezt ne higgyük el”. És ez ellenében van a Szentírásnak, amely azt mondja, “akik keresnek azok megtalálnak”. Pontosan azok akik keresnek, akár legyen kicsi vagy nagyobb, de ha keresnek akkor találhatnak”.

Ez erőfeszítés, az az “edény”. Ez nem feltétel, mint a mi világunkban, ha nincs pénzem, akkor elmegyek a bankba és kölcsönt veszek vagy lophatok. A spirituális eléréséhez nincs más választásunk, ez a pénz az enyém kell legyen! A “kiszufa” az enyém, a megszerzési vágyamban, a “szűrő” (Maszach). Ez az az enyém kell legyen, különben nem tudom érezni a töltést.

A “kölcsön” a Teremtőtől a hitel és, ahogy mondva: “A bolt nyitva van, és a kéz ír”. De ha kölcsönt veszek, akkor én csak azokat a dolgokat kaphatom meg, ami az én fejlődésemhez szükséges. A fölfedés szükségére nekem meg kell legyen a saját “edény” – em.

2012.12.20, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányához”

BS

23 dec 2012

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Báál Hászulám: “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába” c. művében azt írja: “A gonosz az életében halottnak van nevezve. Ez azért van így, mert a halál jobb, mint az élet; vagyis a fájdalom és kínlódás elviseléséhez sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség, mint az örömteli érzések átéléséhez”.

Ha mi nem törekszünk az élet forrása felé, az életünk egy meneküléssé válik, menekülés a szenvedés elől. Az összes gondolatunk csak arról fog szólni, hogyan kerüljük el a gonoszt és kellemetlenségeket. Ezért a jót ne úgy képzeld el, mint, ami kitölt minket, hanem úgy, mint ami a rossz pillanatok között található meg (két rossz pillanat között).

Ennek eredményeképpen, minden örömérzetünk csupán egy röpke pillanatig tart, és ezért nevezzük ez “halottnak”, még ha mi élünk akkor is, egész addig, míg nem vagyunk képesek fogadni egyfajta telítődést az élet igaz forrása felől, amiből minden valóság és az egész teremtés származik.

Természetesen, mindenkinek meg van a saját maga élete, és láthatja, hogy mennyi fájdalmat és szenvedést érez, mennyit szenvedett már és milyen erőfeszítéseket tett már azért a néhány örömteli pillanatért, ami boldoggá tette. és örömet adott neki, ezután képes ő csak igazán felfedezni, hogy mi is az igazi élet. Ez az egész jelenlegi életünk csupán egy előszoba a spirituális életben. Ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket úgy, ahogy az van, akkor úgy látjuk, hogy lényegében semmi értelme sincsen.

Nos, amikor a Tóra és Mitzvot (parancsolatok) által megjutalmaznak, akkor megkapjuk az igaz boldogságot és örömteli életet azok által, így írnak róla: “Érezd és lásd a Teremtő jóságát.” Ez az, amit azok éreznek, akik elértek már arra a szintre. Azután képesek leszünk már mi is választani a jó és rossz között. Miután megkaptuk a Tórát, a módszert, a spirituális elveket, elkezdünk dolgozni a két vonal segítségével.

Ez az, amit az írások jelentenek: “és te választhatod az életet, így te és a leszármazottaid élhetnek.” Valójában ez egy ismétlés: “és te választhatod az életet, így te élhetsz.” De ez a Tóra és Mitzvot megtartása általi életre utal. Egy igazi életre. “De az élet a Tóra és Mitzvot nélkül nehezebb, mint a halál.”

Íly módon észlel az egyén a különbséget az élet és halál között: az élet jelentése: spirituális előrehaladás, a halál pedig: a haladás hiánya. Az egyén fokozatosan megérti, hogy az előrehaladás jelentése: egyre közelebb a szeretethez, az adakozáshoz, saját magunk megsemmisítéséhez, és a személy egója fölé emelkedés megvalósításához. Csakis ez nevezhető “életnek”, semmiféle egoista vágyat nem sorolhatunk ide.

11.12.2o12, Reggeli lecke a “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

SzL

20 dec 2012

67 queries in 0,583 seconds.