Tóra

Tömény Fény a legnagyobb adagban

Szerző: nandor | Kategória: A közvetlen fény négy fázia, Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, Fény, Tóra

Tömény Fény a legnagyobb adagban

A történelem során sokaknak sikerült elérni a spirituális kinyilatkoztatást azáltal, hogy a Tóra külső részeit a Mishnah-t, a Talmudot tanulmányozták, és nem a Kabbalát; így ők a bölcsesség megjelenítésére egy másik nyelvezetet használtak. Az egész Tóra az emberi lény korrekciójáról beszél, és ezért adatott meg nekünk a Tóra.

A Tóra szövegei leírják azokat az állapotokat, amelyeken keresztülmegy az, aki a Teremtő felé halad, és eléri az összetapadást Vele, és tulajdonságaiban is Őhozzá hasonló lesz. Az egyetlen probléma, a nyelvezet megjelenítésének módja. Ennek az anyagnak a megjelenítési módjai nem ugyanúgy viszonyulnak a Reformáló Fényhez; mindegyik a Fény, különböző intenzitását birtokolja. A Fény a legerőteljesebb a Kabbala bölcsességében.
Négy réteget képviselnek, négy szűrőt, amelyek kiszűrik (visszatartják) a Fényt fentről lefelé. A Kabbala nyelvezete maga a tiszta Fény. A Kabbala nem korlátozza a Fényt semmilyen módon, az útjába sem tesz szűrőket; a Kabbala nem gyengíti a Fényt. Ezért, ha valaki tanulmányozza és kijelöli a spirituális elképzelést, amely megfelel a lelkének, akkor ő az erőteljes Fényt választja, ami korrigálja őt, és közelebb viszi őt a célhoz.

Ha valaki a Tórát bármelyik másik nyelvezeten keresztül tanulmányozza, akkor ugyanazok az elképzelések, és ugyanaz a Fény, más és más szűrőkön megy keresztül, és ereszkedik le az emberhez egy szélsőségesen elgyengült formában. Ennek eredményeként a Fény “mennyisége” nem elég ahhoz, hogy korrigálja az egyént.

A Tóra négy nyelvezete: Pshat (egyszerű magyarázat), Remez (utalás), Drush (allegória) és Sod (titok) megfeleltethető az Atzilut, a Beria, a Yetzira, és az Assiya világainak.

Ha valaki a Kabbala Bölcsességét tanulmányozza, ami az Atzilut világának tanítása (Tóra), akkor a Reformáló Fény közvetlenül száll alá hozzá. Ha valaki bármilyen másik úton tanul, akkor a választott módszertől függően, kevesebb Fényt kap.

Így magyarázza el a Kabbala a négy szintre osztást: Pshat-Remez-Drush-Sod, miközben az általános vélemény éppen ezzel ellentétes, azaz hogy a Pshat (egyszerű magyarázat), szó szerinti értelmezést jelent, és a Sod (titok) spirituális elérést.

2012 November 20, Napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

ford: FG

lekt: KN

forrás: Undiluted Light At The Highest Dose

Tovább >0

03 dec 2012

Száműzetés és “Lo Lisma

Szerző: nandor | Kategória: Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, Fény, Lo Lishma (nem az Ő nevében), Tóra

Kérdés:

Mi a különbség a száműzetés és a “Lo lisma” (nem az Ő nevében) állapota között?

Válasz:

Az ember érzi a száműzetést miután ő már egy magas szinten van, és így ő megértheti, hogy most lezuhant a száműzetésbe. Száműzetés működik, miután az ember érez valamit, ez a kapcsolat a Teremtővel. Most úgy érzi, hogy leszakadt Tőle, legalább valamilyen mértékben.

Az apák szintjén: Ábrahám, Izsák, Jákob, amelyről beszél a Tóra, ezek a szintek a megértés, érzékelés szintjei, a Teremtő tulajdonságai, az Ő felfedezése. Azok a zuhanások az Egyiptomi száműzetésbe, ez már a “szív elnehezülése”, amelyet érez a személy, miután elérte az úgynevezett “Atyák” állapotát (a kezdeti állapotot).

Bár a “Lo Lisma”, ez egy kezdeti szintje a személynek, aki tanul, és megpróbál felemelkedni az állapotokon, amelyek előtte állnak. Ő egyelőre önző szándékban van. Álmodik, hogy elérhesse az adakozást, érzi a tulajdonság értékét, és szeretné leválni magától. De ezt a leválást is az magának akarja, hogy jól érezze magát magának. Ez az érzete, amelyben sóvárog az adakozásra, még mindig dolgozik a saját maga számára, ez jelentése a “Lo Lisma” (nem az Ő nevében).

De ez azzal a feltétellel, hogy nagyra értékeli az adakozást, és nem azért hogy segítsen neki leválni a fizikai problémáktól, illetve remélje a jutalmat és a spirituális beteljesülést. Ő az adakozást akarja, mert a Fény adakozik neki. Az ember nem is tudja, mit jelent, hogy adakozásban lenni. De benne megszületik egy új funkció, bizonyos edények stabilizálódnak benne, tendenciák, és megköveteli, hogy értékelje az adakozást. Nem is tudja, hogy honnan jönnek, de ez a Reformáló Fénynek az eredménye.

És később egyre tudatos módon, az ember kezdi megragadni ezt. Végül is, egy olyan állapothoz ér, hogy csak az adakozást akarja, leakarja szakítani magát az összes személyes érdekektől.

Ezért át kell menjen sokszor a “szív elnehezülésén”, a számos akadály útján. Megmutatják neki, hogy mennyi olyan dologgal rendelkezik az életében, amelyek értékesek számára, amelyektől nem tud leválni, mennyit még mindig törődik velük, és nem képes fölé emelkedni az önző szeretetén, az emberek fölé, vagy különböző jelenségek fölé. És látja, hogy mennyire nem képes leválni a gyűlöletről, valaki vagy valami iránt.

A Fény segíti letisztázni ezeket a dolgokat. És végül is, a sok munka és imádság által, a személy elérkezik oda, hogy megpróbál mindezek fölé emelkedni és “szinte” az adakozásra képes. Így a Felső Fény stabilizálja ezt a szintet, ahogy írva van: “Keményen dolgoztam és találtam”.
A lényeg az, hogy felgyorsítsuk a fejlődést egy intenzív munka által a csoportban. Minden a környezeten múlik.

2o12 November 27, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

Tovább >0

29 nov 2012

A rejtett gomb

Szerző: nandor | Kategória: belső munka, Egyiptom, száműzetés, természet, Tóra

A rejtett gomb

Kérdés:

A belső erőfeszítések fájdalmat okoznak. Mondhatjuk, hogy ezt a fájdalmat kapjuk ahelyett, melyet a természettől közvetlenül kéne elszenvednünk, hurrikánok és más természeti katasztrófák formájában?

Válasz:

Egészében véve a válasz igen. Ahelyett hogy újjá kellene építenünk a hurrikán által lerombolt otthonokat, újabb szörnyű csapásokat átélve, továbbléphetünk a belső munka irányába és szellemi erőfeszítéseket tehetünk. Az erőfeszítéseknek minőségieknek kell lenniük, bár a természet a mennyiségi erőfeszítések irányába kényszerít minket.

A minőség és mennyiség közötti különbség hatalmas. Ismerjük a piramis ezt a fajta törvényét, amely négy szintre van osztva: a mozdulatlan természet (s), a vegetáció (v), az állatvilág (a) és az emberek (h). Az emberek szintjén szándékos erőfeszítéseket teszünk.

De más emberek alacsonyabb szinteken vannak. Gondolj azokra az erőfeszítésekre, amelyeket azért kell tenniük, hogy megtöltsék a piramis alapjának teljes szélességét! Milyen hatalmas területet fednek a a vágyak, hány tonna beton és vas, milyen sok elfecsérelt idő, mennyi betegség, amelyen keresztül kell esni, és mekkora hiányt kell érezni!

Mi efelett a szint felett állunk és meg tudjuk változtatni milliárdnyi ember nehézségeit és a szenvedését sok évre egyetlen gombnyomással.

A rejtett gomb

De ne gondoljátok, hogy a gomb megnyomása könnyebb, mint ezer év kemény munkája. Nem véletlen, hogy Izrael népe felkiáltott a sivatagban és hajlandó lett volna visszatérni az egyiptomi kemény munkához, hogy a Fáraónak dolgozzon, csak azért hogy elkerülje a gombnyomást.

Ez az eszenciája annak a döntésnek, melyet az embernek meg kell hozni, és így a világunk nem tűnik majd el a korrekció végéig.

Azáltal, hogy megnyomod a gombot, rá kell jönnöd és tudatosítanod kell magadban, hogy mi történik, nem nyomhatod meg csak úgy, hogy meglepődnél mi történt, a spiritualitásban csak azután nyomod meg a gombot, miután megismerted az összes tettet, melyet végre kell hajtanod. Más szavakkal a visszafizetés formája már maga a száműzetés.

El kell képzelnek a folyamatot; egyébként nincs választásod, mivel a választás azt jelenti, hogy megértetted a jövőt és azt választod.

Minőségileg ez a munka sokkal nehezebb, mint a mindennapok munkája. Szóval annak ellenére, hogy ők is meg tudták volna tenni, felkiáltottak: “Menjünk vissza! Cseréljük le ezt a munkát a korábbira!”

Kérdés:

Miért mondják a kabbalisták, hogy a Tóra útja könnyebb, mint a szenvedések útja?

Válasz:

Két különböző dolgot próbálsz lemérni ugyanazzal a módszerrel: a Fény kvantumát és több milliárd tonnányi szikrát. Össze lehet a kettőt hasonlítani? A Fény belső energiája milliárdszor nagyobb, mint a sziklák fizikai súlya. De ezek a dolgok össze nem hasonlíthatóak egoisztikus érzékelésetekkel, képzeletbeli érzékeitekkel. Először meg kell változtatnunk az értékmérőnket. Írva vagyon: “Egy igaz személy a világ alapja.” Az ő ereje és értéke sokkal nagyobb, mint az összes többi emberé összesen. Nélküle az emberek nem tudnak semmit sem tenni, ők egyáltalán nem a spiritualitásban léteznek. Tehát nem lehet ugyanazzal a mércével mérni a kétfajta erőfeszítést.

Kérdés:

Mindenkinek majd meg kell nyomnia a gombot egyszer?

Válasz:

Nem, még Izrael összes gyermekének sem, ami azokat jelenti, akik közvetlenül epekednek a Teremtő iránt. Mindenki részt vesz a gomb megnyomásában, de nehéz lenne megmondani, hogy kinek lesz ebben vezető szerepe a jövőben.

Egyrészt az ember nem haladhat vezető nélkül. Minden generációban kell lennie valakinek, aki húzza és vezeti a többieket. Másrészt lehet valami hasonló a Sanhedrin-hez, egy csoport, akik készek és képesek megtalálni az általános erőt, amely vezeti az embereket a köztük lévő kapcsolat által. Nem hiszem, hogy bárki tiszta előrejelzést tudna mondani, de ez nem számít. A lényeg, hogy haladunk. Ami szükséges, az megtörténik. A tudás hiánya ebben az esetben nem gond.

Így vagy úgy mindenki részt fog venni a folyamatban, míg véget nem ér a korrekció, a végső gombnyomásig mind részei leszünk a piramisnak. Csak a végső korrekció Fénye fogja a sort körré alakítani. A spirituális létra fokai nem változnak, és csak mikor mindenki a Malchut-ból belép a korrekcióba és eléri a Keter-t egyenlővé válik vele, tűnik el az összes forma , kivéve a kört.

Kérdés:

Ez a gomb a mások szeretete?

Válasz:

Igen, de mások szeretete által a Teremtőhöz kiáltunk szeretetért – erre emlékeznünk kell.

2012 november 4, A Napi Kabbalah lecke 4. részéből, “Mátán Toráh” (A Tóra átadása)

Tovább >0

13 nov 2012

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, kabbala bölcselete, kapcsolat, Tóra

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Rábásh,”Slávei HáSzulám” (A lépcső fokozata) I. kötet, 12. cikk: “Mi a Tóra és a munka a Teremtő útján”:”Ebből az következik, hogy a személy mielőtt elkezd tanulni, meg kell próbálnia nagy erőfeszítéseket tenni, mivel a tanulás meghozza a gyümölcsét, és jó eredményeket, ez azt jelenti, hogy a tanulás hozza el a Tóra Fényét, mert ez által megvan a lehetősége, hogy visszatérjen a Fényhez”.

Először is ki kell fejlesszük magunkban a helyes vágyat, mert nélküle ez lehetetlen. A személy elérkezik a Kabbala Bölcseletéhez, csak a ” szívben lévő pont”- tal, amelynek nincs még iránya. Nem tudja, hogy hova érkezett, és hol van, hasonlóan a sperma csepphez az anyaméhben. Ebben az esetben a csoport tölti be az anyaméh szerepét, és meg kell “formázza” a személyt, adjon neki egy formát és adakozzon neki. Nem szabad várni amíg ő magától a helyes irányba cselekszik, hanem fordítva, vigyázni kell, hogy jó hangulata legyen, mivel a jó hangulat a csoporttól kell érkezzen.

Vannak akik teljes energiával jönnek, a megközelítő fellépéssel, és számukra ez valóban pozitív megközelítés, de nem a helyes irányba. És hova viszi őket? Az önző cselekedethez? A tény, hogy a személy még nem is fedezte fel magába a gonosz hajlamot, és még egy alacsonyabb szinten található az “élő” szintnél.

Így a csoportnak szükséges, hogy gyengéden ellenőrizze az új tanulót, hogy felvegye a helyes formáját a helyes irányba, mivel nincsen más választása. A csoportnak ellenőriznie kell mindenkit, és mindent.

A barátok meg kell keressék a gonoszt a kapcsolat hiányában. Mi sóvárgunk a kapcsolatra, megvizsgáljuk, ha az ő mennyiségi és minőségi paraméterei helyesek, ha megfelelő a mi kéréseinknek és biztosítást nyújt számunkra. Tehát, addig amíg fel nem fedezi a kapcsolatba a Teremtő formáját.

Mi átmegyünk a Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá szint 125 fokozatán. A kapcsolat keresésében megtaláljuk a hiányt, és a tanulás által vonzzuk magunkra Reformáló Fényt. Ily módon, a tanulás lesz a cél, és minden pillanatban nem azt vizsgálom, hogy mennyit értettem vagy sem, hogy mennyire érdekes vagy sem. Nem ez a lényeg. Mert a tanulás ideje a gyógyulás ideje, a vizsgálat ideje, a Fény vonzása, és a korrekció ideje. Mindez a mi hiányunk, amelyet felfedezzük az előkészületi lecke idején. Mi felfedezzük a baráti találkozón a közös cselekedetekben, majd jövünk a leckére, és követeljük a Visszatéritő Fényt.

Ebben a kérésben van különbség a világ többi részétől, hogy mi követeljük a Fényt. Az emberek, akik igaznak érzik magukat, ők nem követelik a Visszatéritő Fényt, számukra elégséges amit tesznek, mivel ők egyáltalán nem is gondolnak erre. Mi állandóan kell mérjük magunkat a Fény hiányának az érzetéhez, és magához a Fényhez.

Miután elértem Rábáshoz, két – három hónappal később megkérdeztem tőle: “Hol van a lényegi pont a könyvben? Hol van leírva a fő lényege a munkánknak és a lecke alatt? “. Azután megmutatta nekem a “Tesz bevezetője” 17. pontjában, amely azt mondja: ” Ennélfogva, a diák vállalja az elő tanulást, hogy megerősíti a hitét a Teremtőben, a jutalom és a büntetés gondviselését”. Ez a legfontosabb. Az egyetlen munkánk, a vágy felkészítése a változásra, amely a csoportban való erőfeszítésben tud megjelenni. Általában, mi felfedezzük, hogy nem vagyunk erre képesek, és csak ott tudjuk elvégezni a korrekciót. És ezzel a felismeréssel ismét eljövünk a tanuláshoz.

Ily módon, a tanulásnak kettős célja van: egyrészt feltárjuk a hiányt, másrészt, megkapjuk a korrekciót, a gyógyulást.

Ebből következik, “hogy a személy nagy erőfeszítést kell tegyen hogy eljöjjön tanulni.” És ha mi nem kapjuk meg a helyes eredményeket, akkor pontosan ezt kell leellenőrizni: hogy mi a helyes szándékkal jövünk tanulni? Mert ellenkező esetben azért tanul, hogy tudást szerezzen a könyvből, ahelyett, hogy húzza tőle ki a Fényt, ez a legfontosabb dolog, amelyet kérünk a Tórától.

Mivel van “Bölcselet” és van “Tóra”. Aki azt akarja megtudni csak, hogy mi van a könyvbe írva, akkor ő Bölcsességgel foglalkozik. És a “Tóra”-val aki foglalkozik, az az igazi módszerrel foglalkozik, aki keresi a korrekciót, aki meg akarja változtatni magát. Ebben van a különbség …

2o12 november 4, Előkészület a reggeli leckére

Tovább >0

07 nov 2012

Szabadság a Teremtő és a Fáraó között

Szerző: nandor | Kategória: michva, parancsolat, szabad akarat, Tóra

Szabadság a Teremtő és a Fáraó között

Baal HaSulam “Matan Tóra” (A Tóra átadása) 13. pont:
“És két részből áll a Tóra:
1. A parancsolatok ember és a Teremtő között,
2. Parancsolatok ember és ember között.
Íme mindkettő ugyanarra a dologra irányul, hogy a teremtményt elhozza a végső célhoz, amely az összeolvadás magával a Teremtővel”.

A parancsolat meghatározza a viszonyt az ember és ember között, annak az elvnek alapján, hogy “És szeresd az Urat, a te Istenedet”. Ily módon, két szintje van a parancsolatnak, “és szeresd”: Először is, a személy használja az egész emberiség felé, és ha ez neki sikerül megtenni, akkor ő megkapja a Teremtő teljes szeretetét.

Miért áll az út két részből? A lényeg az, hogyha nem lett volna az “edények törése”, amelynek eredménye az én világom, mintha sok ember lakik benne, akkor nem lenne, egy alap, hogy elvégezzük a korrekciót. Mert a korrekciós cselekedet rejtettségben kellett legyen.

Másrészt, ha a Teremtő felfedeződik előttem, akkor én nulla vagyok, rabszolga vagyok Vele szemben, egyszerűen el lettem adva, a szabad választás nélkül. Röviden, ebben az esetben, én mintha kötelezve lennék az adakozásra választás nélkül. Amikor én Rá nézek, akkor látom, hogy nincs más választásom. Ő elnéz engem, irányít engem, nincsen szabad akaratom és én “Angyal” leszek, nem befolyásolja a szabad választást.

Mert ha van szabad választásom, én le kell váljak a Teremtőtől, és megtanuljam az adakozást, és nem kérik tőlem erővel. Valóban, felébresztenek a szenvedések által. Például küldenek “Sandy” hurrikánt, vagy cunamit. De ezek a katasztrófák nem nyomnak előre a korrekció felé. Mert én nem érzem, hogy közvetlenül a Teremtőtől jönnek, és így én vigyázok a szabad akaratomra. Általában, mi állandóan ködbe vagyunk.

Ezért ez a világ adva volt nekünk, hogy a Teremtőtől legyen szabad választásunk. Ezért létezik kétféle parancsolat. Ez a parancsolat vonatkozik az ember és ember közötti viszonyra, és mi jelenleg kötelezettség nélkül létezünk. Éppen ellenkezőleg, mi magunk által fogunk növekedni a kötelezettség felismeréséhez, és idővel, amikor megtapasztaljuk a megértését, akkor kezdjük felismerni, hogy valóban szabadok vagyunk.

Most nem igy gondolkodunk. Hátulról döfnek a botottal, és előlről vonz a “szív pontja”. Én már nem nézek körül, csak megyek előre, és a kerék visszafelé forog. Ez a szabad választás?

De az út mentén, ahogy elkezdjük építeni a kapcsolatunkat egymás között, mi elkezdjük érezni, hogy szabadok vagyunk, az ellenállást a Teremtő és a Fáraó között. A középső pont, ez az összekeverés a jó és gonosz között (Klipat Noga), ott rejlik az igazi szabadság. Ott születetik meg a szándék, azaz az Ember. Mert a szándék, az Ember (Ádám).

Ily módon, a parancsolat két részre oszlik, mert nekünk rejtettségbe kell lennünk, azért hogy elérjük a szabad választást. Tehát, először elvégezzük a parancsolatot ember és ember között, azért hogy a végén elérjük a parancsolatot Ember és Isten között.

És a parancsolatok összege meghatározza a 613 vágyat, felosztva “szervek”- re és az “inak”- ra, az ember lelkében. Ezeket a vágyakat kell nekünk korrigálni, a szándékkal az adakozás érdekébe.

4 november 2o12, Reggeli lecke 13.pont, “A Tóra átadása” (MátánTora)

Tovább >0

06 nov 2012

Lehetséges az Abszolút meggyőzése ?

Szerző: nandor | Kategória: reggeli lecke, Teremtő, Tóra, törvények

Lehetséges az Abszolút meggyőzése ?

Kérdés:

Ha a Teremtő a végtelen szeretet és igazság, akkor, hogyan lehet összekapcsolódni az Ő frekvenciájával?

Válasz:

“A Tóra emberi nyelven beszélt”, és ezért a Teremtőhöz tartoznak ugyanazok a tulajdonságok amelyekkel mi rendelkezünk.

Tény, hogy mi a törvények világban élünk. Én a törvénnyel szemben valamilyen térben vagyok, amelyben egy erő működik, és én megtudom hívni az adakozását egy nagyobb vagy kisebb mértékben. Ilyen módon én változok, és nem az erő.

De a gondolatomban én változom, és ez zavartságot okoz. Azt akarom, hogy a Teremtő erősen szeressem engem, mert az Ő szeretete teljes. Azt akarom, hogy Ő többet adakozzon felém, mivel Ő száz százalékban adakozik felém. Én jót kívánok Tőle, könyörgök, hogy változtassa meg haragját a kegyelemre, de hogyan hivatkozhatok egy abszolút dologra? Milyen változásokat várhatók az erőtől, ha Ő jó és jóságos, a jóval és a rosszal egyaránt?

Akkor képzeld el magadnak, hogy a Teremtő nem hall, nem érez, hanem állandóan ad, állandóan adakozik.

Te egy olyan formába vagy felépítve, aki érzi az állapotát a megszerzés vágyában. A vágy érzi ami megtölti őt, és ez a felismerés meghívja benne ezeket az érzéseket vagy másokat. Mi az érzések tulajdonosai vagyunk, mivel mi mindig az érzelmi reakcióból beszélünk.

Például, ha én megérintem a villany kábelt 100 V feszültséggel, akkor érezni fogom azt. A probléma nem a kábelbe van, és nem a vágyban, hanem a köztünk lévő érintkezésben. Ily módon az összes érzelmek bennünk születnek meg, és nem a Teremtőben, de mi mintha Ő hozzá csatolnánk az érzéseinket.

Ezért legjobb, ha nem úgy képzeljük el a Teremtőt mint valaki élő embert. Nekünk a törvénnyel van dolgunk, és a változások mértékének megfelelően újból felfedezzük az Ő adakozását. Itt minden csak az mi érzékenységünkön múlik, a felfogásunkon.

2 október 2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

Tovább >0

06 nov 2012

A zuhanásból születnek meg a Tóra betüi

Szerző: nandor | Kategória: szeretet, Tóra, vágy, zuhanás

A zuhanásból születnek meg a Tóra betüi

Kérdés:

Hogyan szerzek meg egy olyan erős spirituális vágyat, amely ne engedje hogy az összes többi vágy bekerüljön a testbe?

Válasz:

Mindannyiunkban van 613 vágy, melyet a cél irányába kell irányítani a mi megértésünk és az adakozás fontosságának, a szeretet, a kapcsolat, a kölcsönös felelősségnek megfelelően. Minden ami az én egyéni érdekemen kívül, a bőrömön kívül van, át kell, hogy fordítsam arra, ami fontosabb nekem, mint az egoista vágyak a testemben.

Ha a személy felosztja ilyen formában a külső és a belső vágyat, és irányítja magát kifelé, akkor ez egyelőre elég. Meg kell vizsgálni minden pillanatban újra és újra, és meg kell maradni ebben a gondolatban.

Végül ez szokássá válik, valamint az erőfeszítések által több Fény jön, minél több erőfeszítést tesz annál több Fény érkezik. Ezek a pillanatok kezdik megépíteni őt, mert a személynek nincs más tanácsa, csak, hogy szentesítse életének minden pillanatát, és óvja meg egy nagyobb mértékben, ahogy meg van írva: “Mert a Zionból (“MeZion”) jön ki a Tóra, azaz, éppen a kilépésekből.

Tehát amikor kilépünk a helyes irányba, akkor jelenik meg a hiány, és akkor követeljük a Körbevevő Fényt, amely az úgynevezett “Tóra”. A kimenet az, hogy pontosan a Zionból születik meg a Tóra: nem a felemelkedésekből, hanem a zuhanások által, a helyes kilépésekből.

Tehát folyamatosan újabb és újabb “betűt” adagolunk hozzá, amíg a Tóra minden betűje rajtunk keresztül nem megy.

2o12 október 29, Reggeli lecke, Rábásh irásai 3.-ik kötet a ” Négy Angyal” cimű cikk

Tovább >0

02 nov 2012

Megállapodás a Teremtővel

Szerző: nandor | Kategória: korrekció, Teremtő, Tóra

Megállapodás a Teremtővel

Kérdés:

Azt mondod, hogy míg a Zohár könyvét olvassuk hiányzik az egység szándékainkban, mit jelent ez?

Válasz:

Mi a korrekcióval foglalkozunk, a korrekció az az erő, mely által lettünk mi is megteremtve; ezt az erőt hívjuk Reformáló Fénynek. Az az erő, mely létrehozott, összetört és elrontott mindent annak érdekében tette mindezt, hogy ebből a különleges romlottságból, ahol mi találjuk magunkat képesek legyünk megérteni és elérni a teljességet.

Azonban annak érdekében, hogy képesek legyünk a romlottságunkból felemelkedni kérnünk kell ezt az erőt, hogy dolgozzon rajtunk. Ez csak akkor következik be, ha mi először korrigálódni akarunk, ha hiány érzetünk keletkezik. Ezután teljes összhangban működik a mi hiány érzetünk minőségben és mennyiségben.

Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, hogy a javításokat az erő fogja végrehajtani. Azonban ha mi nem tudjuk, hogy milyen korrekciókra van szükség, hogyan tudnánk azt kérni? Ezért kaptunk egy úgynevezett játékot, melyben mi eljátsszuk a kapcsolódást, egységet és egymáshoz közeledést a találkozókon, mintha mi már korrigáltak lennénk, mintha mi akarnánk a korrekciót, mintha kapcsolódnánk egymáshoz … stb.

Ha azt állítjuk a játék során – nem többet annál, – hogy szükség van ránk, ha eleget teszünk legalább néhány kapcsolódásra a korrekció által, a Fény elkezd rajtunk dolgozni és befolyásol minket. Ez egyfajta megállapodás: Én azt teszem “mintha” és te pedig azt, hogy “ez igazi”. Az alsónak szükséges sírnia a Felsőhöz, és válaszul meghozza a korrekciót. Ez a rend szintje minden szinten.

Tehát, ha ez a helyzet, akkor mit tehetünk? Minden imánknak a közöttünk lévő kapcsolódásra kell vonatkoznia, mert ez a széttöredezettség korrekciója. A kapcsolat, amelyet megpróbálok elérni azt jelenti, hogy én tudom, hogy én nem vagyok képes megtenni, és csak van a Felső erő tudja mindezt megtenni.

Így egyrészt, én kapcsolódni akarok, másrészt tudom, hogy nem tudom ezt elérni a felső erő nélkül. Ezután a Fény jön és elkezd dolgozni rajtam. Ez az egész művelet sorrendje.

Ezt azt jelenti, hogy a korrekció folyamatában egy hiány keletkezik, mely előkészíti a Tóra fogadását. A Tóra maga egy módszer a kapcsolódásra, és a Felső Fény az az erő, mely elvezet a kapcsolódáshoz. Nincs semmi más, csak ez.

28 október 2o12, Napi kabbala lecke II. rész

SzL

Tovább >0

02 nov 2012

Te jobbra és én a balra?

Szerző: nandor | Kategória: Tóra

Te jobbra és én a balra?

Báál HáSzulám “A Tóra átadása” (“Mátán Tórá”), 5-ös pont:

“Először is meg kell érteni, hogy a Tóra miért lett az Izrael nemzetének átadva, és nem az egész világ összes embereinek egyenlő módon, vajon Isten ments valami nacionalizmusról van szó? És persze, csak zavarodottság, csak egy értelmetlen ember gondolja, hogy így van. Sőt, a bölcseink megvizsgálták ezt a kérdést, azzal a szándékkal amelyet később mondtak, hogy Isten minden egyes nemzetnek és nyelvnek felajánlotta, de azok nem fogadták el”.

De amit furcsának találnak, akkor miért hívják a kiválasztott nemzetnek, mint ahogy írva van: az Urunk kiválasztotta az Izrael nemzetet, hiszen nem volt más nemzet, hogy ezt akarta volna. Sőt, lehetséges, hogy a Isten eljött a Tórával a kezében, ajtóról ajtóra járt, hogy beszéljen ezekkel a vademberekkel, akik soha nem hallottak ilyent és nem fogadták szívesen”.

Felső Fény hozta el a Babilóniaknak a törés érzetét, a pusztulás érzését, egyfajta válságot, amikor minden szétesett a szemük előtt. Az emberek érezték a gyűlöletet és képtelenek voltak létezni.

Szóval mit csináltak? Ugyanaz a dolog, amit ma csinálunk, mint egy család, már nem élnek együtt, külön élnek, elválnak.

Tulajdonképpen nagyon okosak voltak, ők helyesen cselekedtek: “Miért maradjunk egymással? Sokkal jobb, ha elválunk az egyik egy oldalra, és a másik más oldalra”. Ahogyan mondta Ábrahám Lótnak: “Te balra, és én jobbra, vagy te jobbra és én balra. Válassz, hogy merre menj. Miért kéne küzdenünk egymással?”.

Ez a válság megmutatta magát az ősi Babilonban, és mindenki egy kérdéssel állt szemben: “Mit kell tennünk”, és egy része elkezdett gondolni az élet céljáról, mit tegyenek ezzel az élettel, hogyan jussanak el egy magasabb állapotba, és a többi része ment annak hasznosságát követve, hogy elrendezzék az életüket”.

Természetesen a válság elhozta a bajokat. Itt, el kell jönnie egy külső felébresztésnek, amely nyomást helyez az emberekre,valami történik, hogy rossz nekik.

Általában véve, az új szakasz nem jön csak úgy, hanem valamilyen sors ütése által. A tömegek nagy méretű csapásokat kapnak, és ugyanazon a szinten hagyja őket, de azzal a kérdéssel “Hogyan vagyunk képesek megbirkózni és tovább lépni? Talán szükséges létrehozni egy új helyzetet? Mint pl. forradalmak? vagy esetleg valamilyen belső vagy külső hatásokon keresztül?”. És a másik kis része felébred a felső vonzás által. Ezért a Teremtő mindenkihez fordul, de csak egy kis maroknyi ember akik felébrednek, és az úgynevezett “Izrael nemzete”.

2o12 október 24, Reggeli lecke, “A Tóra átadása” cimű cikkéből

(BS)

Tovább >0

27 okt 2012

A szikla és a szakadék között

Szerző: nandor | Kategória: adakozás, Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Tóra

A szikla és a szakadék között

Báál HaSzulám, “Mátán Toráh” (A Tóra átadása), 3.-4. pontok: Mivel nekünk azt parancsolták, “Szeresd felebarátodat mint saját magadat”. A “mint saját magadat” kifejezés azt mondja nekünk, hogy ugyanolyan mértékben szeresd felebarátodat mint saját magadat, a legkisebb mértékben sem kevésbé.

Más szóval, állandóan, és éberen ki kell elégítsük minden egyes személy szükségletét az Izraeli nemzetből, semmivel nem kevésbé, mint, amilyen éberen kielégítjük saját szükségleteinket…És most menj és lásd hogy ez a Micva egyáltalán lehetséges…

Nekünk kimerítő módon kell tanulnunk annak érdekében, hogy két megkülönböztetéshez jussunk:

1. El kell érjük mások szeretetét annak valós formájában, ami azt jelenti hogy bármit is tegyünk, bármely vágyban, minden lehetséges módon, minden egyes pillanatban, annak módját kell keressük, hogyan lehetünk képesek jót cselekedni másokkal, és minden képességemmel arra kell törekednem hogy ezt elérhessem, mint ahogy most minden erőmmel azon vagyok hogy mindent magamért tegyek, minden a saját érdekeben végezve. Ez az “önszolgálat” természetesen van kielégítve, ösztönszerűen, tudatos és célirányos cselekedetekkel. De most nekem a homlok egyenest ellenkező módon kell cselekednem: mind tudatosan, mind tudat alatt a zéró ponttól a végtelenségig állandóan mindenki másnak kell adakoznom.

2. Képesek lehetünk minderre? Létezik bármi is ami ennél antagonisztikusabb, gyűlöletesebb lenne számomra? Hogyan élhetnék ezzel, egy ilyen parancsolattal amiről itt a Tóra beszél?

Mi hozzászoktunk a szép szavakhoz, gyermekeinknek is azt tanítjuk legyenek kedvesek, mindez igaz. Amennyiben azt akarjuk hogy tiszteljenek minket, hogy az emberek elismerjenek minket, nekem ennek megfelelően kell beszélnem. Mindenki megegyezik abban hogy a “mások szeretete” az igaz és helyes, de valójában senki sem akarja azt komolyan végrehajtani. Emellett senki le sem ellenőrizte azt hogy mindez egyátalán lehetséges.

Tehát nekünk meg kell próbálnunk ezt valójában gyakorlatba helyezni. És akkor majd meglátjuk az igazságot, mi elérjük a tisztázás legmélyebb pontját: kiderül hogy alaptermészetünk teljesen ellentétes ezzel a követeléssel. A két fajta természet, a megszerzés szándéka és az adakozás szándéka, a kát végletet foglalják el, és mi a kettő között vagyunk. Egyrészről semmire nem vagyunk képesek, másrészről ahogy keressük ezen felismerés elérését, mi magunkra vonzuk a Reformáló Fényt. Mi valóban az adakozást akarjuk, de nem vagyunk képesek adakozni, ahogy azt a Tóra mondja, “és Izrael gyermekei felsóhajtottak a munkából”. Amennyiben mi belsőleg szembe nézünk ezzel a két szélsőséggel, akkor az Egyiptomból való kivonulás küszöbén találjuk magunkat.

2o12 október 22., Reggeli lecke 4.rész, Matan Torah

(HZS)

Tovább >0

25 okt 2012