Dr. Michael Laitman

Végtelenség: Ein Szof

Értelmetlen megbánni, amit elnyelt az Eyn Szof (a Végtelen)

Kérdés:

Mit lehet tenni, hogyha a bánat kíséri az embert, a múlt sikeretlenségeivel és nem enged semmi másra gondolni?

Válasz:

Mikor egy dolog már megtörtént, akkor nincs miért bánkódni – ami volt az volt. Nincs más Rajta kívül. Ön mindent megtett, amit lehetett, “Ha én nem teszem meg magamért, akkor ki teszi meg értem?”,  és a többi a Teremtő ellenőrzése alatt van, “Nincs más Rajta kívül”. Tilos bánnod a múltat! A múltat már elnyelte a végtelen Nem vagy felelős érte, a Teremtő cselekedett rajtad keresztül.

Én megtettem mindent ami rajtam múlt, hogy mennyire sikeresen vagy nem, az a Teremtőtől függ. Ilyen módon rendezte el a Teremtő a cselekedeteimet. Megakarta mutatni nekem, hogy mennyire távol vagyok Tőle, és a következő cselekedet által összetapadhassak Vele..

Tilos úgy gondolni az előző állapotra, mintha önmagunk terveztük volna és vittük volna véghez őket. Ez a “héj” (Klipa), ez egy hiba, ez egy hazugság, ha azt hiszük, hogy mi valamit tettünk és nem pedig a Teremtő tette rajtunk keresztül. Ugyan ezt nem mondhatjuk ezt el a jövőről, csak a múltról,  kétség nélkül, így kell ehhez viszonyulnunk.

Ez a hiba üldöz egész életünkön keresztül. Az ember őrli magát a hibákért, amit elkövetett az iskolában, az egyetemen, sajnálja egész életét, beleértve a tegnapi napot is és még a jelenlegi pillanatokat is. De tilos ezt tenni!

A haldokló ember azt kell, hogy mondja, hogy az egész élete, amelyen átment, valójában nem az övé, nem ő tett mindent. A Felső gondolata teremtette meg és  szülte meg őt valamikor, átvezette valamilyen úton, különböző cselekedet útján, és most ő bizonyos állapotban folytatja ezt az utat  és tovább lép a következő állapotba.

Mi nem változtatunk meg semmit a múlton, és nem is tervezünk meg semmit előre, a jövőre nézve, még egy pár pillanatig sem. Mi csak most tárjuk fel egyre mélyebben és mélyebben az igazságot ebben a világban, úgy, hogy a hosszú távú terveink egyáltalán nem működnek.

Csak a jelenlegi állapotodban vagy képes cselekedni, és a te feladatod az, hogy összetapadj a Teremtővel! De a gondolkodás a múlt pillanatairól, amely elhaladt már az életed filmjén, vagy a pillanatról, amelyen át fogsz haladni, az a hit hiánya, az összetapadás hiánya, az adakozás hiánya.

A jelenlegi helyzeted olyan kell, hogy legyen, hogy folyamatos összetapadásban legyél a Teremtővel. A te akaratod legyen az Ő akarata, a te cselekedeted az Ő cselekedete, és nem szükséges semmi ennél több. Ilyen egyszerű.

A bánkódás a múltért, az egy hatalmas és rettenetesen vaskos “Kipa”(héj), amely folyamatosan elénk rajzol egy képeket a múltból, és arra kötelez minket, hogy bánatosan sajnálkozzunk: miért tettem ezt, miért bántottam, hogyan tévedtem, mennyire nem voltam jó, és így tovább. Ez egy ismert tévedés, a mechanizmus része, ezen mindenki átmegy.

2013.10.07, “Bevezető  a Zohár könyvébe” leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

KA

16 okt 2013

Nem személyes hiba, amit érzünk, a fény, amely érkezik, elhoz egy ilyen érzést.

Mi csak a zuhanásoknak köszönhetően haladunk előre, a csalódásoknak, a rossz helyzeteknek felderítése által, amelyeket a mi megszerzési vágyunkban érzünk. Eleinte minden rossz helyzetet az e-világi erőkhöz tulajdonítunk, majd a Teremtőhöz.

Minden attól függ, milyen szinten található az ember, milyen felfedezésben. Lehet, hogy rejtettségben van, elvesztette a Teremtőben lévő hitet, hibásnak tartja a világot, mert az emberek különböző problémát okoznak belsőleg és külsőleg neki. Minden probléma az anyagi világ háttérében fedeződik fel, azaz, megsértik a szükségét: az élelmiszer, szex, család, pénz, tisztelet és a tudás.

Később a személy felemelkedik. Ha kapcsolódik a csoporthoz, így felemelkedik az  “Áchishená útján” (a felgyorsítás útján), és ha nem tud beintegrálódni, akkor legalább részt kell vennie  mechanikusan a tanulásban és mindenféle tevékenységekben. Ő új csapásokat kap a tiszteletben és az ellenőrzésben, majd elkezdi összekapcsolni ezt egy kicsit a viszonyához, elkezdi hibáztatni magát. Először hibáztatja csak a többieket, és látja bennük az állapota okát. De ha halad előre, akkor ő elkezdi hibáztatni magát, magához köt mindent ami történik.

Ő “eszi” magát, nagy nyomást és a stresszt érez, és ez a helyzet hosszú ideig tarthat. Minden a személy a részvétele mértékén múlik a környezetben. Ha nem vesz részt a környezettel és a csoporttal, akkor ő lehet, hogy  küzdelmeken megy át, és nem tanul belőlük. De ha sikerül elérni egy erős kapcsolatot a környezettel, akkor rajta keresztül megkapja a Reformáló Fényt, és  az összes cselekedeteket a Teremtőnek tulajdonítja. Az érkező Fény elhoz neki egy ilyen érzést.

Aztán rájön, hogy az összes csapás, probléma, ezek az akadályok, a belső “edényei”-nek és tulajdonságainak a feltárulása. És a kegyetlen világ nem volt hibás és még az ő gonosz természete sem, egyszerűen vannak “edények”, amelyeket korrigálni kell. Az igaz, hogy hozzá tartóznak, de megadták a lehetőséget az ő munkájára.

Meg kellett, hogy értse, a gonosz feltárulása nem az ő számlájára van írva,  hanem csak megadja, mint anyagot a munkához. És ha mi nem akarunk beleegyezni,  azonosulni a rosszal és a töréssel, hanem sóvárgunk egyesülésre “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy),  akkor  segítséget kérünk, hogy felemelkedjünk ezeken az állapotokon. Ily módon felemeljük a hiányunkat a “Szűrő” és a ” Visszavert Fény” által, hogy beöltözhessen az “Egyenes Fény”.

Az egész úton, ettől a világtól egészen az Eyn Szof-ig, (a Végtelen Világig),  folyamatosan felfedezzük a törést és  a rossz dolgokat.  A mi feladatunk, a munkánk által,  átváltoztatni a gonoszt,  azokra az “edények”-re, ahol  felfedeződik a Fény. Azok a rossz dolgok és hiányok, amelyek felfedeződnek a Fény által, ahhoz hozzá kell adjuk a helyes hozzáállásunkat, az erőfeszítésünket és akkor bennük felfedezzük a jó dolgokat.

2013.09.13, Baal HáSzulám, 33. “Shámáti”

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Új dolog

Új dolog

Báál HáSzulám cikke, “600 ezer lélek”:

“Mondva van, hogy 600 ezer lélek létezik, és minden lélek fel van osztva szikrákra. Meg kell érteni, hogyan lehet az, hogy a spiritualitásban feloszlik, mivel kezdetben nem teremtődött csak egyetlen lélek – az Ádám HáRishon lelke.

És az én véleményem szerint, hogy tényleg nincs több egy léleknél. És ugyanaz a lélek létezik Izrael minden fiában, mindenkiben teljes, ahogy Ádám HáRishon lelke. Mivel a spirituális az feloszthatatlan és szétvághatatlan, inkább a korporealitásról szól. Ahogy mondva van, hogy létezik 600 ezer Lélek és lélek szikrák, úgy tűnik, hogy a testek erejük szerint lennének felosztva. Szóval, kezdetben a test elválasztja és megakadályozza a Fény ragyogását a testtől, mindenre és mindenben. A Tóra erejével és a parancsolatokkal (Micvot) a test kitisztul, és a tisztulás mértékének megfelelően megvilágítja őt az általános lélek”.

A valóságban egy vágy létezik. A Fény teremtette a vágyat és Ő működik rajta: létre hozta benne a “cimcum-im” (összehúzodásokat), “maszach-im” (képernyőket), “parcuf-im” (arcokat), “olam-ot” (világokat). A vágy ugyanaz marad, és a “világ-ok” (vagyis “olam-ot”, amely jelentése héberül az “elrejtés” szóból ered) azt jelenti, hogy elrejtés a Fénytől az érzékelésben és érzésben. Ez pontosan olyan, mint amikor a világot szemüveg nélkül nézzük, a világ homályosnak látszik. Tehát, a spirituális “világok” is inkább egyértelmű és pontos képek, amelyek felfedeződnek a “spirituális szemüveg” által, amit kicserélek a magam korrekciója által, addig amíg elérem az Eyn Szof világát, azaz a teljes korrekciót.

Ezért a kérdés itt a személyes érzékelésben áll, nem magában a külső valóságban. A világ képe a személy elérésétől függ.

Tehát, egyetlen lélek van, de mindenki  az ő felkészültségi szinte szerint érzékeli. Mi mindig ugyanazon a helyen vagyunk, ugyanabban a rendszerben, mindegyik kapcsolódik hozzá érzelmileg és elmileg, különböző elérésben és megértésben mindenkihez. Hasonlóképpen, amikor a baba megszületik ebbe a világba, alig vesz észre valamit, csak néhány hónappal később kezd látni néhány részletet a képből. Ő is egy állítólagos rejtettségben van, egy bizonyos rész rejtésben és egy bizonyos rész felfedezésben, és ezen kívül a kezdeti rejtettség sokkal nagyobb, mint a felfedezett, a baba esetében.

Ily módon, az előrehaladás, a fejlődés mértékének megfelelően, kiderül a személynek többet és többet a hely ahol található kezdettől fogva. Tehát nem beszélünk valami újat, hanem a felfedezésről, amely létezik a felfogásunkban. Szóval, minden fejlődés, annak érdekében történik, hogy felébressze és megépítse bennünk a felfogó edényt vagy “edényeket”, hogy érzékeljük a valóságot, amely örökkévaló és állandó.

És ez az első feltételezésünk, hogy a világban létezik csak egy állapot vagy egy lélek, a “Malchut de Eyn Szof” vágya. És mi kisebb vagy nagyobb mértékben elérjük ezt az állapotot, úgy mintha mindenféle “szemüvegen” keresztül néznénk, amely meghatározza a mi közeledési szintünket Hozzá.

2013.07.05, Előkészület a St. Petersburgi Kongresszusra

Ford: BS

Szerk: Sz I

14 Júl 2013

Az ellentétek szimfóniája

Az ellentétek szimfóniája

Minden egyes alkalommal mi át akarunk lépni a következő állapotba, nekünk azt fel kell építenünk. Végül is az önmagában nem létezik: nem létezik spirituális világ, nem létezik Teremtő, semmi sem létezik. Én mindezt magamon belül építem fel, és ott minden kizárólag rajtam múlik, az én “építésemen”. Ez azt jelenti, hogy amikor én magasabb szintekre emelkedem, nekem magam előtt meg kell formálnom, el kell képzeljem: “Hogyan fog kinézni előrehaladásom következő lépcsőfoka?”

A következő szintem a következőképpen néz ki: Nincs olyan hogy “mi”, csak “Én”, és minden bennem van, minden az én részem. Minden egyes alkalommal amikor egy magasabb szintre emelkedem, az egész világot magamon belül látom, az én érzékelésemben, az én érzéseimben.

Ezután ismét a világ majd egy elidegenedett, leválasztott, és széttört helynek tűnik majd, különböző egymásnak ellentmondó állapotra törve. Így nekem kell majd ezeket a törött darabokat ismét összeraknom – magamon belül, és kivétel nélkül mindenhez szeretettel, egységgel viszonyulva.

Ez a módja annak ahogy a 125 szinten keresztül felemelkedem, minden egyes alkalommal növelve a skálát, az érzékelési kép felbontását. Minden egyes lépéssel egy mélyebb betekintést teszek a törésbe és azt az aktuális szintnek megfelelően korrigálom. Érzékelésem, és érzéseim voltak csak összetörve. Az töri egységünket darabokra, részlegesen távoli, ellentétes és gyűlöletes dolgokra számomra.

Baal HaSzulam azt írja a Zohár Könyvéhez írott előszavában: “…hatalmas hálával tartozunk az Ő Felső Irányításának azért, hogy egy csiszolt tükröt teremtett agyunkban, képessé téve minket arra, hogy mindent magunkon kívül lássunk, érzékeljünk. Mindez azért van mivel ezzel Ő megadta nekünk azt az erőt, hogy mindent tiszta tudással és eléréssel érzékeljünk, és képesek legyünk lemérni mindent belülről és kívülről. Enélkül elvesztenénk érzékelésünk legnagyobb részét”.

Más szóval mi soha nem lennénk képesek elérni azt a valóságos állapotot melyben létezünk. Mi egyszerűen nem lennénk képesek ahhoz közelebb kerülni, és nem lennénk képesek megérteni vagy érzékelni az állapot mélységét amennyiben nem mentünk volna keresztül a törésen. Ezért van az, hogy a mi valódi állapotunk szándékosan darabokra lett törve, és mindegyik rész ellentmond egymásnak, taszítva egymást. Ami korábban egy teljes egység volt, most szét van szakítva. A korábban hasonló részek most ellentétesek. Ez túl van elképzelésünkön, felfogásunkon.

Mi megpróbáljuk ezeket a részeket ismét összekapcsolni saját erőfeszítéseinken keresztül azáltal, hogy meghajtjuk fejünket és megadjuk magunkat barátainknak. Én fel akarom tölteni a részeket közöttük, bármit megtennék, hogy ismét összekapcsolhassam őket magamon belül, szeretetem és megfelelő attitűdöm következtében. Azáltal, hogy magam ilyen módon győzködöm, eljutok a Végtelen Világ Malchut-ja esszenciájának mélységes megértéséhez, mely valójában az én egyesített lelkem.

A megértésünk mélysége a törés felfedésének mértékétől függ és mindeközben attól, hogyan értjük meg ennek ellentétét a teljességet is. A különbség, szakadék közöttük olyan hatalmas, hogy annak különleges eszközökre, edényekre van szüksége. Ezáltal az lett mondva, hogy nekünk edényeinket 62o-szoros mértékre kell növelnünk, azaz azt a mélységet kell elérniük mely a Végtelenséghez fogható. Emellett a két állapot közötti résben mi felfedjük a NRNHY Fényeit.

Valójában mindaz amit ebben a világban érzékelünk kontrasztokra épül: keserű és édes, sötét és fény, gyűlölet és szeretet és így tovább. Ez még a zenére és színek érzékelésére is vonatkozik. Mi mindent a törött és korrigált formák különbségében érzékelünk, az egyik mindig szemben áll a másikkal.

Tehát a Végtelenség mindig is tökéletes volt. Mi most saját elérésünkről, megértésünkről beszélünk: amikor mi olyas valamit érzékelünk melynek hiányzik a szöges ellentéte, mi csak a minimális Nefes-de-Nefes Fényét érzékeljük. A mi világunkban egyetlen részecskéből, vagy anyagból nem hiányzik a két pólus, a plusz és a mínusz. Még az elektron (negatív töltésű) és a pozitron (pozitív töltésű) is rejti mindkét pólust magában, ami még a klasszikus tudományok által felfedezésre vár. Miután megtörtént a törés, egyetlen, legkisebb részecske sem létezik mely nem tartalmazná saját ellentétét, bár kívülről csak egy aspektusát reprezentálja, egyetlen felszínen keresztül, anélkül hogy a másik oldalt felfedné. Kezdetben amikor a teremtmény a Végtelen Világban létezett, az teljesen öntudatlan volt, értelem nélküli állapotban. Semmivel nem rendelkezett mellyel állapotát összehasonlíthatta volna, nem létezett tér a két pólus között – egy tér a gondolatok és érzékelés számára.

És akkor a Végtelenség a Nekudim világának részeire szakadt. Most már képesek vagyunk megérteni és érzékelni annak mélységét. Ez az a valóság érzékelés melyre aspirálunk. Ez életünk, egy példa nélkül álló harmónia, a mínuszok és pluszok harmóniája, mely magába öleli a teljes elérést, a töröttség és a teljesség két állapota közötti teljes megértést.

2o12 szeptember 2o., Észak Izraeli kongresszus, 2.lecke

(HZS)

[89214]

forrás: https://laitman.com/2012/10/a-symphony-of-opposites/

16 okt 2012

Minden egyes lecke közvetlen kapcsolat Ein Szof-al (A Végtelenséggel)

Minden egyes lecke közvetlen kapcsolat Ein Szof-al (A Végtelenséggel)

Amennyiben a lecke során szorosan megragadnánk a helyes szándékot, akkor megéreznénk a hatalmas spirituális beteljesülést az alatt az idő alatt. Mindez a vásárló vágyának megfelelően történik: Azt kapod amit akarsz. Egy hatalmas fény jelenik meg a lecke során és nagy kár ha azt nem használod fel.

A spirituális beteljesülés azt jelzi hogy a te korábbi nyers vágyad vonzódik a spiritualitáshoz mint GE (Galgalta ve Eynaim). És akkor az összekapcsolódik mások vágyaival, mint AHAP, mely a Teremtő személyesíti meg számomra, hogy én megtölthessem, beteljesíthessem Őt. Ez az ami az én beteljesülésemet adja, engem az adakozás tölt meg. Mint egy anya aki azért boldog, hogy kisbabája eszik, kis arcáról boldogan törölve a maszatot. Az a tény hogy képes volt kisbabáját megetetni tölti meg beteljesüléssel az anyát.

Ugyanígy történik ez velem is, semmi más célom nincs mint, hogy barátaim beteljesülését segítsem. Azáltal hogy őket beteljesítem, én valójában a Teremtőt teljesítem be. Edényeimet arra használom hogy az ő szükségleteiket elégítsem ki, hogy nekik nyújtsam azt amire szükségük van. Ők a cél felé akarnak haladni, hogy érezzék a cél hatalmasságát, és én nyújtom nekik mindazt. Én csak pozitív módon hozom őket mozgásba, a cél és a Teremtő hatalmasságát növelem számukra, úgy viselkedve mint a Fény az edényekkel szemben.

A leckét hatalmas boldogsággal kell hogy elhagyjuk azáltal, hogy kapcsolatba léphettünk az örökkévaló végtelen rendszerrel, hogy kapcsolatba kerülhettünk a Teremtővel. Még akkor is ha egyenlőre ez a kapcsolat nincs még megvizsgálva, és nem tiszta, én mégis egy tervvel jövök ki azzal kapcsolatban, hogy mostantól kezdve mit teszek majd. Állandóan fel kell újítanunk ezt a tervet, hogy az minden egyes napra alkalmas legyen. El kell döntenem, hogy mit teszek minden egyes nap a leckéig (a leckék között).

Én állandóan megváltoztatom a tervet egy új felébredés eredményeképpen, az új attitűdnek megfelelően mind fizikálisan mind belsőleg. Próbáld ki ezt és majd meglátod, hogy ez milyen érdekes változás, mely minden egyes alkalommal másképpen történik meg. Minden egyes nap különbözik az előzőtől, nem úgy ahogy az ma tűnik. Mi új benyomást kapunk majd az előrehaladás minden egyes pontján, minden egyes alkalommal mintha az egész világ megváltozott volna.

Nekem át kell, hogy adjam az összes személyes felébresztésemet, amit a lecke során kaptam a közösségnek, hogy az egész közösség, csoport méretére nőjön. Én mindezt a Teremtő iránt érzett hálaadás és szeretet formájában akarom átadni. Amennyiben mindezt megteszem, akkor az visszajut majd hozzám és vágyamat még nagyobbra növeli, a felébredés még nagyobb lesz annak érdekében, hogy ezáltal még többet adhassak át barátaimnak.

Ez a munka gondolatainkban és vágyainkban történik. Nekem nem kell minden egyes barát után rohannom megpróbálva őket fizikailag felébreszteni. Belsőleg egyszerűen szét kell hogy robbanjak, kívül pedig nagyon nyugodtan kell hogy dolgozzak, hogy ne okozzak kárt barátaimnak. Kívülről bele kell öltözzek barátaim állapotába, az ő vágyaikba annak érdekében, hogy az nekik legyen jó és nem pedig nekem azért,amit én akarok.

Még belsőleg is később a többiek edényeit veszem magamra és azokkal dolgozom, mivel magamat csak úgy kezelem mint egy gépezetet, mely a többiek érdekében dolgozik. Többi semmi érdeklődésem nem lesz saját magam irányában.

Hogyan tudjuk leellenőrizni, hogy vajon helyesen cselekszünk-e? Amennyiben fel akarjuk ébreszteni a cél fontosságát a csoporton belül az általános adakozást és szeretetet a csoportban, és az egész emberiségben, valamint a Teremtő szeretetét annak érdekében, hogy ebben találjam meg boldogságomat és, hogy másokat boldoggá tegyem – ez elég a próbához.

2o12 október 5., Reggeli lecke 3.rész TESz.

(HZS)

11 okt 2012

A Végtelen Világ (Ein Szof) felismerése az egyszerű szavak mögött

A Végtelen Világ (Ein Szof) felismerése az egyszerű szavak mögött

A barátokkal való összekapcsolódás nem az értelmükkel való összekapcsolódást jelenti. Amikor én megadom magam, és képes vagyok meghallani, amit barátom mond, az nem arra szolgál, hogy később azt tegyem amit ő mondott. Nekem az egómat, kell magam alá gyűrnöm, de ez nem azt jelenti, hogy el kell fogadjam a másik tanácsát.

Én a közöttünk levő belső kapcsolat előtt adom meg, hajtom meg magam. Ez egy teljesen más dolog. Én hallom amit ő mond, és azt úgy kell elfogadnom mintha az a generáció legnagyobbikától jönne, aki előtt én megadom magam, felfedezve a másik belső szintjét ott, ahol ő spirituális magasságában található. Az Ein Szof (Végtelenség) mindegyikőnkben benne van, én valójában ez előtt a spirituális szint előtt adom meg magamat, és a  nem barátom korporeális nézete előtt.

Ez egy nagyon fontos finom részlet. Mi még nem értjük, hogy az összes világ a közöttünk levő viszonyban található, beleértve az aktuális Ein Szof világát.

2o12 október 5., Reggeli lecke 4.rész, Előszó a Zohár Könyvéhez

(HZS)

10 okt 2012

A Machszom egy pszichológiai határvonal

A Machszom egy pszichológiai határvonal

A Machszom egy pszichológiai pont, ameddig én kizárólag saját élvezetem érdekében dolgozom, míg utána csakis a Teremtő, vagy a felebarát, vagy valaki rajtam kívül álló érdekében. Ez az, amit el kell érjek.

Ez a határvonal, ez a szint van Machszom-nak nevezve. Ez a határvonal a mi világunk és a spirituális világ között egyszerűen pszichológiai. Amennyiben én csak magamról gondoskodom, még akkor is ha ugyanakkor a Teremtő, vagy a spiritualitás felé aspirálok, de továbbra is magamért cselekszem, ez az állapotom jelenleg még mindig a Machszom alatt van, és úgy van nevezve, hogy “Lo Lishma” (nem az Ő nevében). És ha én elérem azt, hogy csak a Teremtőre élvezetére gondolok, hogy az összes élvezet nem a saját érdekemben legyen, akkor én, vágyaim, szándékaim már a Machszomon túl találhatóak és ez az állapotom van “Lishma”-nak nevezve.

A machszom egy pszichológiai pont melyen át kell haladjak, és akkor beléptem a spiritualitásba, az adakozási szándékba. Később, amikor már a Machszom-on túl vagyok, egyre több vágyamat és szándékomat kell a Machszom fölé emelnem.

Vagy mondhatjuk ezt így is: A bennem levő állandóan növekvő egóval együtt, az állandóan növekvő élvezetekkel együtt az én Machszom-om pontját egyre magasabbra emelem, míg a megszerzés iránti vágyat amint a gonosz hajlamként mutatja magát lépcsőként használva, lépésről lépésre felemelem Machszom-om pontját, egészen Ein Szof-ig (A Végtelenségig) amíg összes vágyam csakis az adakozást szolgálja majd.

Nem érdekes hogyan fejezzük ki magunkat: hogy szándékainkat a Machszom fölé emeljük, vagy a Machszomot emeljük fel az Ein Szofig, az egyetlen dolog ami számít az, hogy állandóan növekvő vágyaink szándékának korrekcióján dolgozzunk, hogy azok ne magunk számára, hanem a Teremtő vagy mások érdekében történjenek.

(HZS)

05 okt 2012

A bűnös vágy egyfajta ajándék

A Zohár Könyve,  VaYera rész (És megjelent az Úr),” 167szakaszában írva van: Amikor a Teremtő szeret valakit, ajándékot küld a számára. De mi ez az ajándék? Szegénység, amellyel meg lesz ajándékozva.  

A világ, amelyben élünk, ellentétes a spirituális világgal. A jutalom, a felső világban mint büntetés jelenik meg a mi világunkban, és fordítva is igaz ez. Ezért az mondható a felső valósággal összefüggésben: „Egy fordított világot látok.”  

Egy ajándék fentről, egy felébresztés a vágyon keresztül. Mi mindannyian a kövületi szintről származunk, a „porból.” Más szavakkal az annyira alacsonyrendű vágyakból jövünk, ahol az ember nem érzi a spirituális létezését, vagy a vágyát a spiritualitásra, nem tudja, honnan jön, vagy miért, és nem ébredt rá az élet céljának fontosságára. Nem érez semmit. Ez a mi kiindulási pontunk.

Minden más, a vágy megerősödéséből és felemeléséből keletkezik. Mondva van ezzel kapcsolatban: „Én teremtettem a gonosz hajlamot.” Azonban az emberen múlik, hogy meg tudja különböztetni, illetve érezni ezt a gonoszt önmagán belül. Időről időre ez a gonosz szándék jobban felébred benne, és a személynek kell felismernie, hogy ez valóban gonosz.

A Teremtő felébreszti a vágyat, azonban az embernek kell észlelnie, hogy ez bűnös vágy, és megfordítania a kapni akarást adakozássá, a gonoszból, a Teremtővel való hasonlatossággá.  Ez teljes egészében az emberen múlik. Mondva van: Én vagyok a kezdet és Én vagyok a vég.” A Teremtő adja a vágyat az embernek, és az embernek kell levezényelnie egy elemzést és örülni a megkapott vágynak. Öröm megkapni a lehetőséget a gonosz felismerésére, a vágyon belül, a tanítón, a csoporton, és a könyveken keresztül. Az ember felismeri, hogy a bűnös vágy a Teremtőtől érkezett, az „Én teremtettem a gonosz hajlamot” elvvel egyezésben.

Ezután az ember kifejleszti a megfelelő hozzáállást a vágya irányába: meg akarja változtatni a jó, a Teremtővel való megfelelés, és az adakozásra törekvés irányába. Amikor valaki elérkezik ehhez a vágyhoz, elkezdi igényelni, hogy a Teremtő transzformálja a vágyát.

Ezek után az ember a teremtőhöz fordul ezzel az igényével. Ezt a cselekedetet fejezi ki,az alábbi mondás:„a fiaim legyőztek Engem.” A Teremtő ekkor támogatást nyújt, megerősítéssel, a szűrővel, amely transzformálja a gonosz szándékot a jóság irányába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy: „Én vagyok vég.” Miután a teremtő adott egy vágyat az embernek, most megváltoztatja azt.

A közbenső állapotban, az ember független módon meghatározza, mit kapott, mit akar, és mit kér a Teremtőtől, és ennek a fejlődési állapotnak a jelentése által előrehalad a Teremtővel való teljes azonosság irányába.

Időről időre, az ember egyre több tudást, ráébredést, megértést, elérést és szeretetet gyújt össze a Teremtő irányába, aki a gonosz hajlamot adta neki, így mutatva meg neki a Tőle való különbözőség felismerési lehetőségével azt, hogy hogyan válhat hozzá hasonlóvá. Ennek köszönhetően, az ember kérheti a Teremtőt a transzformációra, és a közelebbi kapcsolatra is, megszerezheti a függetlenséget, teljességet, részvételt, és az összekapcsolódást Vele.

Az ember, aki megérti ezt a folyamatot, megérti a Teremtő indokait, amikor bűnös vágyakat kap Tőle. Ebben az esetben nem lát gonoszt benne, sokkal inkább egy ajándékot, amely az új valóságba vezeti őt. Megérti, hogy a teremtő szeretetből cselekszi ezt vele, annak érdekében, hogy független lehessen és hasonló hozzá. 

KN

09 feb 2011

Amikor elhagyjuk magunkat elérjük a végtelenséget

Kérdés:

A mi világunkban az emberek gyűlölik és szeretik egymást, egymásnak ajándékokat adnak, vagy ölik egymást. De mi történik a lelkek világában?

Válaszom:

A lelkeknek egyetlen célja van: hogy addig egyesüljenek, amíg el nem érik a totális összeolvadást, hasonlóan ahogy különálló vízcseppek egyetlen cseppé állnak össze. Lehetetlen különbséget tenni közöttük, és egy új esszencia jön létre – külcsönös adakozás.

A materiális világ csak része a törött vágynak, mely csak a legvégső korrekciókor kerül kijavításra. Mindeközben mi a szeretet afölött fedezzük fel.

Bárhol is létezik a szeretet, minden személy elveszti az “én” érzetét. Ő magát a másikba foglalja, építi korlátlan módon, azáltal hogy egyesül a másikkal tökéletesen. Azonban a korábbi gyűlölet megőrzi “negatív” tulajdonságát.

Ez hasonló ahhoz a paradoxhoz a quantum fizikában, ahol a részecskék képeek egy időben két különböző helyen létezni. Ez nem azért van, mivel a részecske az egyik helyről a másikra mozdul végtelen sebességgel, hanem mivel az valójában két különböző helyen van egy azon időben, még akkor is ha az csak egy részecske. Hogyan létezhet mindez?

Előbb utóbb felfedezzük, hogy csak egy részecske létezik mindenhol, a teljes Univerzumban, és az mindenhol megtalálható egy azon időpontban. Amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy nincs sebesség, és egy részecske létezhet két különálló helyen, akkor képesek vagyunk elfogadni azt is, hogy az akár az végtelen számú helyen létezhet ugyanakkor.

Mindemellett annak nincsen formája, mivel a részecske formája attól függ, hogy azt “hol” fedezzük fel. Ebből az következik, hogy semmi más nem létezik azon a ponton kívül, melyet a Teremtő a “semmiből” teremtett (Yesh Mi Eyin) és minden más csak annak következménye!

Ennél fogva minnél közelebb kerülünk a spiritualitáshoz, annál inkább láthatjuk, hogy nincs más módunk a spiritualitásról beszélni, mint a Kabbala könyvek nyelvezetén keresztül.

hzs

27 Sze 2010

73 queries in 0,216 seconds.