Dr. Michael Laitman

Koronavírus és az élet értéke

2019-ben Dél-Amerikában rekordot döntött a Dengeue-lázban megbetegedettek száma. Mintegy három millióan fertőződtek meg, és közülük 1500-an haltak meg. A betegség minden évben növekvő számú áldozatot szed, de erről Latin Amerikán kívül alig tud valaki. Mi ennek az oka? Az, hogy a színhely Latin Amerika. A Nyugat szemében a latin amerikai élet kevesebbet ér, mint a nyugat európai vagy észak amerikai élet. Ha mi, a nyugati világ tagjai ugyanannyira becsülnénk a latin amerikai életet, mint a sajátunkat, a média súlyának megfelelően tájékoztatna a helyzetről.

Hasonlóképpen, a koronavírus keveseket érdekelt, amíg Kínán belül pusztított. Valóban megrémülnénk, ha a vírus mondjuk 10 000 vagy egy millió emberéletet követelne Kínában, de nem vándorolna más országokba? Mi kell ahhoz, hogy az utazás kényelmetlenné váljon számunkra? A válasz nem a számokban, hanem az érintettek hovatartozásában rejlik.

Szeretünk önmagunkra lelkiismeretes, etikus lényekként gondolni. De a COVID-19 vagy más nevén a koronavírus felszínre hozza valódi, velejéig önző természetünket. Ezért történt, hogy a világ akkor kezdett pánikreakciót mutatni, amikor a vírus a Föld minden szegletében felütötte a fejét. Ez életünk szomorú valósága.

Két lecke, amire a koronavírus tanít

Mindeddig a koronavírus két igen fontos leckére tanított meg minket.

A természet szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. A parányi mikrobát teljesen hidegen hagyja, hogy a gazdatest gazdag vagy szegény, uralkodó vagy szolga – ugyanúgy lecsap áldozatára.

Mindannyian kölcsönösen függünk egymástól. Egyik ember a másiknak adja át a vírust, és az egyik személy felelőtlen magatartása – még akkor is, ha nem szándékosan történik – a többiek életébe, és számos más ember tengernyi fájdalmába és szenvedésébe kerülhet

A vírus nem tanítja meg, hogy a kölcsönös függés negatív jellegét milyen módon fordítsuk át pozitívba. Ezt egyedül kell elsajátítanunk, azon erőfeszítésen keresztül, amelyet az együttélés új paradigmájának kialakításába fektetünk. Képesek leszünk megváltoztatni környezetünket, ha a saját, sokszor a többiek kárára megteremtett jóléte helyett minden ember életének jobbítására összpontosítunk.

A világjárvány lehetőség számunkra, hogy új módon viszonyuljunk önmagunkhoz, hogy a sikert ne mások legyőzésében lássuk, hanem abban, hogy erőforrásainkat a társadalom egészének rendelkezésére bocsátjuk. Igaz, hogy ez a gondolkodásmód ellenkezik természetünkkel, de manapság maga a Természet is kikezdi azt, így hát muszáj a bevált sémákat újakkal helyettesíteni. Ha nem változtatunk a mentalitásunkon, majd a realitás vesz minket rá, hogy ezt megtegyük, de az jóval fájdalmasabb lesz.

A koronavírus előjátéka egy olyan próbaidőszaknak, amely elkíséri az emberiséget mindaddig, amíg kölcsönösen felelőssé nem válunk társadalmi és ökológiai szinten egyaránt. Nem nehéz észrevenni, hogy a vírus teszt kölcsönös figyelmességünk számára. Nézzük meg, hogy Kína hogyan reagált a járvány kitörésének kezdetén: úgy tett, mintha a vírus nem volna nagy ügy. Nézzük meg, hogyan sikerült lelassítani a terjedését: mindenkit karanténba helyeztek, amíg a terjedés nem csökkent. És működött. Nézzük meg, hogy kezdetben hogyan utasította el Olaszország a veszélyt, és látjuk a katasztrofális eredményeket.

Most egy következő szintre kell emelnünk a nélkülözhetetlen kölcsönös felelősséget, és akkor elkezdhetjük élvezni annak eredményeit. Sokkal többet tudunk tenni, mint hogy megóvjuk a társadalmat a vírustól. Meggyógyíthatjuk azt a terjedő elidegenedést, magányt és depressziót, amelyek már régen a vírus előtt sújtották társadalmainkat. Csak az kell, hogy elfogadjuk, felelősek vagyunk egymásért.

A különbségek tiszteletben tartása

Ha elfogadjuk a kölcsönös felelősséget, megtanuljuk tisztelni egymás különbségeit. Egyedi jellemvonásaink többé nem választanak el, hanem összekapcsolnak minket, és mindegyikünknek egyedülálló módszereket kínálnak ahhoz, hogy úgy járuljunk hozzá a társadalmi jóhoz, ahogy rajtunk kívül senki más nem tud.

A fajok vagy a nemek közötti egyenlőség kérdése nem létezik többé, mivel mindenki felbecsülhetetlen értékű lesz. Hogyan lehet értékelni egy olyan embert, akinek olyan különleges tulajdonságai vannak, amely senki másnak nincs, és aki kész és hajlandó felhasználni ezeket a tulajdonságokat az egész társadalom érdekében? Számít akkor, hogy az a személy Latin-Amerikából, Kínából vagy Németországból származik? Számít, hogy az ember jól képzett vagy sem, gazdag vagy szegény, fekete, fehér vagy sárga? Egyik sem számít. Csak az számít, hogy ennek a személynek felbecsülhetetlen adottsága van, amelyet mindannyiunk rendelkezésére bocsáthat. Ez a kölcsönös felelősségvállalásban élő emberek valósága.

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-and-the-value-of-life-thrive-global/

13 Már 2020

Koronavírus: egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásból

Kevesebb, mint három hónap alatt a COVID-19, a koronavírus, megtanított minket arra a természet erőivel szembeni alázatosságra, amelyet több, mint egy évszázadon át megtagadtunk.

Ki gondolta volna, hogy egy vírus  – és nem egy különösebben halálos fajta -, megnyomja a világ halálfélelem-gombját? Ki hitte volna az év elején, hogy egy sörmárka elnevezésű, vacak kis influenza-szerű kórokozó miatt az egész világon lebénul a légiforgalom, összeomlanak a részvénypiacok, olajár-háború indul az OPEC és Oroszország között, egész országokat helyeznek karanténba, az egész világon bezárják az iskolákat és az egyetemeket, és törlik a főbb sporteseményeket? És arra, hogy minderre tíz hét leforgása alatt kerül sor…

A vírus megtanította nekünk, hogy védelmi eszközeink, biztonsági hálónk, valamint a hatalomért és dominanciáért folytatott küzdelmeink haszontalanok, amikor a természet úgy dönt, hogy érezteti a hatását.

A koronavírus mindenekelőtt a kölcsönös felelősségvállalás leckéjét tanítja meg nekünk. Ez arra kényszerít minket, hogy felismerjük a fájdalmas tényt, hogy világszintű kapcsolat fűz minket össze és függünk egymástól. Mert ha egy vírus, amely a kínai Vuhanban kezdődött, megölheti szeretteinket mondjuk Chicagóban, Illinois-ban, az USA-ban, nem lenne Ön szerint is kívánatosabb, ha a két ország nem keveredne kereskedelmi háborúba? Nem lenne jó, ha az országok együtt tudnának működni legalább egyszer, és együttesen lépnének fel a vírus terjedésének megakadályozása ellen? Nem lenne sokkal hasznosabb, ha rájönnénk, hogy felelősek vagyunk egymásért, még akkor is, ha a világ másik felén vagyunk, és nem akarunk egymásról tudomást venni?

Csodás gyógyszer a Föld számára

Ironikus módon ez a kórokozó olyan, mint egy csodálatos gyógyszer a Föld számára. Évtizedek óta figyelmeztetnek minket a túlzott fogyasztás bolygónkat károsító következményeire. Évtizedek óta azt mondják nekünk, hogy korlátoznunk kell a kapzsiságunkat, a természeti erőforrások túlzott mértékű kimerítését és a bevásárlás-őrületünket, amely kedvenc időtöltésünkké vált. Évtizedek óta figyelmen kívül hagyjuk a figyelmeztetéseket. Most a természet arra kényszerít bennünket, hogy álljunk meg: nincs repülés, nincs vásárlás, nincs szórakozás. Helyezze magát karanténba otthon, és gondolkodjon el cselekedetein, mennyire viseli szívén a többieket, és ők mennyire elkötelezettek az Ön irányában.

Valójában a természet kedves hozzánk; ugyanezt a leckét megtaníthatta volna sokkal kegyetlenebb csapások segítségével is. Okozhatott volna olyan nukleáris katasztrófát, mint a csernobili vagy egy földrengést, amely elpusztította a japán Fukushima atomerőművét. Sokkal fertőzőbbé tehette volna az ebolát, és az emberiség felét elpusztíthatta volna. Millió olyan dolgot tehetne, amelyet el sem tudunk képzelni, és amely eltörölheti az emberiséget. De nem teszi; lehetőséget kínál nekünk, hogy átgondoljuk, hogyan élünk, és miként lehetünk felelősebbek egymás, és közös otthonunk, a Föld iránt.

Most van itt az ideje, hogy segítsünk egymásnak megtanulni a kölcsönös gondoskodást. Ez nem történhet meg, ha egyedül próbálkozunk, de mivel mindnyájan ugyanabban a hajóban váltunk fogollyá, hasonlóan a vírus által sújtott Diamond Princess japán és a kaliforniai Grand Princess utasaihoz, mindannyian fel kell vállalnunk a kölcsönös felelősséget, és el kell kezdenünk egy harmonikusabb és a másikat jobban figyelembe vevőbb életmódot. Nyilvánvaló, hogy a természet büntető eszközeinek sokkal szélesebb a spektruma annál, mint aminek valaha is képesek lennénk ellenszegülni. Eddig irgalmas és gyengéd volt az emberiséggel; nem akarjuk, hogy kezébe vegye a botot…

A világ, amelyben most élünk, egocentrikus gondolkodásmódunk terméke. Ha nem változtatunk gondolkodásunkon, a világ sem lesz jobb, akárhogyan is próbáljuk a fosszilis tüzelőanyagokat megújuló energiával helyettesíteni, vagy visszafogni az erdőirtást. De ha a jelenlegi hozzáállásunk helyett kölcsönös megfontolást és felelősséget alakítunk ki, világunk visszatükrözi majd azt, és új tudatállapotunkkal szinkronban alakul át.

Meg van írva: „Szelet vetnek, vihart aratnak” (Hóseás 8: 7). Ha az egoizmust vetjük el, sokszorosan learatjuk annak következményeit. A jelenlegi válság csupán egy példája annak, ami történhet. Hasonlóképpen, ha mindannyian a Föld nevű hajó fedélzetén kölcsönös gondoskodást és kölcsönös felelősséget vetnénk el, mit arathatnánk le abból? El tudjuk akár csak egy kicsit is képzelni az előnyöket?

Talán most, amikor mindenki kivár, szánjunk rá egy pillanatot, és tekintsünk rá gondolkodásmódunkra! Kezdjünk neki, és reformáljuk meg kapcsolatainkat! Lehet, hogy most nyílik lehetőségünk arra, hogy megfordítsuk az irányt, és másfajta utat képzeljünk el az életünknek. Talán most kevésbé kellene az “én”-re és az “enyém”-re gondolni, és inkább a közösségre, a társadalom és az emberiség szempontjaira kellene összpontosítanunk. Végül is, ki tudja, hány további vihar előtti csendet ad még nekünk a természet?

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-a-lesson-in-mutual-responsibility-thrive-global/

12 Már 2020

Az egoizmus fejlődése és a kapcsolódás módszere, első rész

Egoizmus, a társadalom pusztító szelleme

Kérdés: A középkor nagy kabbalistája, Ramchal (Rav Moshe Chaim Lozzatto) ezt írta: „Nincs más teremtmény, ami olyan ártalmas volna, mint az ember. Bűnt követ el és lázad, és az ember szívének fiatal korától kezdve gonosz a hajlama, ami egyik másik teremtménynél sincs így.”(Daat Tavunot, 154, 165)

Az idézet az egoizmus növekedő mértékéről szól. Mi ez a minőség, ami már abban az időben is felszínre került?

Válasz: Az emberekben rendszerint jelentkezik az élvezetekre, a kitöltésre, a saját szükség kielégítésére irányuló vágy. Hasonló ez az állatok vágyához, csak még kiterjedtebb.

Azonban az állatok esetében a kölcsönös elutasítás a biztonság megteremtését célozza. És ösztönvezérelt sürgetésről szól az is, amikor el akarják látni magukat a túléléshez szükséges dolgokkal. Az embernél semmi nem szab határt óriási egoisztikus vágyának, ami minden felélésére, megkaparintására és alávetésére tör.

Még ha a személy nem is szorul rá, az irigység nem engedi a markából az embert fejlődése során: onnan, hogy feléljen mindent, magához vegyen bármit, egész addig, hogy magába építse azt. Ez a jelenség a földi egoizmus. Léteznek magasabb rendű megnyilvánulásai is, de a földi egoizmus mindenkiben ott van.

Látjuk tehát, hogy az emberi egoizmus nem olyan ösztönszerű, mint az állatoké, akiket úgy irányít a vágy, hogy fenn tudják tartani magukat normális, természetes állapotukban. Az ember egoizmusa ráveszi, hogy tegyen meg mindent. Mindent el akar nyomni, mindent maga alá akar gyűrni.

Az állatok vágyát nem nevezzük egoizmusnak, mert csak akkor ölik és eszik meg a saját fajtájukhoz tartozókat, ha éhesek. Az emberben azonban minden állati szükségletét túllépő mértékben van jelen ez a vágy. Az állatoktól eltérő módon, az emberiség minden soron következő generációjában nő az egoizmus. Így éri el azt az állapotot, ahol többé lehetetlenség bármit tenni, amiben ott van az ego. Elkezdi pusztítani az emberek közötti kapcsolatot, és még a családok tagjai közé is beférkőzik. Az egoizmus gonosszá válik, többé már nem a minket haladásra késztető motor, hanem a pusztítás szelleme, ugyanúgy, ahogy kezdetben volt, az ókori Babilonban.

https://laitman.com/2020/02/development-of-egoism-and-the-method-of-connection-part-1/

11 Már 2020

A legjobb orvosság koronavírus ellen

A koronavírus világméretű problémává vált az ember számára. A Kínából elinduló, és az egész világon elterjedt vírus halálos áldozatainak száma meghaladja a háromezret. Hogyan viszonyuljunk ehhez a nehézséghez?

Fejlődésünk során számos problémával találjuk szemben magunkat. Állandóan új vírusok, új betegségek bukkannak föl. A globális felmelegedésnek köszönhetően a föld lassan párává alakul, és minden nap valami újat fedezünk fel. Olyan betegségek élednek fel, amelyek a távoli múltban, 50-100 ezer éve léteztek.

Nem tudjuk, honnan jönnek az új vírusok. Akkoriban még nem éltünk itt, hiszen csak pár ezer éve, hogy tudattal rendelkező ember lakja ezt a bolygót. Mindezek miatt növekvő számú vírus és baktérium megjelenésére számíthatunk az elkövetkező időszakban.

A kabbala bölcsessége egyszerű védelmi eszközt nyújt: nincs mitől félnünk, ha egységre lépünk egymással. Egységünkkel olyan helyet és erőt hozunk létre, ami az összes vírust elpusztítja. Próbáljuk ki, és meg fogjuk látni az eredményt!

Egy példa: nemrég tartottuk a Kabbala Világkongresszust Tel Aviv szívében. Az eseményen 78 ország több mint 5000 állampolgára vett részt. A kongresszus fő eseménye alatt, három napig együtt voltunk, és az előtte és utána tartott rendezvényeket is beleszámítva, összesen tíz napot töltöttünk egymással. Senki nem betegedett meg, még csak egy megfázást sem szedett össze.  

A helyzet az, hogy rendelkezünk egy hatékony oltóanyaggal. Azzal a speciális fertőzést megakadályozó anyaggal, amely az összes mikroba ellenszere. Ez pedig az egységként való fellépésünk. Ez az a természeti erő, amely fellép mindenfajta gonosz behatás ellen. Ha az emberek egyesülni akarnak, nem félnek semmiféle vírustól. Akkor a kezükbe kerül a vírusölő anyag, materiálisan és spirituálisan egyaránt.

Ezért nem volt bennem kétség a kongresszus megtartásával kapcsolatban. Néhányan azt javasolták, hogy fújjuk le az összejövetelt, vagy legalábbis tegyük lehetővé, hogy a fertőzési szempontból legnagyobb kockázatot jelentő emberek (szoptató anyák vagy krónikus betegek) távol maradhassanak.

Határozott meggyőződésem, hogy egy ilyenfajta kongresszus semmiféle egészségügyi kockázatot nem jelent. Rendelkezünk a vírusok elleni gyógyszerrel, csak a használatukat kell megtanulnunk, ami persze kicsit sem egyszerű.

Az embereknek meg kell tanulni, hogyan hasznosítsák a köztük lévő kapcsolatot, hogy eltávolítsanak, megöljenek mindenfajta fertőzést és vírust úgy a biológiai, mint a spirituális szinteken. Mindez valótlannak és misztikusnak hangozhat, de pontosan az emberek közötti kapcsolat lehet a betegségek és problémák ellenszere. Azért van így, mert az egységünk ennek a világnak a lehető legmagasabb szintjén valósul meg.

A természetben négy szintet különítünk el: ásványi, növényi, állati és emberi. Az ásványi, növényi és állati szinteken a természet úgy létezik, ahogy valamikor megteremtődött, vagyis változások nélküli. Az emberi szinten azonban befolyással lehetünk a történésekre. Ha jó kapcsolatokat építünk magunk között, energiát és erőt áramoltatunk egymásnak, ami olyan, mintha beoltana minket a gonosz gondolatok, problémák és rossz minőségű kapcsolatok ellen.

De ha nem korrigáljuk az emberek közötti rossz kapcsolatokat, akkor stimuláljuk a különféle vírusok és természeti katasztrófák (vulkánkitörések, cunamik, tájfunok, stb.) megjelenését és elszaporodását. Minden az emberek közötti kapcsolat függvénye, mivel a természet legmagasabb szintjén létezünk. Ezért mondhatjuk, hogy hozzáállásunk vagy megöli a természetet, vagy arra ösztönzi, hogy jobbá váljon.

https://laitman.com/2020/03/the-best-remedy-for-coronavirus/

10 Már 2020

Salamon bölcsessége: Ne ragadd meg a kutyát fülénél fogva!

Példabeszédek könyve, 26:17: „Az a járókelő, aki beleavatkozik egy olyan vitába, amelynek nem részese, olyan, mintha a kutyát a fülénél fogva akarná megragadni.”

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy az ember ilyenkor kockára teszi saját sorsát?

Válasz: Naná! Ha beleszólsz mások vitájába, a kutya szintjének megfelelő haragot keltesz bennük.

Tudjuk, hogy a legjobb nem közbeavatkozni. A legjobb, ha engedjük, hogy a személyek maguk oldják meg a helyzetet, minden bölcsesség vagy tanács nélkül. Máskülönben mindketten az ellenségeiddé válnak.

Kérdés: Tegyük fel, hogy kialakul egy vita. Mit tehetünk?

Válasz: A külső személy nem tehet semmit. Magukra hagyja őket, és félre áll.

A rendőrségre vagy más vitatott esetek orvoslására szakosodott emberre bízzuk a nézeteltérés kezelését. Ez rájuk tartozik. Az egyénnek nincs joga közbeavatkozni.

Kérdés: Azért, mert nem tudhatja, kinek van igaza, és ki téved?

Válasz: Egyáltalán nem áll jogában a beavatkozás. Máskülönben ezek az állapotok nem jutnak nyugvópontra.

Kérdés: Salamon király azt mondta, hogy a vita bennem van. Milyen típusú vita az, ami az emberen belül létezik?

Válasz: Egy állandó vita, mivel a személy két vágyból van összegyúrva: egoistából és altruistából. De az az igaz ember, akiben állandó csata folyik jó és rossz között, aki a rosszra uszítja saját jó minőségeit.

A gonosz mindig felébred, mindent magának akar, és így tovább. A személy azonban, ha nevelni kívánja önmagát, vég nélkül fejleszti a jót önmagában. Az ő belsejét állandó harc jellemzi.

Ennél fogva, az összes ilyen példabeszéd az emberben feltáruló gonoszról szól, de csak olyan mértékben, ahogy a jót is megkísérli felszínre hozni saját magában.

Kérdés: Azaz a gonosz bennem lakozik, az egoizmus a bensőmben van, állandó jelleggel: ez a természetem?

Válasz: Igen, és kéred a Teremtőt, hogy adja ehhez hozzá a jó természetet, hogy ezt a két minőséget egyensúlyba tudd hozni. Balgaság azt kérni Tőle, hogy szabadítson meg a gonosz természettől. Ez nem megy.

Kérésed tárgya a jó természet kell, hogy legyen, hogy a két minőség harmonikus egyensúlyban létezzen a bensődben. Az egyik ember nem lehet nagyobb a másiknál, a pozitív nem múlhatja felül a negatívat.

A kettő közötti középső vonal egy káprázatos állapot. Folyamatosan ebben az egyensúlyban létezem, két lábbal ezek felett állok. Csak ebben az esetben érezhetem meg az alattam megnyíló mínuszt és pluszt a maguk teljességében.

Kérdés: Harmonikusnak mondható az a személy, akinek belseje tartalmazza a saját és a Teremtő természetét is?

Válasz: Természetesen. Ekkor Ádámnak, vagyis a Teremtőhöz hasonlónak hívjuk őt, mivel az összes Teremtővel ellentétes belső minősége egyben hasonlít is a Teremtőre.

https://laitman.com/2020/03/the-wisdom-of-king-solomon-do-not-grab-a-dog-by-the-ears/

09 Már 2020

Feltámasztható a korábbi testet öltések tudása?

Kérdés: Az előző reinkarnációk során új tudásra tettünk szert, és most megint megszületünk, hogy ismét valami újat sajátítsunk el. De semmire nem emlékszünk, amit korábban értettünk vagy tudtunk. Jogunkban áll visszahozni a régi tudást?

Válasz: Ha tanulmányozod a kabbalát, a korábban megszerzett tudást gyorsan visszanyered. Elkezded érezni, és olyan igazságokként szemlélni azokat, amelyeket a megértéseddel is birtokba veszel.

Hasonló ez a mostani generációban felnövő modern gyerekekhez, akik villám sebességgel sajátítanak el és tesznek rutinná mindenféle technológiai dolgot, főleg, ha összehasonlítjuk avval, ahogy a tíz vagy húsz évszázaddal ezelőtt élt gyerekek felfedezték a körülöttük lévő világot.

Ne aggódj, minden korábbi tudás visszatér hozzád. Szándékosan történik így, hogy minden alkalommal újként tekinthess a lelkedre.

https://laitman.com/2020/03/can-knowledge-of-previous-reincarnations-be-restored/

08 Már 2020

Miért van szükségünk az imára?

Kérdés: Munkánk nagy részét a tízesben végezzük, amiről úgy véljük, hogy a Teremtő megértésének fő eszköze. Miért van szükségünk az imára?

Válasz: Semmit nem tehetsz a tízesben. Meg kell próbálnod összekapcsolódni másokkal, ellenőrizni a fejlődésed, és aztán látni, hogy semmiben nem érhetsz el sikert. Ekkor fordul az ember a Teremtőhöz.

Mutatod Neki, hogy ott vagy a tízesben, megkísérelve, hogy összeköttetésbe kerülj másokkal, de semmi nem akar összejönni nektek. És ekkor segít neked a Teremtő. Szükséged van a tízesre, hogy imádkozhass, kéréssel fordulhass Hozzá. Így tud segíteni, és a tízes egységgé forrva kapcsolatba léphet Vele.

Mindezt elé kell tárnod, és közben ezt mondani: „Mindent megtettünk, de már belátjuk, hogy Nélküled nem leszünk eredményesek.” Ez az a pont, amikor Ő megadja azt, amit kértetek. Ezen a módon működik a folyamat.

https://laitman.com/2020/03/why-do-we-need-prayer/

07 Már 2020

Az általános korrekció bevégzése

Kérdés: Ha csak egy ember maradna a világon, aki semmit nem ért, míg mindenki más tisztában volna mindennel, elmagyarázná ennek az embernek a módszer lényegét?

Válasz: Először is, ilyen helyzet nem állhat elő. Ahogy egyre több ember korrigálja önmagát, az általuk kialakított mező kihat a többiekre, így azok is mindjobban megértik és értékelik az adakozási minőséget, a spiritualitást, és egyre inkább törekednek az elérésére.

Ezért lehetetlenség, hogy megtörténjen az a hipotetikus helyzet, hogy egyetlen ember kivételével mindenki korrigálódik.

Evvel együtt, ha eljátszunk a gondolattal, hogy ez előfordulhat, nyilvánvaló, hogy akármikor örömmel keresném fel ezt az embert, és megkísérelném meggyőzni, hogy ő teljesítse be az egész világ általános korrekcióját.

Lehetséges, hogy sikerrel járnék.

https://laitman.com/2020/03/completing-the-general-correction/

06 Már 2020

A világunk egy fekete pont

Kérdés: Ön azt állítja, hogy a világunk nem létezik. Mi ennek az oka, és pontosan hogy érti ezt? Mit jelent az, hogy „illuzórikus”, és kinek az illúziójáról van szó?

Válasz: A mi illúziónkról. Valójában a mi világunk nem létezik.

Mit értek az alatt, hogy „valójában”? Az adakozás minősége szerint, ami az egyetlen dolog, ami a valóságban létezik, a mi világunk nem létezik.

A mi világunkat kitölti a megszerzés, a tiszta egoizmus minősége. A világ maga nem létezik, szándékosan lett áttetsző, illuzórikus módon megteremtve, hogy úgy éljünk benne, mintha igazi spirituális fejlődésünk kezdőpontja lenne. A mi világunk kívül esik a spirituális világokon, a valódi létezésen.

Ez a világ nem más, mint egy fekete pont.

https://laitman.com/2020/03/our-world-is-a-black-dot/

05 Már 2020

A zavarok célja

Kérdés: A különböző szinteken különféle típusú közbeavatkozásokról beszélhetünk a természeti fejlődés négy szintjének megfelelően.

Az első az élettelen szinteken jelentkező zavar: földrengések, áradások, hurrikánok, stb. A növényi és állati szint zavarai mindenféle betegségeket vagy vírusokat foglalnak magukban. Az emberi szinten megjelenhetnek pszichológiai elváltozások. Lehetséges kategorizálni a közbeavatkozások típusait?

Válasz: Igen, lehetséges.

Kérdés: Tudja a természet, a Teremtő, hogy milyen módon helyezze a személyt nyomás alá az adott ember személyiségének tükrében?

Válasz: Hogyne. Ez a lélek felépítésének, azaz belső vágyunknak megfelelően történik. Ez a belső vágy egyensúlyba, összeolvadásba akar kerülni a Teremtővel.

Komment: Képzeld el, hogy egy kabbalista csoporton belül, valamilyen egységesülési kísérlet elutasítást szül. Megértem, hogy ez az akadály az egoizmusom ellen van, és azért kaptam, hogy gyakorolhassam azt, hogy nem önmagamra gondolok, és ezzel érhetem el a Teremtő altruista adottságát.

Rav válasza: Ez a cselekvési szint. És arról az állapotról szól, amelyben el kell határoznod, hogy nincs más rajta kívül, csak az Ő befolyása alatt állsz. Hogyan képes Ő befolyásolni téged, feladatokat, akadályokat adni úgy, hogy közben begyakorold annak tudását, hogy mindez Tőle érkezik, és nem valami mástól?

Amikor például mindenfelé kompromittáló dolgokat írnak rólad, lealacsonyító megjegyzéseket tesznek rád, vagy összeütközésbe kerülsz a családoddal, vagy látod, hogy helytelen dolgot teszel, egoisztikusan viselkedsz, és elítéled magad – hogy lehet, hogy úgy teszed ezt, hogy tudatában vagy, hogy mindezt egyetlen erő teszi veled?

Látjuk tehát, hogy meg kell változtatnod a viszonyodat önmagadhoz, másokhoz, az egész világhoz. És emögött egyetlen ok húzódik meg: „Nincs más rajta kívül.”

https://laitman.com/2020/03/purpose-of-disturbances/

04 Már 2020

75 queries in 0,492 seconds.