Kérdés: A vágy a természet alapja?

Válasz: Igen. Csak egy szubsztancia létezik, amelynek vágy a neve. Semmi más nincs.

Kérdés: A kabbala szerint, a vágyak többféle szintje különíthető el. Úgy vagyunk megalkotva, hogy önmagunkon kívül szemlélhessük a kövületi, növényi, állati és emberi vágyak szintjeit. Ennek eredményeképp kövületeket, növényeket, állatokat és embereket látunk. Ha másképp lennénk felépítve, egy teljesen más képet látnánk a világról?

Válasz: Igen, ez a vágyaink függvénye. Ha a vágyak egy alsóbb szintjén volnánk, akkor mammutokat vadásznánk, meg ilyenek. Az egész a vágyak evolúciójától függ.

Kérdés: Az állatoknak hány szintbe rendeződnek a vágyai?

Válasz: A miénkkel megegyező rendszernek megfelelően működnek, mivel ezek a mi vágyaink, csak alacsonyabb szinteken.

Megjegyzés: Viszont az állatok érzékelnek minket, holott nem rendelkeznek emberi vágyakkal.

Rav kommentje: Itt megint egy kérdéssel állunk szemben: valójában is léteznek, vagy csak a képzeletünk termékei? Végül is, minden csak a személy szemszögéből nézve létezik; nincs más rajta kívül. Minden más vagy az ő belsejében létezik, vagy az, amit önmagán kívül lát.

Kérdés: Miért nem érezzük ezt?

Válasz: A kabbalisták fokozatosan fedezik fel és írják le azt a valóságot, amiről beszélünk. Mások nem érzik ezt, mivel nem jutottak el arra a szintre. A kabbala úgy segíti az ember fejlődését, hogy az látni kezdi a tényleges realitást, amelyben csak ő létezik a mindent betöltő, fehér Fényben.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy senki sem jobb vagy rosszabb. Csak a természet programja, az evolúció van. Pár ezer évvel ezelőtt bizonyos emberek elérték ezt a valóságot, és elmagyarázták, hogy nem létezik világ rajtunk kívül. Vannak olyanok, akik még mindig a folyamatban vannak, és szintén ide jutnak el ezer év múlva?

Válasz: Igen. Ez jelzi, hogy a személy bizonyos vágyai korrigálásra kerültek, és így feltárult az igaz valóság. Más vágyak viszont még nem tárultak fel, és nem érték el a helyes valóságérzékelést. Ez utóbbi vágyak olyan külső emberekként jelennek meg a személynek, akik ezt az egészet nem értik, és nem értenek egyet vele.

Megjegyzés: Tudjuk, hogy a vágy két törvényszerűséget követve működik: az első az aktuális forma megőrzésére törekszik, a második pedig mindent magához kapcsol, amit bemutatnak neki.

Rav kommentje: Minden vágy kezdetben egoista; önmaga konzerválása a célja, és minden lehetséges dolgot, amit saját szempontjából hasznosnak vél, közelebb akar hozni magához.

Megjegyzés: Ezért, ahogy a kabbala mondja, egész életünk a vágybeteljesítés kutatása. A természet vágyakat adományozott nekünk, és folyton azt keressük, hol lelhetünk rá a kielégítésükre, mivel nem vagyunk képesek tényleges módon kitölteni önmagunkat.

Rav kommentje: Most és a jövőben is ki leszünk töltve, és kitöltéseink a  ráció, illetve különféle benyomások és változások formáit veszik fel. Ez mindaddig így történik, amíg változásaink és benyomásaink elvezetnek minket a tényleges valósághoz, amelyben nem létezik más, csak a vágyunk, amelyben mindezek a hullámzások lejátszódnak. Csak azon fogunk munkálkodni, hogy amennyire csak lehetséges, kiterjesszük ezt a vágyat, és megérezzük benne az abszolút mértékben teljes kitöltést, amely a végtelenség világa elnevezésre hallgat.

https://laitman.com/2019/06/the-evolution-of-desires/

Kérdés: Több elmélet is létezik a valóságérzékelésről, arról, hogy mi is a valóság, hogyan kapcsolódik az emberhez, és hogy van-e a személytől független létezése.

Newton például úgy gondolta, hogy a világ az emberhez köthető bármilyen kapcsolat nélkül is létezik. Mindegy, hogy létezik-e emberiség vagy nem, a világ nélküle is mindig létezett, és létezni is fog.

A relativitáselmélet kimondja, hogy az érzékelés relatív, és a megfigyelő helyzetétől és mozgási sebességétől függ.

A kvantumfizika arra a következtetésre jutott, hogy a világ egy illúzió, és a megfigyelőtől függ, azaz, mi hozzuk létre a világot.

Mit mond a kabbala az általunk érzett valóságról?

Válasz: A kabbala szerint a személy azt érzékeli, ami benne létezik. Vagyis, a teljes világ bennem van. Nincs világ rajtam kívül. Önmagam érzete, és a belsőmben végbemenő változások a körülöttem lévő világban lejátszódó változásokként tűnnek fel számomra.

Kivetítem a belső érzéseimet, véleményeimet és tapasztalataimat, és mindez a világról alkotott képek formájában rajzolódik ki. A világ a belső állapotom.

Baal HaSulam ezt írja a “Bevezetés a Zohár könyvébe” című művében: “Egy széles, csodálatosan benépesített világot látunk magunk előtt. De az igazság az, hogy mindeközben a saját bensőnkbe tekintünk. Más szavakkal, a hátsó agyunkban létezik egy fényképezőgép, ami mindent megörökít, ami felbukkan számunkra, de ezek között nincs, ami rajtunk kívül lenne.

Tehát minden, ami külsőnek tűnik, valójában az agyban történik. Itt különféle valóságképek cikáznak, amelyek úgy állítják be magukat, hogy körülöttem léteznek, de valójában semmi mások, csak a változó vágyaim, gondolataim, érzéseim és tapasztalásaim kivetülései. A világot bemutató képként élem meg őket.

Ha ez a kép nem az óriás méretű külvilágot mutatná, az azt benépesítő bolygókkal, emberekkel, virágokkal, állatokkal, és így tovább, akkor önmagamon belül olyan parányi dózisban érezném, hogy képtelen lennék a fejlődésre. És ilyen módon minden, ami bennem él, milliárdszoros nagyításban bomlik ki a külső környezetemben. Ezért elmondhatjuk, hogy a világ saját magunk projekciója.

https://laitman.com/2019/06/the-world-is-a-persons-inner-state/