Kérdés: Miként valósítható meg a „Szeresd felebarátod, mint önmagad!” elve, ha önző szeretettel vagyok felebarátom iránt, noha altruista módon kell szeretnem?
Válasz: Valóban, ez a szeretet két különböző fajtája. De önmagadnál jobban szerethetsz egy másik embert, ha belátod, hogy a másik szeretete ugyanaz a szeretet, csak egy következő, globális, integrál, örök-érvényű és tökéletes szinten. Önmagad szeretete csupán az állati szintet képviseli.
Ebből az következik, hogy lehetetlen összehasonlítani a külső, önző, valamint a belső, integrál szeretetet. Mikor valakiben mind a két fajta szeretet felbukkan, az illető jobban kedveli a világot, az öröklétet és a tökéletességet, mint az állati testet.
Kérdés: Sok országban az emberek lassan elindulnak az utcára, feltöltik a kávéházakat és bevásárolnak. Ez a házból való kilépés, nevezhető a válságból való kilábalásnak?
Válasz: Nem. A válságból való kilábalás, azt jelenti, hogy valóban megértjük, mit jelent a válságban lenni, vagy kilépni belőle, vagy már túllenni rajta. Addig még el sem merülhetünk abban ami történt velünk.
Nem ismerjük ennek a vírusnak a természetét, azt hogyan lehet teljesen megszabadulni tőle, van-e más formája, ismétlődik-e stb. Ezért nem állíthatjuk biztosan, hogy hol is tartunk.
Minden a szokásos, az ember a lehető legmegszokottabban, legkényelmesebben, és a lehető legegyszerűbben akar élni. Nem engedhetjük meg maguknak, hogy otthon maradjunk, és ezért azt mondják, hogy „kilépünk a válságból”, és elmenekülünk innen, ahova egy ideig be voltunk zárva. De nem mondanám, hogy ezzel valóban megszabadulunk a válságtól.
A helyzet az, hogy a válság a természet által ránk gyakorolt nyomás következménye, amely azt akarja, hogy minden részével szorosan összekapcsolódjunk. Az ásványi, növényi és állati szintek összhangban együttműködnek. Az emberi egoizmus hibájának köszönhetően a természet kihajít bennünket a keretrendszeréből, önmagán kívül helyez bennünket.
A válságok és kataklizmák, szökőár, vulkánok, hurrikánok és földrengések következtében a természet azt jelzi, hogy nagyon rossz, kiegyensúlyozatlan erõket váltunk ki benne, és nem akarunk az integrál része lenni. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, egymástól kölcsönösen függővé, összekapcsoltá, kell válnunk. De nem akarjuk, és nem tudjuk megtenni, ezért az emberiség problémákat tapasztal meg..
Most elértük azt a pontot, ahol a természet egy bottal kezd minket a boldogság felé nyomni. Tehát mindenféle vírus aktiválódik, ami elkerülhetetlenül a kapcsolat felé tol minket, az önmagunkhoz és a természethez való helyesebb viszonyulás felé. A közeljövőben ez világosabbá válik, amíg meg nem értjük, hogyan kell viselkednünk.
Kérdés: A válság érzése az az érzés, hogy a gonosz uralja a világot?
Válasz: A válság érzése a természet kényszerítő erői, amelyek megnyilvánulnak annak érdekében, hogy kiegyensúlyozzák az egoista zavarokat, amelyeket a természetben okozunk.
Kérdés: Talán minden lélek egyetlen organizmus. De hogyan mondhatjuk, hogy az egész emberiség egyetlen organizmus? Milyen organizmus ez? Hogyan van összekapcsolódva?
Válasz: Nem a fizikai testről beszélünk. Arról beszélünk, hogy a teremtés belső jelentése hova vezet, milyen céllal van átitatva, és milyen motivációk működnek benne minden szinten.
A természet ásványi, növényi, állati és emberi szintjeinek megvan a saját belsõ ereje, a saját irányultságuk. Minden, ezt az irányultságot követi, még ha nem is vesszük észre, a homok legkisebb szemcséjében és az univerzum hatalmas, távoli részén is létezik ez.
A természet ásványi, növényi és állati részei, az emberi szint alá vannak rendelve. Ha helyesen irányulnánk egymás felé, hirtelen azt tapasztalnánk, hogy az egész természet, az egész kozmosz megváltozik, a természet objektumai jóindulatúbban viszonyulnának egymás felé.
Látnánk, hogy nincs véletlenszerűen robbanás, nincs elválasztás vagy eltávolítás. Látnánk mindenek a jelentését, ami velünk, bennünk vagy rajtunk kívül történik, az űrben, a fekete lyukakban, mindenben.
Az egész természet nem csupán anyag, hanem gondolat. Ez a gondolat különféle szinteken törekszik a tökéletességére, annak megvalósítására. Ezt hívja a Kabbala a teremtés gondolatának.
Meg kell próbálnunk életre kelteni ezt a teremtési tervet, hogy elérje egyetlen végső lényegét, formáját és megvalósulását.
A nőknek meg kell érteniük, hogy ha nem alkotnak egységet, akkor a világnak befellegzett. A nő önmagán belül kell, hogy érezze ezt. A férfi ebben nem tud neki segíteni. Muszáj, hogy betöltse női szerepét: ő ad életet, ő gondoskodik az otthonról, a gyermekekről és a jövőről.
A nőknek meg kell érteniük, hogy amennyiben nem kapcsolódnak más nőkkel, és nem viselik velük együtt gondját a világnak, akkor a világ elpusztul. Nincs szükség forradalmakra. A nőknek egyedül egység kell, és már ez megváltoztatja a világot. Ráadásul még cselekedeteket sem kell végre hajtaniuk, mert a női egység fog véget vetni a globális krízisnek.
A teljes krízis a nők, és nem a férfiak között megy végbe. Ez abból fakad, hogy a Malchut számtalan kisebb Malchutra tört szét. Akkor áll be a korrekció, ha összeillesztjük ezeket a részeket. A nőknek tisztában kell lenniük ezzel a tudással, mert így lesz igazán esélyünk arra, hogy elérjük a világ korrekciójának szintjét.
Csak abban az esetben tehetünk szert az „anya” minőségére, ha elérjük a Bina, azaz az adakozás, szintjét. Az anya az, aki ad, gondoskodik, etet és gondját viseli az egész világnak. Mindannyiunknak – férfiaknak és nőknek egyaránt – feladata, hogy megtaláljuk ezt az adakozó erőt, aminek segítségével egymás közötti egységre léphetünk.
Ha férfi a férfival, és nő a nővel alkot spirituális egységet, akkor csak egy bizonyos magasságot érhetnek el. Ezután kapcsolódnunk kell a Bina megszerzett erejéhez, és ehhez a nőkre is szükségünk van.
Ezért ebben és a spirituális világban is tökéletes kapcsolat szükségeltetik az összes férfi, és az összes nő között. Így olvadhatunk egységbe, hogy életet adjunk Ádámnak, a tökéletes embernek, akinek férfi és női alkotóelemei együtt cselekszenek.
Olyan magzati stádiumban vagyunk, ami a terhesség nagyon előre haladott szakaszának felel meg. Hamarosan meg kell születnünk. Nem tudom pontosan megmondani, hogy a Malchut hányadik hónapban van. A nő már nagyon megkezdené a szülést, de mi még nem állunk készen. A megszületés annyit tesz, hogy rendelkezünk a közöttünk lévő egységre irányuló helyes vággyal. Ha ez megvan, kitörünk a Malchutból, és egy új, spirituális világba születünk bele.
Amikor kilépünk a Malchutból, elhagyjuk a méhet, és rögtön az adakozás minőségére épülő spirituális világban találjuk magunkat. Most még nem vagyunk készen, ezért fennállna a koraszülés veszélye.
Amikor az összes nő, egyetlen nőt alkotva lép egységre, mindenki érezni fogja, hogy a női erő uralkodik a világban. Hasonló lesz ahhoz, mint amikor az anya gondot visel gyermekére. Minden férfi érzi majd ezt a női, anyai erőt, a Bina erejét, ami uralma alá vonja a férfit. Ezen keresztül érkezik meg az adakozás ereje, az az inspiráció, amely előtt mindenki fejet hajt, és kész hallgatni a világot uraló női hangra.
Egyelőre azonban, egyénként rendelkeztek csak a vágy erejével, de képtelenek vagytok rá, hogy a hatás érdekében összefogjátok ezeket az erőket. Tegyetek meg mindent, hogy megszülessen köztetek az egység. A siker csak rajtatok múlik!
Őszintén remélem, hogy egy új emberiség, egy új időszak küszöbén állunk. Ha a nők egyre nagyobb erőre tesznek szert, a férfiak megérzik, mekkora szükségük van a női erőre, és közösen haladunk majd tovább az úton. Nektek és családotoknak is boldog és egészséges életet kívánok!
[265003] Női lecke: A nők szerepe az új Világban: 20/05/09
A szeretet azt jelenti, amikor én a másikat akarom beteljesíteni, szolgálni saját magam helyet. Mint ahogy az édesanya, csak a gyermekét akarja szolgálni, beteljesíteni, ahogy egy barát mindent barátjának akar adni, ahogy a Teremtő csak minket akar beteljesíteni, hogyha mi helyesen haladunk előre, akkor mi pedig csak a Teremtőt akarjuk majd beteljesíteni.
A szeretet az a vágy, hogy egy másikat teljesítsünk be.
Kérdés: Lehetséges, hogy az emberek eltávolítják majd a határokat országok és nemzetek között?
Válasz: Természetesen. Ezek a határok már semmit nem jelentenek. Amikor szükséges, milliók fognak egyik országból a másikba költözni, repülővel vagy autóval. Az idő telik és a határok egyre áttetszővé válnak majd. Már ma sem jelentenek túl sokat. A világ egy olyan állapothoz közeledik, amikor egy nyelvet beszélünk majd és egy gondolatban, egyszerre mozdulunk.
Ha nem volnának egoista vezetői az országoknak, akkor a világ már réges-rég integráltabb lenne. Csak az „oszd meg és uralkodj“ alapelv az, amely fenntartja a jelenlegi határokat, mindenfajta törvényeket és falakat emelve országok között.
Michael Laitman, Quora:“Mik azok a dolgok, melyek nem számítanak az életben?“
Mi egy önző anyagból épülünk fel, ahol elsősorban saját hasznunkat nézzük mások kárára.
Minél tovább fejlődünk az egónk annál nagyobbra nő, és különösen a mi időszakunkban, az egónk olyan mértékben kifejlődött, hogy egyre nehezebbnek találjuk, hogy magunkat kitöltsük, vágyainkat beteljesítjük
Az életük szükségszerűségein túl (étel, szex, család, lakóhely) az egónk arra kényszerít minket, hogy gazdagságot, hatalmat és a hírnevet tartsuk fontosnak, és ez olyan mértékű, hogy sok ember az egész életét annak szenteli, hogy ezeket egyre magasabb szinten elérje.
Azonban ha megértjük, hogy túl minden fizikai célunkon, úgy is láthatjuk magunkat, hogy van egy sokkal magasztosabb cél – ami vár mindannyiunkra, amely arra irányul, hogy elnyerjük, az örök lelket, a véget nem érő kitöltést, egy teljes valóságérzékelést – harmóniát és egyensúlyt a Természet adakozó minőségeivel, akkor azonnal megértenénk, hogy a fizikai örömök mennyire nem lényegesek, mert csak átmenetiek és nagyon véges idejű, kitöltést adnak.
Írva van, a spirituális célról, hogy azok által akik már azt elérték, hogy ha az ember képes lenne akár egy morzsányi spirituális örömöt átélni, akkor hajlandó lenne feladni mindent, a fizikai világban, a spirituális növekedés érdekében
Azonban ez a spirituális öröm rejtve van előlünk.
Mindez azért van, mert ha ez könnyen elérhető lenne, akkor mi egyszerűen odatapadnánk a spiritualitáshoz, azért mivel sokkal nagyobb örömöt adna számunkra, mint bármi amit ebben a világban elérhetünk, és ezáltal, hogy így cselekednénk nem lenne semmilyen szabad választásunk a spirituális élet követésében.
Mi akkor lépünk a spirituális útra, amikor egyfajta ürességet és betöltetlenséget érzünk a fizikai vágyainkban. Bármekkora mértékben is képesek vagyunk magunkat megtölteni étellel, szexel, családdal, pénzzel, tisztelettel, hatalommal és tudással, még is állandóan úgy érezzük, hogy valami még mindig hiányzik, valami mást keresünk, és előbb utóbb elkezdjük keresni az élet értelmét és esszenciáját.
Ezek az egzisztenciális kérdések, együtt a fizikai vágyak keserű tapasztalatával, elvezetik az embert a spirituális kutatáshoz, ahol különböző spirituális csoportokhoz és, utakhoz fordul, válaszokat keresve és előbb utóbb megérti, hogy miért is élünk, és mi az életünk értelme.
Hogyha mi elérjük annak a felfedezéséhez, hogy annak érdekében élünk, hogy magunkat felemeljük a valóság egy magasabb érzékelésébe, érzésébe, ahol képesek vagyunk az örökkévaló lelket elérni, akkor ennek a spirituális célnak a nagysága elkezd ragyogni, mint az élet abszolút legfontosabb célja, és akkor előbb-utóbb elveszítjük a fizikai világban elérhető gazdagság, hatalom és hírnév fontosságát.
Akkor egy sokkal természetesebb és kiegyensúlyozottabb hozzáállást érünk el a fizikai világgal kapcsolatban is. Nem próbálunk mindenfajta, túlzott, kifacsart felfújt fizikai örömeket és beteljesüléseket keresni, hanem, ehelyett föléjük emelkedünk azzal a szándékkal, hogy elérjük a spirituális célunkat.
Michael Laitman, Quora:“Hogyan határozná meg a szeretetet?“
Szeretet az egy tulajdonság, egy erő és sóvárgás arra, hogy az ember mások vágyát kielégítse, mely az emberből kifelé árad.
Hogyan lehetséges egy másik ember vágyait betölteni?
Ez csak akkor lehetséges, hogy ha megértjük az ő vágyaikat.
Hogy ha megosztunk egymással szokásokat, gondolatokat, véleményeket akkor megtanuljuk hogyan teljesítsük be azokat, és fejezzük ki szeretetünket mások felé.
Hogyha nem vagyunk képesek megérteni mások vágyát, akkor arra kell aspirálunk, hogy legyen olyan vágyunk, mely hasonló azok vágyához akiket szeretünk, hogy egy olyan belső modellt építsünk magunkban, mely azonos az ő vágyaikkal.
Azáltal, hogy építünk egy ilyen belső modellt, amelyen keresztül képesek vagyunk megérteni mások vágyait, az megadja nekünk azt a képességet, hogy beteljesülést adjunk nekik.
Akkor képesek leszünk, megérteni saját érzéseinket is, amikor hasonló beteljesülést kapunk, így tudhatjuk, hogyan kell ezt másokban is betölteni.
A Kabbala bölcseletében ezt az állapotot hívjuk úgy, hogy „formaazonosság“. Azaz, azáltal, hogy azonossá tesszük adottságainkat másokéval, elérjük az egyesülés állapotát, és a szeretet az ennek az egyesülésnek érzete.
Megjegyzés: Ha jól értem, függetlenségem annak önkéntes elismerésében áll, hogy teljes mértékben függök a társadalmi közegemtől. Ez azonban lehetetlen, mivel senkitől nem akarok függeni.
Válasz: Az a tény, hogy teljes mértékben függsz attól a hatalmas, univerzális, örök vágytól, amit a Teremtő alkotott, örökéletűvé, tökéletessé és függetlenné tesz. Nem vetkőzheted le azt az adottságodat, hogy teremtett lény vagy. Ezért ha elfogadod, hogy teremtett lény vagy, ezzel egyben lehetőséget adsz magadnak, hogy az Ő szintjére kerülj, összetapadást és formaazonosságot érj el Vele.
Kérdés: Így sem értem, hogy egy átlagember milyen módon függetlenedhet a többiektől?
Válasz: Úgy, hogy elkezdi szeretni őket. Akkor meglátja, hogy az irányukban érzett szeretete, a többiek fölé emeli, és függetleníti másoktól, noha sokat járnak az eszében, és jókívánságokkal halmozza el őket. Ez az egyetlen lehetséges út.
Nem válhatsz ki, ebből az integrált rendszerből. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy a rendszeren belül emelkedsz. Az emelkedés pedig, gondoskodást jelent.
Kérdés: Két erő létezik a természetben. Egyikőjük az adakozás ereje, mely fejleszt minket és integrál rendszereket épít. A másik a elutasítás ereje, amely mindent megkülönböztet egymástól és annak köszönhetően található a sokarcúság, sokszínűség a természetben. Ez a megszerzés ereje, mely mindent magába szív. De a Kabbala azt mondja, hogy csak egy erő létezik: „Nincs más rajta kívül“. Hogyan kombinálódik ez a két erő ezzel a kijelentéssel?
Válasz: Az univerzumban csak egyetlen erő működik, mely az egész természetet az egység fele vezeti, amely az egész fejlődés célja. De ahhoz, hogy elérkezünk ide, az sok különböző irányváltás, – gyakran egymásnak ellentmondó – folyamatból történik, amikor úgy tűnik, hogy bizonyos dolgok egyáltalán nem az egység, vagy az egymást kiegészítést felé haladnak, hanem azzal teljesen ellentétes irányba. Mind ez azért van, mert mi még nem vagyunk képesek a természet általános képét, egyben látni.
Kérdés: Azonban ez a két erő a mi világunkban mutatja meg magát. Például a kínai filozófiában ezt úgy nevezik, hogy yin és yang. Az Ábrahámon alapuló vallásokban, mindezek a jó és a gonosz erői, melyek már megjelentek a társadalom szintjén. De az evolúció szintjén, van jelen a természetes kiválasztás. Azaz ez a két Erő, vagy különbözőség, jelen van mindenhol.
Hozzászólásom: Igen. Az által, hogy kiegészítik egymást, mindent egyetlen integrál rendszerhez vezetnek.
A természet állandóan ezen két erő egyensúlyára törekszik. De az a tény, hogy mindkét erő megjelenik az emberben, mint az adakozás tudatossága és a megszerzés tulajdonsága, az teljesen egyenlőtlen. Mivel a megszerzés tulajdonsága közel áll hozzánk, azzal hasonlóak vagyunk és az vágyott számunkra, de teljesen érzéketlenek vagyunk egyelőre az adakozás tulajdonsága felé. Valóban annak érdekében, hogy adjunk, mindenkinek éreznie kellene a másikat, de egyelőre mi nem érezzük egymást.
Ennélfogva a természet létrehozta azt az érzést bennünk, hogy mi csak magunkat saját énünket érezzük, ez olyan mintha le lettünk volna szakítva a másik felünkről, hogy bármilyen érzésünk aggodalmunk legyen, afelé mi történik rajtunk kívül. Ennélfogva, én nem vagyok képes eljutni az egyensúlyhoz, természetes tulajdonságaimon keresztül. Épp ellenkezőleg, minél jobban fejlődöm, -önző módon, kizárólag a megszerzés, a kaparintás erején keresztül, azazhogy mindent magamnak meg ragadjak- annál károsabb a részvételem a természet rendszerében.
Kérdés:A természet egysége, az ellentétek egységében található?
Válasz: Igen, hogy el jussunk egy olyan állapotba, -amikor tisztán megértjük, hogy két ellentétes tulajdonságból állunk, és azokat egyensúlyba kell hoznunk, az úgynevezett középső vonalon keresztül, viselkedésünk középső vonalán.
[266035]
From KabTV’s “A koronavírus időszaka után,” 20/04/16
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
