Dr. Michael Laitman

A tudomány válsága azt jelzi, hogy meg kell változtassuk tudatunkat

Annak érdekében, hogy az “emberi” szintre érkezhessünk, az állati szint felleti szintre, el kell érjük a mások iránti adakozás és szeretet tulajdonságát. Ezt hívjuk a “józan ész feletti hit”-nek – a megszerzés feletti adakozásnak. És lehetővé teszi a személy számára, hogy kiléphessen magából és önző természetéből.

A tudomány válságon megy keresztül amint az önző szinten fejlődik. Mindeközben az emberiség magasabb sznitre jutott, ahol mindenki egymáshoz kapcsolódott egy testként. Mostantól kezdve az egyetlen módja annak, hogy megértsük és felfedezzük a természetet az, hogy eggyé váljunk. Azáltal, hogy tudatunkban létrehozzuk ezt a változást, felfedezünk egy mélyebb szintet, új kapcsolatokat és a világban körülöttünk levő erőket és függőségeket.

De ameddig megváltoztatjuk önző érzékelésünket egy altruisztikusra, érzéseink, vágyaink és gondolataink nem engedik meg azt, hogy felül emelkedjünk tudásunk korlátain, amiben elmerültünk. Szóval szükségszerű, hogy felül emelkedjünk önző “józan eszünkön” egy altruisztikushoz. Ki kell lépjünk magunkból, egy olyan érzésbe, mely jelenleg irracionálisnak tűnik nekünk. Ezért volt a PhD tézisem címe: “A Kabbala – a Világ megismerésének irracionális módszere”

23 máj 2009

Ez a válság más, mint bármi amit korábban láttunk

Különleges időket élünk, mivel korrigálatlan spirituális állapotunk az emberek közötti ki nem javított kapcsolatokon keresztül megjelenik előttünk. Ez a korrigálatlan állapot célirányosan jelenik meg, hogy mi mindezt kijavíthassuk.

Minden korábbi válság önzőségünk növelésére szolgált, míg a jelenlegi válság azt mutatja meg nekünk, hogy önzőségünk elpusztít minket. Fejlődésünk minden korábbi fázisában folymatosan azt gondoltuk, hogy önzőségünk további fejlődéshez vezethet. Amerikában még 50 évvel ezelőtt is mindenki úgy érezte, hogy tovább fejlődő generációhoz tartoznak, akik további bőséget, és még nagyobb fogyasztás képesek elérni. De ma mindez az önzőség és fogyasztás megszűnt.

Történelmünk során először felfedezzük, hogy önzőségünk pusztító. Mindenki ugyanarra a következtetésre jut, mert ez a módja széttört spirituális állapotunk felfedezésének. A teljes tegnapi világ, mely az önzőségre és az önző előrejutásra és a mások kihasználásra épült nem létezik többé.

De a válság folytatódik tovább és nem fog megállni. A csapások jönnek majd egymás után, ameddig felfedezzük céljukat, és megtaláljuk annak gyógymódját melyet alkalmazni kezdünk.

22 máj 2009

Az emberek közötti egység az egyedülálló a természetben

 Kérdés:

Miért nem képes az emberi társadalom a kölcsönös garancia állapotát természetesen, magától elérni, amíg az állati szinten marad, mint a test sejtjei?

Válaszom:

Az emberi lény túl összetett ahhoz, hogy másokkal ilyen módon kapcsolódjon össze. Itt álljon a magyarázat.

Az önzőség a természet minden szintjén minőségileg magasabb szintűvé válik, a kövületi szinttől kezdve a növényin, állatin és emberi szinten keresztül. Minél magasabb szintű az egyén egoizmusa, annál egyénibbé válik, és ebből kifolyólag annál kevésbé képes a másokkal egységre lépni. Ezért, amilyen mértékben fejlődünk, annál jobban elkülönülve érezzük magunkat a többiektől.

Manapság nemcsak a pszichológusok, és szociológusok, hanem a gazdasági szakemberek és a politikusok is felfedezik, hogy a világ összekapcsolódottá vált, és ezért nekünk – az emberiségnek – egységre kell lépnünk. Azonban azt hiszik, hogy mindezt képesek vagyunk korporeális módszerrel elérni, és minden lecsillapodik majd ha egy világbankot, világ kormányzatot, világméretű oktatást és a világot átfogó kapcsolatokat hozuk létre.

Azonban azok után, hogy még egy pár G20 szerű találkozón vesznek részt, elkezdik majd megérteni, hogy nincsenek birtokában az egységet létrehozó módszernek. Sajnálatos módon mielőtt erre rájönnek, lehet, hogy az embereknek nagyszabású szenvedéseken kell keresztül menniük, mint biztonságuk elvesztése, az orientáltság hiánya, teljes tanácstalanság, és általános hitvesztés, és bizalomvesztés. Az emberek nem tudják elviselni, hogy bizonytalanságban léteznek, mivel a folyamatos veszélyhelyzet rosszabb a halálnál is. Az elménk nem képes ilyen helyzetekben működni. Azonban mégis ez történhet annak érdekében, hogy megértsük, egységünk elérésének egyetlen módja az, hogy önző természetünk fölé emelkedjünk.

Ez nem így van a kövületi, növényi és állati szinteken, ahol az egész természet és minden alkotóeleme ösztönszerűen, természetesen összekapcsolódik. Kiegészítik egymást és harmónikusan közreműködnek egymással, mindenféle szabad választás vagy döntéshozás nélkül.

Az emberek között egységre lépés ezzel szemben csak úgy érhető el, he minden ember azt tudatosan teszi meg. A természet többi szintjével ellentétben a Teremtő nem az alapján egyesít minket, hogy az arra szolgáló ösztönt megadta nekünk. Egységünk csak akkor lehetséges, ha megszerezzük az adakozás és szeretet tulajdonságát, ahol mindenki szerepet vállal, és csatlakozik a többiekhez. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, magunk és önzőségünk fölé kell emelkedjünk, és el kell érnünk a Bibliai parancsolatot: “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”.

Ez a módja annak, hogy a Teremtő tulajdonsága megjelenjen közöttünk, és ezzel hasonlóvá válhatunk Hozzá. Akkor megértjük majd miért is viselkedett velünk ilyen módon.

22 máj 2009

Lehet, hogy világháborúra van szükség a válság megoldásához?

 Híradás (a The Financial Times által):

Németország a válság utáni globális inflációra figyelmeztet”. A világ magas inflációval és “válság utáni válsággal” nézhet szembe, amikor a globális gazdaság felépül, figyelmeztet Peer Steinbrück Németország pénzügyminisztere. “Aggodalommal tölt el, hogy a világszerte látható ellenlépések, melyeket hatalmas kölcsönökkel fedeznek, egy következő válsághoz vezethetnek” mondta a Bild cikkében Mr. Steinbrück.

Kommentárom:

A válság addig folytatódik majd, amíg fel nem fedezzük valódi okát, mely nem a papírpénzben, hanem kapcsolatainkban található. Korrigálnunk kell magunkat. A kérdés a következő: egy újabb világháború előtt, vagy után tesszük mindezt?

21 máj 2009

Mi a lélek?

 Kérdés:

Ön azt állítja, hogy lelkünk meghatározza a világ állapotát, ami azt feltételezi, hogy nagy bölcsességgel, és tapasztalattal rendelkezünk. Másrészről azt is mondta, hogy olyanok vagyunk, mint az állatok, és semmi nem marad belőlünk, miután testünk meghalt. Mit mond mindez bölcs lelkünkkel kapcsolatban, mely meghatározza jövőbeni reinkarnációnkat?

Válaszom:

A lélek az adakozás tulajdonsága. Amennyiben megszereztük ezt a tulajdonságot a Kabbala tanulása folytán, jelenlegi életünk alkalmával, akkor rendelkezünk lélekkel, és ezen keresztül képesek vagyunk örökkévaló létezést érzékelni. De amenyiben mindezt nem értük el jelenlegi életünk alatt, akkor ismét vissza kell térnünk ide, hogy elérjük azt.

21 máj 2009

Az adakozás képes minket bármi másnál nagyobb módon kielégíteni.

 Kérdés:

Nem értem mi történik majd a társadalommal az átmeneti időszakban a gonosz megszerzés iránti vágytól az adakozás iránti vágyig. Az emberek nem érzik kielégültnek majd magukat a pénz vagy hatalom által, de még nem tudják majd mi is az adakozás. Mi fogja motíválni vagy előre hajtani az embereket az adakozás tette felé? Hogyan lesznek az emberek képesek azt kívánni, anélkül, hogy élvezetet kapjanak a gondolatától?

Válaszom:

Az emberek kielégülést kapnak majd, mivel a társadalom arra bíztatja majd őket, hogy adakozzanak. A társadalom tiszteli és jutalmazza majd az adakozó személyt, és ez kielégülést ad majd. A fejlődésünk célja az, hogy olyan személyek közötti kapcsolatokat érjünk el egymás között, ahol csak a kapcsolat érzete maga megadja nekünk az adakozás és szeretet iránti vágyat.

Végül is az ember nem csak a bankban levő pénzre vágyik, vagy sikerre és hatalomra, hanem belső kielégülésre is, vagy a társadalom bizonyos mértékű hozzáállására irányában. Az összes élvezet, mely vitális fizikai szükségleteink felett áll, tapinthatatlannak virtuálisnak tűnik.

Emellett van valami, amit értékesebbnek tartunk, mint pénz által kielégülni, és az az a kielégülés, melyet a társadalom elismeréséből származó tisztelet útján kapunk. Ez az, amit a gazdag és hatalmas emberek is akarnak, de nem képesek megkapni, mivel amikor sikerül tisztelethez és elismeréshez jutniuk, az nem valódi, mert megvesztegetés útján történik.

Az ember által érzékelt legrosszabb dolog a kritika, megaláztatás és a társadalom megvetése – akár saját gyermekei által. Ez rosszabb, mint a halál. Ennek ellentéte a tisztelet, elismerés és értékelés tulajdonságai, ezek adják életünk legnagyobb kielégüléseit.

A feladatunk az, hogy azt a közvéleményt erősítsük, mely minden embert változásra késztethet, hogy a társadalomtól való megszerzéstől eljussunk a társadalom számára való adakozáshoz. Akkor majd mindenki megérzi annak jutalmát, ami a társadalom számára való adakozás lehetőségéből adódik.

20 máj 2009

A jövőnk azon múlik, mit teszünk a jelennel

 Kérdés:

Amennyiben minden problémánk megoldása az emberek közötti kapcsolatok korrigálásában rejlik, akkor mennyiben különbözik a Kabbala a többi módszertől, ahol az emberek jó tettekről tanítanak?

Válaszom:

A Kabbala tudománya elmagyarázza, hogy mindannyian egy olyan hálóban létezünk, mely összeköt minket. Emiatt úgy kell kezeljük egymást, mintha egy hajóban ülnénk, vagy mintha egy család tagjai lennénk. Báál HaSzulam azt írja, hogy az egész világ egy családba tartozik, és ezért harmónikus kapcsolatokat kell építsünk egymással a jelenlegi önző kapcsolatoka helzett.

A közöttünk lassan megjelenő általános kapcsolat arra kötelez minket, hogy egyezségre jussunk egymással. Ez azt jelenti, hogy tetteink, gondolataink, vágyaink és minden más között egyezségnek kell létrejönnie. Azonban senki nem tudja, hogyan vegyünk rá 7 milliárd embert arra, hogy egymással harmónikus kapcsoltab kerüljenek. És mégis, a jelenleg megjelenő interakciók arra késztetnek minket, hogy mindezt véghez vigyük.

Ez a felfedezés fokozatosan tovább folytatódik, lépésről lépésre. Senki sem tudja, hogyan fog a következő szint kinézni, mivel mindaz azon múlik, hogy realizáljuk a jelenlegi szintet. Ebből a célból a Kabbala azt javasolja, hogy az egész társadalomnak tanítsuk meg az összefüggőség törvényét, melyet jelenleg fedezünk fel. Ez a tudás képessé teszi majd az embereket arra, hogy a megfelelő tetteket végrehajtsák.

19 máj 2009

Az egység a válságból való kilábalás módszere

 Kérdés:

Amennyiben egy nemzetközi hírügynökségtől- mint a CNN – jönne Önhöz valaki, és kérné, hogy magyarázza el azt a  nagyszerű módszert amivel rendelkezik, akkor mit mondana nekik?

Válaszom:

Ez a módszer megmutatja nekünk, hogyan lábaljunk ki abból a válságból amely most megjelenik előttünk, és életünk minden részébe behatol. Túlélésünk a tét, így ha meg akarjuk magunkat menteni a természeti katasztrófáktól, éhségtől, járványoktól és más szerencsétlenségektől, meg kell értsük, hogy a jelenlegi globális helyzet korrekciója egyetlen dolgon múlik: hogy olyan személyek közötti kapcsolatokat építsünk ki, mintha mindannyian egy család tagjai lennénk. Azt hiszem, hogy ez a példa önmagáért beszél, és nem kíván további magyarázatot.

Mindenki el tud képzelni egy családot melynek tagjai megértik, hogy össze vannak kapcsolódva, és függenek egymástól, akik képesek egymás gondját viselni, és együtt élni. Ez a fajta viszony az, amit létre kell hoznunk a földön az emberek között!

Ennek érdekében el kell magyarázzuk mindenkinek, hogy mindannyian egymástól függünk, és nem vagyunk képesek elmenekülni ebből a kapcsolatból. Ez a megértés arra kötelez majd minket, hogy egységre lépjünk. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az egység által eltüntethetik a világ összes problémáját.

19 máj 2009

Képes lennél másra bízni életedet?

 Kérdés:

Miért nem képesek az emberek kifejleszteni a felebarát iránti szeretet ösztönét, ahogy azt az állatok teszik, amikor szenvedések, és nehéz helyzetek nyomása alatt vannak? Úgy tűnik, hogy ez lenne a fejlődés evolúciójának legtermészetesebb módja.

Válaszom:

Igaza van: Ha az emberek az állatokkal egy szinten lennének fejlődésük szempontjából, akkor valóban képesek lennének a méhekhez, hangyákhoz és emberi sejtekhez hasonló ösztönöket kifejleszteni. Például a test egyetlen sejtje képes azt érzékelni, hogyha nem lép egységre a többi sejttel, akkor nem jut hozzá az élet erejéhez. Más szóval két elválasztott sejt képes elérkezni a rossz helyzet felismeréséhez, és felfedezni: “Egységre kell lépnünk annak érdekében, hogy jobban, és hosszabb ideig élhessünk”.

Az egységre lépés folymata közben a sejtek egyre jobban megértik a egységre lépés hasznát, és elkezdenek specifikusan felosztódni, néhány sejt a szívet, mások a tüdőt megint mások az agyat alkotják, de egyikük sem képes önmagában létezni. Minden szerv meg van győződve arról, hogy a többiek gondoskodnak róla.

A múltban a sejt képes volt önmagában, teljesen egyedül létezni. Azonban ahogy a sejtek egységre léptek, felfedezték, hogy specializálódásuk egy magasabb létezési szintet adott nekik. És annak érdekében, hogy mindez megtörténhessen minden sejtnek fel kellett adnia személyes életét, és el kellett kezdenie a teljes élőlény életét élnie.

Ily módon a sejt igazából életét a többi sejtre bízza. Életét átadja nekik, mivel azáltal, hogy például szemet alkotó sejtté válik, abbahagyja más funkciók végzését. Más sejtet bíz meg a szív feladatainak elvégzésére, egy másikra hagyja az agy szerepét, és a harmadikat pedig megbízza a tüdő szerepének elvégzésére.

Milyen szerepet tölt be a tüdő? Ő lélegzik az egész test számára, de gyakorlatilag magának nincsen oxigénre szüksége. Azért teszi munkáját, mivel az egész testnek van szüksége oxigénre létezéséhez. És a többi sejtnek teljes hite van a tüdőben, hogy az képes őket oxigénnel ellátni, mivel mindannyian a kölcsönös garancia törvényén belül léteznek!

Ez a módja annak, ahogy az őssejtek (kicsi általános sejtek) különböző sejtekké váltak – az agy, tüdő, szív és más testrészek sejtjeivé. És így jöttek létre a szervezetek, és az élőlények elkezdtek fejlődni.

A biológusok abban hisznek, hogy mindez “magától” történt. De a valóságban ez a folyamat azért jött létre, mivel a “resimók” (információs gének) megjelentek, mely resimók a teremtésbe beépültek a kezdettől fogva, és megfelelő sorrendben jelennek meg előttünk. És ezeknek a resimóknak megfelelően most nekünk tudatosan el kell érkeznünk az emberiségen belüli hasonló fokú egységhez.

18 máj 2009

Mi haszna van a szenvedésünknek?

A Természet törvényein belül létezünk, mely törvényeket most fedezzük fel, és azok arra köteleznek minket, hogy feltétel nélkül kövessük őket. Mivel törvényekről beszélünk, lehetetlen azokat nem követni.

Vegyük például a gravitáció törvényét. Ha ismerjük ezt a törvényt képesek vagyunk olyan járművet építeni, mely képes a levegőben mozogni annak ellenére, hogy súlyosabb a levegőnél, és így ellenkezik ezzel a törvénnyel. Azonban, ha nem vagyunk tisztában a törvényel lezuhanunk. Így működik a Természet összes törvénye: ha valaki nem követi azokat, meghal.

Még mindig nem értjük meg, hogy ma a Természet egy új törvényének a hatása alatt állunk – az emberek közötti univerzális kölcsönös függőség törvénye alatt. Ez a törvény arra kötelez minket, hogy egymással egységre lépjünk – hogy vágyainkat és gondolatainkat egyesítsük. Azonban mindez teljességgel ellenkezik jelenlegi vágyainkkal és gondolatainkkal.

Mindennek ellenére az univerzális egymásra utaltság és a kölcsönös garancia fokozatosan megjelenik előttünk, mivel a megfelelő szintre fejlődtünk. A múltban nem éreztük ezt a törvényt, mivel még nem érkeztünk el önzőségünk fejlődésének végső fokára.

Ezért van az, hogy most fokozatosan rájövünk, hogy nem tudjuk, hogyan használjuk környezetünket. Nem tudjuk mit tegyünk vágyainkkal, gondolatainkkal és tetteinkkel annak érdekében, hogy akár apró élvezetekhez jussunk, ahogy azt azelőtt tettük. Most ahogy a személy másokat akar kihasználni, azonnal valami csapás teríti le. És ha mindez még nem nyilvánvaló mindenki számára, akkor nagyon hamar azzá válik majd. Szóval mit tegyünk?

Annak érdekében, hogy csökkentsük a csapásokat, közelebbről meg kell vizsgáljuk azok okait. Akkor látni fogjuk, hogy az “Egyiptomi csapások” arra szolgálnak, hogy elválasszanak minket önzőségünktől, hogy lehetővé tegyék számunkra, hogy megértsük: önzőségünk minden szenvedésünk oka. De mindez lehetséges? Tényleg elképzelhető az, hogy elválasszuk magunkat saját alaptermészetünktől?

Igen mindez lehetséges, mivel amikor elértük ezt az állapotot, felfedezzük, azt hogy szükségünk van egy külső, felső erőre. De addig, nem is gyaníthatjuk a lehetőséget. Szóval nem más, mint szenvedésünk az, mely képes elérnünk ezt a megfelelő, kétségbeesett belső követelést: “Vonjuk magunkra a Felső Erőt, hogy az korrigálhasson minket!”.

Akkor majd meglátjuk, hogy a Teremtő mindezt szándékosan tette – annak érdekében, hogy megérezzük, szükségünk van Rá, és, hogy nőjünk, fejlődjünk, és Hozzá hasonlóvá váljunk!

18 máj 2009

62 queries in 0,878 seconds.