A héber a spiritualitás nyelve. A spirituális erőknek, lelkünk erőinek minden lehetséges kombinációjú kapcsolódásának kódja.
Ha megnézzük a Biblia első szavát („kezdetben”) egészen az utolsó szóig („Izrael”), látjuk, hogy a betűk kombinációinak összessége azt az ösvényt jelképezi, amit az ember lelkének, minden egyes léleknek be kell járnia spirituális fejlődése során.
Mindenkinek el kell jutnia az első ponttól az utolsóig, amelynek neve „Izrael”, azaz a Teremtővel való kapcsolatunk pontja.
Kérdés: Nem ijesztő, hogy az emberek ma is használják a hébert?
Válasz: Nem, egyáltalán nem. Nem számít, úgysem értenek semmit. Ugyanakkor elméleti szinten, spirituális elérése függvényében minden ember a hébert fogja használni.
Lehetetlen a spirituális világot más jelek, más szekvencia és kombináció segítségével leírni. Ez a kód hozzá, ezért is változatlan már évezredek óta. Tehetünk más nyelvekkel bármit, amit akarunk, a héber azonban nem fog változni.
Vehetünk bármilyen könyvet, amely két, három vagy négyezer éve íródott, és ha ismerjük a nyelvet, a legnagyobb nyugalommal képesek vagyunk elolvasni. Nem fog nehézséget okozni, egyetlen ismeretlen szót sem találunk benne.
[311708] A KabTV „Van egy hívásom. A héber nyelv egyedisége” című adásából; 2011.01.09.
Válasz: A lélek az a részünk, amely elérés által lesz a miénk.
A lélek a gyökerünk, ahol teljesen összeolvadunk a Teremtővel, mint két erő: mi, mint megszerzők, és Ő, mint adó. Ez a felső állapot fokozatosan tárul fel számunkra, az elérés 125 szintjén keresztül, amelyről a kabbala beszél.
A „kabbala” kifejezés a „megszerezni” szóból származik, ami itt a felső állapot elérését jelenti. Ebből következik, hogy nincs más teendőnk, mint hogy 125 szint során felemelkedjünk és feltárjuk gyökerünket.
Felszínre hozzuk az igazságot, gyökerünket, az egyetlen örökkön létező állapotot, amelyben teljes mértékben összeolvadunk a Teremtővel, avval az erővel, amely megteremtett minket.
Amikor elérjük ezt az állapotot, elérjük a totális egyenlőséget, hasonlóságot és azonosságot a Teremtővel, és abszolút partnerei leszünk az univerzumban.
[311727] A KabTV „Van egy hívásom” című adásából; 2011.01.09.
Válasz: Amikor az ember teljesen leválasztva érzi magát a Felső, örök, tökéletes létezésről. Nem sok ilyen ember van a világon.
A többiek egyszerűen nem-létezőnek számítanak. Sem az életet, sem a halált nem érzik, azaz sem a Felső, örök és tökéletes teret, sem az ettől való elválasztottságban a halált.
Más szavakkal: az életet és a halált csak azok az emberek érzik, akik már kapcsolatban vannak a következő szinttel, a következő dimenzióval.
Egyébként a létezés állatias szintjén vagyunk, mint minden állat. Tegyük fel, hogy csirkéket vagy malacokat nevelsz, és amikor szükséged van rájuk, levágod és megeszed őket. Így vagyunk mi is. Csak mi „eszünk” másokat, minket ritkán esznek meg. Általában más okokból halunk meg.
[311788] A KabTV „Van egy hívásom. A halál” című adásából; 2011.01.26.
Komment: Amikor a lecke kellős közepén elvesztem a fonalat, egyszer csak megszületik a felismerés: „Húha, totál elkalandoztam!”
Rav [Tanító] válasza: Ez az érzés, amit kapsz, ha nem vagy tudatos. Történik bármi ok nélkül? Először beüt valami, megfeledkezel a leckéről, kiszállsz belőle, és megtörténik a zuhanás.
Aztán tíz perccel később jön még egy orrba vágás, és ezt kérdezed magadtól: „Hoppá! Hol vagyok?” Összerakod, hogy hol. Ettől a pillanattól kezdve gyorsan össze kell szedned magad, és megint belépni a leckébe. Pár percen belül kapsz egy újabb ingert, ami megint kihajít a rendszerből.
Kérdés: Hol van ebben az én részvételem, ha minden felülről érkezik?
Válasz: Itt semmi nem a tiéd. Azért történik ez, hogy megértsd, valamit tenned kell, ha nem akarsz folyton kiesni a leckéből.
A Teremtő a fény befolyásának segítségével vet ki téged. Hogyan tehetsz ellene, hogy ez megtörténjen? Hol találhatsz egy másik, a Teremtőével ellentétes fényt, amely segít, ha Ő megakaszt?
Ehhez csoportra van szükséged, amellyel olyan fényt vonhatsz magadra, amely nem engedi, hogy a Teremtő eltérítse a figyelmed. Vele harcolsz. Mindig a Teremtővel harcolunk. Ki mással? Van még valaki Rajta kívül?
Kérdés: Hogyan harcolhatok, ha Ő az, aki ellenőrzése alatt tart.
Válasz: Fogadj el Tőle annyi erőt, amennyi lehetővé teszi, hogy harcolj ellene! A Teremtő szándékosan kínál fel számodra különféle helyzeteket, ugyanúgy, ahogy mi is tesszük, amikor kisgyerekkel játszunk. Mindenféle akadályokat hozunk létre, hogy a gyerek tanuljon belőle, és így váljon egyre okosabbá.
[311453]
A KabTV „Van egy hívásom. Koncentráció tanulás közben” című adásából; 2011.01.02.
Komment: Szinte törvényszerű, hogy amikor az ember neki fog, hogy tanulmányozza a Kabbalát, vakká válik a korporális világban létező dolgok iránt. Olyan, mintha eloldaná magát, és nem akarna ehhez a világhoz kapcsolódni. Úgy tűnik, mintha valami újat fedezett volna fel saját maga számára, de az eredmény ennek pont az ellenkezője.
Rav [Tanító] válasza: Az eredmény, az emberben megmutatkozó még nagyobb mértékű egoizmus, hiszen fel kell emelkednie a következő szintre.
Ő azonban ellenzi ezt, a dolog nem működik a megnövekedett egoizmus mellett, ezért minden marad a régiben. Így hát a korporális világ egyre nagyobb vonzerőt gyakorol rá, és elmerül egy újfajta egoizmusban.
A múlt kielégülései, gyönyörei, hobbijai és sikerélményei egyszer csak még kellemesebbnek tűnnek, mint korábban. Azelőtt elutasította őket, most pedig utánuk nyúl, mert a benne lévő egoizmus azzal a szándékos céllal növekedett meg benne, hogy fölé tudjon emelkedni! Ő azonban nem teszi meg ezt, és marad az aktuális szinten.
Kérdés: Mindenki keresztül megy ezen a folyamaton?
Válasz: Hogyne! A kabbalát tanulók 90%-a nem is haladja meg ezt a szakaszt, ők azok, akik visszamennek abba az életbe, amit a megduzzadt egoizmus jellemez. A Kabbala gyakorlásával megtoldották önmagukat egy kis egoizmussal, képtelenek voltak fölé emelkedni, majd visszatértek világi ügyleteik intézéséhez: van, aki képeket fest, van, aki üzleteket bonyolít, mások pedig más jellegű tevékenységgel foglalkoznak.
Ha azonban az ember komolyan integrálódott a csoportba, képes az egója fölé emelkedni és tovább lépni. Ez az útelágazás dönt, hogy merre megy tovább az ember és milyen irányt vesz élete.
[311138]
A KabTV „Van egy hívásom. Mit várjunk a kabbalától?” című adásából; 2012.12.22.
Kérdés: Minden állapot a Teremtőtől származik. De azzal, hogy ezt tudjuk, miként kerüljük el az erőtlenségből fakadó közömbösséget? Mondjuk, ha megértem, hogy mindaz, amit a múltban tettem, a Teremtő műve, akkor mi okom volna tovább kínozni magamat?
Válasz: Igen, kínozzuk magunkat, mint a Tizenkét szék című Ilf és Petrov könyvben: lopunk, aztán pirulunk a szégyentől. Mit tegyünk ehelyett? Ne lopjunk és ne piruljunk, hanem felejtsünk el mindent, ami a mai napot megelőzően történt.
Ha mától kezdve a minket előre hajtó vágyat tartjuk szem előtt, akkor nem húz minket vissza a nosztalgia, és nem emészt fel minket az eddigi, haszontalanul leélt életünk.
Komment: De így könnyen úrrá lehet rajtunk a közöny.
Rav [Tanító] válasza: Nem. Az előre haladásra való törekvés fog segíteni nekünk, hogy ne nézzünk vissza mind arra az aljas és gonosz dologra, amelyekkel megtöltöttük az életünket, mielőtt a Kabbala tanulmányozásába kezdtünk volna.
[311493]
A KabTV „Van egy hívásom. A múlt eltörlése” című adásából; 2011.01.22.
Kérdés: A „teremtett lény” fogalma nemek nélküli (se nem férfi, se nem nő), de vajon a teremtett lélek férfi vagy nő?
Válasz: A teremtett lélek a teremtett lény? Valójában a teremtett lélek feminin, mert a Teremtő vágyat teremtett. Az erő, a Fény, amely ezt a vágyat teremtésbe hozta, az masculin.
A Teremtő tehát a masculin rész, a teremtett lény pedig az Ő feminin része. Az egyik rész nem működhet a másik nélkül. Ennek eredményeképpen van férfi és nő. Végül is lehetetlen, hogy a Fény edény nélkül létezzen, és az edény a Fény nélkül olyan, mint a pozitív pólus a negatív pólus nélkül és a pozitív pólus a negatív pólus nélkül. Ezért minden az ellentétek egyesülésén alapul, ami a teremtés tárgya.
A teremtett lény kezdetben egy masculin részből áll, amely aztán teremtésbe hívja a feminin részt, ami azt jelenti, hogy a Fény hívja meg a vágyat, majd a vágy úgy változtatja meg magát, hogy befogadója lehessen a Fénynek. A férfi és a nő lényegisége a mi világunkban az, hogy elérjék spirituális gyökerüket, és a spirituális törvények szerinti kapcsolatukban, legyenek egyek. Ekkor érik el a spirituális szárnyalás tökéletes és örökkévaló állapotát. Ez a feladatunk ebben a világban.
Kérdés: Mi az alapvető különbség a férfi és a nő között?
Válasz: A köztük lévő különbség abszolút. A magunk világában nem érezzük, hogy mennyire ellentétesek egymással. Valójában pedig, semmi sem ellentétesebb és ellentmondásosabb, mint egy férfi és egy nő a spirituális gyökereikben.
Aaz ennek a különbségnek köszönhető az, ami fölé emelkedve egy egésszé tudnak összekapcsolódni. Semmi sincs mindkettőjükben, amit a másik ne egészíthetne ki, hiszen lelkileg csak egymást kiegészítve létezhetnek.
A természet szemszögéből, Kabbalista szemszögből beszélek. Nem érdekelnek a feminista nézetek. Ez nem a pszichológiáról vagy a filozófiáról, vagy valamilyen tiszteletre méltó vagy éppen illetlen eszméről, vagy nézetről szól. Ez teljesen irreleváns, és semmi köze ahhoz a kerethez, amelyben mi működünk.
Elismerem a Kabbala bölcsességét, amely a teremtett lényről szól; arról, hogyan jött létre, hogyan fejlődött, hogyan vált két teljesen ellentétes részre, és hogyan távolodik el először egymástól – ez az egységes gyökerekből eredő két rész -, majd hogyan kapcsolódik újra össze és egészíti ki egymást. Ez a férfi és a női rész.
A mi világunkban nagyon kevés minőséget tulajdoníthatunk a férfinak és a nőnek abból, amit a Kabbala bölcsessége tanít nekünk, mert nagyon messze vagyunk attól, hogy hasonlítsunk ennek az egységnek a spirituális tulajdonságaira és objektumára. Ez azt jelenti, hogy spirituális értelemben sem férfiak, sem nők nem vagyunk, hanem sokkal inkább valami köztes, nem egyértelmű és befejezetlen, kidolgozatlan objektumok. Végig kell mennünk a aspirituális evolúciós folyamaton, és akkor fogunk rájönni, hogyan egészíthetjük ki egymást, és válhatunk egyetlen tökéletes egésszé. Ez azt jelenti, hogy együtt hasonlóvá válhatunk a Teremtőhöz. Aki a mindenséget létezésbe hozta.
Megjegyzés: Korábban az volt a hangsúlyos, hogy csak férfiak léphetnek spirituális összekapcsolódásba. És most ez a férfiak és a nők számára is ugyanolyan fontossá válik.
Dr. Michael Laitman: Igen, a nők előtérbe lépnek, és egyre aktívabb szerepet kezdenek vállalni az élet minden területén.
Korábban, a nő volt az, aki életet adott és főzött, takarított, és szolgált mindenkit és mindent. És bár nagy tisztelettel bántak vele, szó sem volt semmiféle spirituális munkáról. Még az imaházakban sem volt számukra hely. Ezt csak az utóbbi egy, kétszáz évben vezették be.
Ma pedig minden kiegyenlített. A világ afelé halad, hogy a nők minden társadalomban egyenrangúvá válnak. És ez nem csak azért van így, mert mi férfiak olyan jók vagyunk, hanem azért, mert ez vezet a globális korrekció felé való elmozduláshoz. Kétségtelen, hogy a női szerep egyre eredményesebbé és szükségesebbé válik a közös spirituális munkánkban.
Ezért fordítok nagy figyelmet rájuk. A női spiritualitásra irányuló vágyak, komoly vágyak és erők. Erős nyomás ez minden férfira, és az egész világra nézve.
Lehetséges volt 200 évvel ezelőtt, hogy egy nő részt vegyen a politikában? És ma már nagyon sok nő van az országok vezető pozícióiban.
Ez tehát egy globális tendencia, mert a világ növekszik. Az egoizmus előretör. A nő reprezentálja az ember eredendő anyagát, a kapni akarás vágyát. Ezért egyre igényesebbé és függetlenebbé válik.
Sok tekintetben tiszteletre méltóak a nők. Nagyon következetesek, nagyon komolyak és nagyon precízek. Bár van egy bizonyos megkötöttség a korrekciójukban, de ez nem az ő megkötöttségük, hanem ez csupán a természet két részre való felosztása miatt van jelen.
Ezért a nők összekapcsolódását nagyon nagy és komoly ügynek tartom.
[311556]
A KabTV „Van egy hívásom. Női kongresszus” című adásából; 2013.01.09.
Kérdés: Szokta érezni az emberekben, hogy az illető mennyi erőfeszítést tesz a munkába?
Válasz: Először is, mindenben részt kell venni, amit a központi csoport tesz. Másodszor, szükséges belső munkát végezni olyat, amelyet a központi csoport szintén végez, és egyfolytában beszél is róla. Ha mindezeket megcselekedjük, haladni fogunk az úton.
Hogy mennyit fektessünk be? Csináld, és majd meglátod. Amikor mindenkivel együttműködsz, fokozatosan egy közös spirituális munka részévé válsz, és majd nem akarsz sehova menni. Így működik a folyamat.
Kérdés: Fel tudja mérni, hogy az ember erőbefektetése hol van maximális terhelhetőségéhez képest?
Mi a jelentősége ennek? Ez az ő saját dolga. Miféle vizsgálat lenne lehetséges itt? Az ember a cselekedeteivel a saját spirituális jövőjét építi!
[311243]
A KabTV „Van egy hívásom. Mit várhatunk a kabbalától?” című adásából; 2012.12.22.
Kérdés: A hiba fontos része az útnak, de a potenciálban jobb hibázni, mint a gyakorlatban. Ez mit jelent?
Válasz: A „potenciálban” azt jelenti, hogy amikor haladok előre, hibákat látok a haladásomban, törekvéseimben és erőfeszítéseimben. Akkor az egoizmust gonoszként leplezem le, de nem azokkal az ütésekkel, amelyekkel megelőz, és arra kényszerít, hogy menjek és megfeleljek, hanem azokkal az akadályokkal, amelyeket a Teremtőhöz vezető utamra állít.
A hátulról érkező csapások helyett az előttem lévő egoizmust fedezem fel, amely visszahúz és megakadályozza, hogy előre haladjak. Ebben az esetben könnyebben elbánok vele, megértem a Teremtőhöz viszonyított természetét.
Végül is, amikor a Teremtő után vágyódom, az egoizmus elkezd zavarni, és látom, hogy mennyire önmagával ellentétes irányba terel engem azaz a Teremtő felé. Ez azt jelenti, hogy elkezdem érzékelni, hogy valójában önmaga ellenében segít engem.
[311433]
A KabTV „Van egy hívásom. A hibázás fontossága” című adásából; 2013.01.04.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
