Baal Haszulam az emberi természetről
Baal Haszulam, „Béke a Világban”:
Minden egyes személy természete azon alapul, hogy a világ minden másik emberét kihasználja saját céljainak érdekében. És minden amit másoknak ad, abból adódik, hogy a többieket még ravaszabb módon használhassa ki, hogy barátai ne érezzék ezt, és így majd továbbra is adjanak neki.
Baal Haszulam, „Beszéd a Zohár Befejezésének Ünneplésének Alkalmából”:
Hogyan képes az ember a formák teljes megegyezését elérni a Teremtővel, hogy minden tette másoknak való adakozás legyen, ha egyszer az alapvető lényege a saját maga iránti megszerzés? A természetünkből adódóan képtelenek vagyunk akár a legkisebb dolgot is mások érdekében tenni. Amennyiben adunk a másiknak, a végén mindig azt kell, hogy várjuk, hogy megfelelő jutalmat kapunk érte. És amennyiben valaki elégedett jelenlegi helyzetével, akkor képtelen akár a legkisebb mozdulatot is tenni. Így miként lenne az lehetséges, hogy valaki csakis másoknak adakozzon, és nem csak saját magára gondoljon?
Baal Haszulam, „Bevezető a Zohár Könyvéhez”:
Saját lényegünk megegyezik a teremtés bármelyik másik részének lényegével, ami nem több, nem kevesebb, mint a megszerzés iránti vágy.
KA
