Dr. Michael Laitman

A Fény útja a Szenvedés Útjával szemben

 Kérdés:

Helyes-e azt mondani, hogy a Fény Útja nem szünteti meg a problémákat az ember életében, csak az történik, hogy aki a Fény Útját követi, az másként éli meg őket? Mivel ez a személy egy magasabb szinten van, nem ugyanazokkal a problémákkal küzd mint régen, mivel a velük szemben való hozzáállása megváltozott, vagyis a problémák forrásával való hozzáállása változott meg. Azonban amennyiben egy olyan személy éli át ugyanazokat a problémákat, aki a Szenvedés Útján halad, az rosszul érzi magát.

Válaszom:

Tökéletesen igaza van! Mindannyian a Felső Fény terében létezünk (az adakozás és szeretet tulajdonságában). Ez a tér koncentrikus gömbökből áll, és minél közelebb van egy gömb a központhoz, annál erősebb a szeretet és adakozás tulajdonsága benne. Minden állandó, csak mi magunk haladunk ezen a téren keresztül, és közben változtatjuk felfogásunkat a tulajdonságaink megváltoztatásán keresztül.

Egy vágy, vagy egyetlen lélek a gömbök központjában teremtődött. Utána elkerült a központtól, közben elvesztve a szeretet és adakozás tulajdonságát, és végül darabokra tört (az egyéni lelkekre). Így egy ellentétes tulajdonságot szerzett – a megszerzését (önzőség). Ebből kifolyólag most a Fénytől legtávolabbi gömbben található.

A lelkeknek meg van a “helyzetük” a Fényhez képes, mint ahogy a töltésnek meg van a helyzete az elektromos vagy mágneses térben. A lelkek Fénnyel való kapcsolata a tulajdonságaik megegyezése alapján történik. Amennyiben a Fény (tér) és a lélek tulajdonságai megegyeznek, akkor a lélek (a vágy) ezt egyensúlyként érzékeli. Más szóval létezik egy egyensúly a lélek erői és a Fény tulajdonságai között. A homeosztázis állapotában léteznek.

Amikor a lelkek elmozdulnak a központból a széli részekre (ahogy a tulajdonságokon keresztül leszállnak), megtartanak egy resimót (emlékpont) minden egyes állapotról, melyen keresztül mennek. Amikor elérik a legtávolabbi pontot a centrumtól (a Teremtőtől, mivel tulajdonságaik ellentétesek vele), a teljes elszakadás lánca meg van örökítve bennük. A lelkek (önző vágyak) ezt a legtávolabbi állapotot úgy élik meg mint ebben a világban (térben) élő személyek (lelkek).

Ebből a helyzetből kiindulva a lelkek megkezdik útjukat visszafelé. Először önkéntelenül mozognak a teremtés célja felé, a nyomás alatt, mely a Fénygömbök tulajdonságai és saját tulajdonságaik között különbözőségből adódik. A lélek szenvedést érez, mely érzés az önzőségük és a Fény tulajdonságai közötti ellentét következménye. Minél nagyobbak a resimók, melyek a lélekben megjelennek, annál inkább nyomódik a lélek a Fény terének belseje felé. Vagy másképpen kifejezve, minél nagyobb a távolság a korrigálatlan resimó és a Fény tulajdonsága között, annál rosszabbul érzi magát a személy (és ugyanez elmondható a társadalom egészéről is).

Egy bizonyos: a Fény terében levő gömbből kiindulva, a Fény resimóra irányuló hatása segíti a szenvedés okának felismerését. Ez úgy nyilvánul meg, hogy kérdéseket teszünk fel a szenvedés jelentésével, annak okával és céljával kapcsolatban. Kérdést életünk értelméről. A személy ekkor elérkezik a csoporthoz (környezet), ahol elkezdheti korrekcióját, hogy hasonlóvá váljon a Fénnyel (adakozás)

“Mindig úgy tűnik nekünk, hogy azért szeretnek minket, mert mi jók vagyunk, és nem vesszük észre, hogy azért szeretnek minket, mivel azok jók, akik szeretnek bennünket.”

Lev Tolsztoj

KA

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,980 seconds.