A kétségek a bennünk felbukkanó új szintek által képződnek
Kérdés:
Sok ember úgy írja le azt a pillanatot, amikor rátalált a kabbalára, hogy: “Ez az! Végre megtaláltam, amiért születtem!” Az én első találkozásomkor a kabbalával hasonlóan azt éreztem, hogy megtaláltam a helyes megoldást. Ami azonban zavar, hogy még mindig tele vagyok állandó kétségekkel az úttal kapcsolatban, és csak folyamatosan eltolom magamtól ezeket a kétségeket a tanulás által. Mért nincs bennem az önbizalom érzése?
Válaszom:
Más embereknek is vannak hasonló kétségei a választott út helyességével kapcsolatban, mivel minden embernek magának kell megtalálnia és hitelesítenie a tanítást. A kétségek hatására, azáltal, hogy meg akarunk tőlük szabadulni, a személy fejlődik és tovább lép.
Az utunk az, hogy megtanuljuk magunk számára, hogy a Teremtő mit teremtett. Ezért amikor a személy egy kívülálló szempontjából kezdi magát vizsgálni, és távolról tekint magára és viszonyul magához, az segíti abban, hogy a Teremtőt vizsgálja. A kétségek tovább fognak minket kísérni egész a végső korrekcióig, mivel azokat azon új szintek hozzák létre folyamatosan, melyek megjelennek bennünk, de még nem korrigálódtak.
Kérdés:
A helyes irányba fejlődöm a kabbala tudományának tanulmányozásával, ha nem fogadok el mindent amit olvasok, vagy hallok? Néhány dolog egyenesen a szívembe hatol és azonnal elfogadom őket a teljes lelkemmel, de vannak olyan pillanatok is amikor analizálok, és kétségeim vannak.
Válaszom:
A megfelelő tanulás mindig is a vizsgálaton, analízisen alapul. Azonban magunkat is vizsgálnunk kell: lehet, hogy önzőségünk vizsgálgatja azt, mennyire kifizetődő amit éppen tanulunk? A vizsgálónak maga és önző érdekei fölé kell emelkednie, és képesnek kell lennie a dolgokat objektívan elfogadni. Ez kell, hogy vizsgálatunk eredménye legyen. Csak egy “állatnak” nincsenek kétségei, mivel a primitív önzősége által működik.
KA
