Az igazi gondoskodás az, amikor segítjük mások fejlődését, ahelyett, hogy adományokat osztogatunk nekik
Híradás (a rpmonitor.ru által):
Ellentmondásos módon, a legtöbb olyan ország, ahol az emberek éheznek, a nyugati világ hosszútávú mezőgazdasági beszállítói közé tartoznak. Azáltal, hogy nem rendelkeznek saját ételfinomító iparágazattal, arra kényszerülnek, hogy mezőgazdasági nyersanyagaikat adják el szinte semmiért. Ezen beszállítók listáján a nyugati nagyhatalmak korábbi gyarmatai illetve alattvalóik állnak, akiket manapság kétséges módon fejlődő országoknak nevezünk. Az ENSZ FAO-ja és az ENSZ Afrikában, Nyugat Ázsiában, latin Amerikában és a Karib tengeri vidéken állomásozó gazdasági egységek, és a Sahel Tanács szerint az ezekben az országokban található tartalékok elégségesek lennének a világ több, mint felének élelemmel való ellátására. Amennyiben ezek az országok képesek lennének modern agrokémiai és étel előállítási módszerekhez hozzájutni, soha többé nem kellene éhség miatt aggódniuk.
Kommentárom:
A másokkal való törődés azt jelenti, hogy segítjük őket a fejlődésükben. ahelyett, hogy “lerágott csontokat dobunk nekik”, amitől függővé válnak tőlünk. A Tóra arra kötelezi a szülőket, hogy gyermekeiknek megfelelő foglalkozást adjanak és hagyják abba etetésüket! Egyébként a gyermekek kifejletlenek maradnak.
Végre egy egészként kell szemléljük a világot, ahelyett, hogy elkülönült országonként, kontinensenként, fajonként, vagy nemzetenként kezeljük azt. Így létezünk belül amúgy is, ez a valódi szerkezete a világnak. Pontosan ez a világnézet illetve szemlélet, vagy annak hiánya, mely meghatározza helyzetünket.
Kérdés:
Amennyiben a fejlett országok megfelelő életminőséget biztosítanak a fejlődő országoknak, elveszik képességüket a fejlődéshez. Ez az a fajta “gondoskodás” melyet jelenleg Afrikában nyújtunk? Akkor mi lenne a helyes megoldás?
Válaszom:
Viselkedjünk pontosan úgy, mint otthon saját családunkban tennénk – akkor nem tehetünk rosszat!
KA
